Steiner Kristóf: Az én helyem idén a színpad mögött lesz
Bár évek óta az arcommal, nevemmel, időmmel, energiámmal adózom a Budapest Pride-nak, előállítással, letartóztatással azokat fenyegette a bukott rendszer, akik papíron is szervezőkként dolgoztak a felvonulás megvalósításán. És mert szerettem volna „hivatalossá tenni” a kapcsolatunkat. Valamint, legalább egyetlen évben, úgy adni láthatóságot, hogy az nem pörgeti a saját láthatóságomat. Steiner Kristóf vallomása bonyolult viszonyáról a Pride-dal, és arról, hogyan találta meg benne az új feladatát.
–
Komplikált kapcsolatként indult. Őszintén szólva, nem is kedveltük egymást. Vagy inkább azt mondanám, én nem bírtam őt. De neki akkor sem voltak előítéletei velem szemben – csak türelme.
Azt gondoltam róla, hogy kifejezetten kártékony. Hogy azzal, amilyen – hangos, kirívó, magabiztos – engem, minket hoz kellemetlen helyzetbe. Mert majd vele azonosítanak azok, akik szerint az igazi erény a visszafogottság, akkor is, ha emberi jogokról, életekről, társadalmi szintű és egyéni felszabadulásról van szó.
Hogy miért érdekelt jobban, mit gondolnak majd rólam, rólunk azok, akiknek fontosabb, hogy ne inogjon meg a saját megszokott világképük, mint az, hogy igazságosabb világban éljünk? Valószínűleg azért, mert én magam is ilyen ember voltam – és észre sem vettem, hogy ezzel valójában önmagamnak is ártok.
Nem voltam egy visszafogott tinédzser – hogy finoman fogalmazzak
Mégis, mikor előbújtam a legközelebbi barátaimnak, majd elkezdtem LMBTQ+-társaságba járni, fontosnak tartottam hangsúlyozni: „Én nem vagyok olyan, mint ők”, mert – ma már úgy érzem, szégyenletesen hangzik – „vagyunk mi, a melegek, és vannak ők, a buzik”.
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
A képek a szerző tulajdonában állnak.
Glow
Glow