Tényleg félnünk kell tőle? – Minden, amit tudnod kell a hormonpótlásról

–

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

wmnmagazin (@wmnmagazin) által megosztott bejegyzés

Vemhes lovak vizelete = hormonpótlás a múltban

Fontos látni, hogy a hormonhiány és a menopauza okozta panaszok nem a modern kor, és nem is a mai, „elkényeztetett” generációk hóbortjai. A múlt században éppúgy kénytelen volt foglalkozni vele az orvostudomány, mint ma, hiszen a nők életminősége a negyvenes-ötvenes éveik után akkor is drasztikusan romlott. A megoldás alapötlete pedig már az 1940-es években is végtelenül logikusnak tűnt: ha a tünetek jelentős részét az ösztrogénszint zuhanása okozza, akkor adjunk a szervezetnek ösztrogént, és a probléma meg van oldva.

A megvalósítás viszont mai szemmel nézve finoman szólva is bizarrul festett. Az egyik legelső, globális karriert befutott ösztrogénkészítmény a Premarin volt. És hogy honnan jött a név? Kapaszkodj meg a karfába: a PREgnant MAre’s URINe, vagyis a vemhes kanca vizeletének angol rövidítéséből.

Igen, jól olvastad. Évtizedeken keresztül nők milliói konkrétan vemhes lovak pisijéből kivont ösztrogénnel kezelték a hőhullámaikat és védték a csontjaikat. Bár ez ma úgy hangzik, mintha egy középkori boszorkánykonyha receptje lenne, akkoriban ez volt a csúcstechnológia és a leggyakrabban felírt gyógyszer a világon. Ráadásul működött, nők tömegeinek adta vissza az életminőségét egy olyan korban, amikor semmilyen más eszköz nem létezett.

Ez a kis történelmi kitekintés tökéletesen megmutatja, mekkora utat tett meg néhány évtized alatt az orvostudomány. Ma már szerencsére nem kell istállók környékén szaglásznunk a megoldásért: a modern laboratóriumok képesek olyan növényi alapú, tűpontos molekulákat előállítani, amelyek kémiailag 100%-ban megegyeznek azzal az ösztradiollal, amit a saját petefészked termelt fénykorában. Szóval a lóbiznisznek vége, a személyre szabott high-tech korszak pedig elkezdődött.

Hogyan lett a hormonpótlásból közellenség?

A fentiek ellenére, ha ma az utcán megkérdeznénk tíz nőt a hormonpótlásról, valószínűleg legalább a felük világvégét, de legalábbis különböző daganatos megbetegedéseket emlegetne.

Ennek nagyon konkrét oka van: 2002-ben robbant ki a híres Women's Health Initiative (WHI) amerikai óriáskutatásának első részeredménye. Az akkori média nem finomkodott, a szalagcímek leegyszerűsítve azt üvöltötték: a hormonpótlás öl, butít és nyomorba dönt (de hogy öl, az tuti)!

Nők milliói hagyták abba egyik napról a másikra a kezelésüket, orvosok ezrei váltak rendkívül óvatossá és még annál is eszköztelenebbé, a hormonpótlás (és a menopauzakutatás) pedig hosszú évekre tetszhalott lett. A probléma csak az, hogy a lényeg – mint általában – elveszett a szenzációhajhászásban.

Az azóta eltelt több mint húsz évben a kutatók újraelemezték az adatokat, számos új vizsgálat készült, és ma már sokkal árnyaltabban látjuk a képet. Kiderült, hogy nem mindegy, milyen hormont alkalmazunk, milyen életkorban kezdjük a kezelést, mennyi ideig használjuk, és milyen egyéni kockázati tényezőkkel rendelkezik az adott nő, és az, hogy a fenti kutatás bizony ezekkel nem foglalkozott…

A tudomány időközben szerencsére továbblépett, a közvélemény viszont sokszor még mindig 2002-ben jár.

Mit is próbálunk valójában pótolni?

Az ösztrogén nem csupán egy „női hormon”. Sokkal inkább egy olyan különleges biológiai szereplő a női testben, amely a szervezet számos rendszerének működését hangolja össze. Ott vannak a receptorai az agyban, a csontokban, az izmokban, a szív- és érrendszerben, a húgyutakban, a bőrben és a kötőszövetekben is.

Amikor a perimenopauza során az ösztrogénszint hullámozni kezd, majd végül tartósan lecsökken, ezek a rendszerek, legkevésbé őszinte örömünkre, egyszerre kezdenek másképp működni. A hormonpótlás tehát nem egyetlen tünetet kezel. Valójában ugyanannak a hormonális változásnak több különböző következményét próbálja enyhíteni.

Mire jó a hormonpótlás valójában?

A menopauzális hormonterápia jelenleg a leghatékonyabb kezelési mód a hőhullámok és az éjszakai izzadás enyhítésére. Ezt gyakorlatilag minden jelentős nemzetközi szakmai szervezet egyetértésben állítja.

De a hatások itt nem érnek véget.

A megfelelően kiválasztott hormonterápia javíthatja az alvást, enyhítheti a genitourináris szindróma tüneteit, lassíthatja a csontvesztést, ezáltal csökkentheti a csontritkulásos törések kockázatát. Egyes nőknél kedvezően befolyásolhatja az ízületi panaszokat, a hangulati tüneteket, a kognitív működést, vagyis összességében az életminőséget.

Fontos azonban tudni, hogy a hormonpótlás nem fogyókúrás kezelés, nem anti-aging csodaszer, nem memóriadopping, és legnagyobb bánatunkra nem garantál örök fiatalságot.

A célja sokkal prózaibb: segíteni abban, hogy a hormonális átmenet kevésbé legyen megterhelő. És ha megfelelő életmóddal kombináljuk – mert az alap továbbra is az életmód, enélkül sajnos semmi sem működik –, akkor igenis segíthet abban, hogy olyan életet élhessünk, amilyet szeretnénk.

Beszéljünk a mellrákról

Ha a hormonpótlással kapcsolatban csak egyetlen kérdést kapok a rendelőben, az szinte mindig a mellrákkal kapcsolatos. A jelenlegi tudományos adatok alapján a mellrákkockázat valóban befolyásolható bizonyos hormonkezelésekkel, de a helyzet jóval összetettebb annál, mint ahogy azt sokszor a médiában halljuk.

A kockázat mértéke függ a kezelés típusától, időtartamától, az alkalmazott hormonoktól és az egyéni rizikófaktoroktól is. Hát ezért van az, hogy hormonpótlás mindig személyre szabott döntés.

A helyzet tehát a mai szakmai álláspont szerint az, hogy a legtöbb egészséges, 60 év alatti, illetve a menopauza kezdetétől számított 10 éven belüli nő esetében a kezelés indításának előnyei megfelelő indikáció esetén meghaladják a kockázatokat.

De nézzük a kőkemény orvosi statisztikát, pátosz nélkül, egy másik, érdekes szemszögből: a modern, személyre szabott hormonterápia mellett a mellrák kockázatának növekedése nagyságrendileg akkora, vagy még kisebb, mint amit napi egy pohár bor elfogyasztása, a mozgásszegény életmód vagy a túlsúly okoz.

És mi a helyzet a trombózissal?

Ez a másik klasszikus félelem. És itt valóban történt egy fontos szemléletváltás az elmúlt években. Ma már tudjuk, hogy nem mindegy, hogyan juttatjuk be az ösztrogént a szervezetbe. A szájon át szedett készítmények és a bőrön keresztül alkalmazott formák között jelentős különbségek lehetnek. A szájon át bevett ösztrogén átmegy a májon, ott serkenti a véralvadási faktorok termelődését, ami növelheti a trombózis esélyét.

A tapaszok és gélek esetében az ösztrogén viszont nem a májon keresztül jut először a keringésbe, ezért sokszor kedvezőbb trombóziskockázati profillal rendelkezhetnek. Ez az egyik oka annak, hogy ma egyre gyakrabban találkozunk bőrön keresztül felszívódó készítményekkel.

Mi a bioidentikus hormon?

Ha tagja vagy bármilyen menopauzás Facebook-csoportnak, a „bioidentikus” szót valószínűleg aranyba keretezve láttad. Tegyük tisztába: a bioidentikus hormonok olyan molekulák, amelyek kémiai szerkezete 100%-ban megegyezik a saját petefészked által termelt hormonokéval. A jó hír az, hogy a patikában kapható, hivatalos, szigorúan ellenőrzött gyógyszerek jelentős része már eleve bioidentikus. Nem kell külföldről, kétes hátterű webshopokból egyedileg kevert, ellenőrizetlen „csodakrémeket” rendelned méregdrágán. A modern orvostudomány már régen a természetes molekulákat használja, csak éppen gyógyszergyári, biztonságos minőségben.

Meddig lehet szedni?

Régen kőbe vésett szabály volt: 5 év után le kell tenni, különben jön a világvége. Ma már ennél jóval árnyaltabban gondolkodunk. A jelenlegi irányelvek szerint nincs olyan univerzális időkorlát, amely minden nőre egyformán vonatkozna.

A kezelés időtartama az alkalmazott készítménytől, a tünetektől, az életkortól, az egészségi állapottól és az egyéni kockázatoktól függ. Magyarul: nem a naptár dönt, hanem a te egyéni állapotod és az orvosi mérlegelés.

Kinek nem való?

Bár a hormonpótlás sok nő számára biztonságos és hatékony lehet, nem mindenki számára megfelelő választás. Bizonyos emlődaganatok, aktív tromboembóliás betegségek, májbetegségek vagy egyéb speciális állapotok esetén más megoldásokat kell keresni.

Ezért fontos, hogy a döntés ne internetes kommentek, hanem személyes orvosi konzultáció alapján szülessen meg.

Útravaló

A hormonpótlás körüli vita sokszor két szélsőség között ingadozik. Vannak, akik csodaszert látnak benne, mások méregként tekintenek rá. A valóság – ahogy az lenni szokott – ennél sokkal árnyaltabb.

A hormonpótlás nem kötelező. És a cél nem az, hogy minden nő hormont szedjen. Hanem hogy egyetlen nő se mondjon le róla puszta félelemből, tévhitek miatt, vagy azért, mert húsz évvel ezelőtti információk alapján próbál dönteni. Jogod van jól lenni, jogod van aludni, és jogod van nem elolvadni a saját nappalidban.

dr. Sipos Andrea