–

Amikor még a Hollán utcában laktam, a trolibusz-végállomáson várakozva gyakran szemeztem a sarki harisnyabolttal, melynek kirakatában próbababák fél lábszárára felhúzott különleges harisnyák sorakoztak. Mint később kiderült, a boltocska igencsak legendás Pesten – akárkinek említettem, mindenki a „jaj, az a kedvenc harisnyaboltom!” felkiáltással reagált, sőt egy időben még anyukám is ott vásárolta a harisnyáit.

Ez az elragadtatás egyáltalán nem meglepő, ha egyszer betéved az ember az üzletbe, és nem csak az árukészlet gazdagsága miatt.

Sokkal inkább annak a fogadtatásnak, figyelemnek szól ez, amely sok helyen már kiveszett a fővárosi kereskedelem életéből.

Míg szégyellős kamaszként kifejezetten fellélegzést jelentettek a butikok zártabb világából az éppen nyíló plázák boltjai, ahol az ember könnyen „eltűnhetett” a tekintetek elől, most épphogy hiányolom azt a fajta közvetlenséget és törődést, sőt otthonosságot, amit a plázák eladói egyáltalán nem tudnak megadni. Amikor több kerülettel arrébb költöztem, ez a bolt volt az egyik legnagyobb veszteségem. Az új otthonomhoz közeli plázás harisnyaboltban ugyanis az eladók azonnal letámadtak, rosszul tippelték a méretemet, és mindent kibontottak és megmutattak, így még rosszabbul éreztem magam, amikor végül nemet mondtam a többezer forintos nejlonharisnyára, ami úgyis kiszakad egy hordás után.

Ilyen nem fordul elő Bodnár Anna XIII. kerületi boltjában.

Már eleve ez a jellegzetes újlipótvárosi utca is megőrzött valamit egy letűnt korból, ahol az apró üzletekbe nemcsak vásárolni, hanem beszélgetni is betér az ember. Bár az elmúlt években sajnos itt is megszűnt néhány hangulatos hely – például több mint ötven év után nemrég bezárt a Fischer cukrászda (korábban Medve cukrászda), ahol még tátra-csúcsot is lehetett kapni –, az itt sorakozó üzletek azt a jófajta állandóságot nyújtják, egyfajta biztos pontot és változatlanságot, amelyre szerintem hatalmas szükségünk van. Itt még van kalaposbolt, lemezbolt, méteráru-bolt, antikvárium és ékszerbolt is.

A harisnyaboltban is megállt az idő: ugyanaz a halk szavú, kedves házaspár fogadja az idelátogatókat lassan 22 éve. Anna 1992 óta van a szakmában.

Akkoriban piacokon, hétvégi kirakodóvásárokon, az ősszel és tavasszal megrendezett cipő- és ruhavásáron árult, „nagykerezett” a Rákóczi úton, a Csillagáruházban és a 2023-ban megszűnt Kőbányai Bazárban, a Maglódi úton. Először zoknival kezdett kereskedni – teljesen spontán módon, egy barátja, aki zoknit gyártott, beszélte rá, hogy próbálja meg.

„Akkor még a kereskedelem is picit más volt. Nem volt ekkora a konkurencia, nem voltak plázák. Többen gyártottak harisnyát és zoknit is akár külföldre, például Németországba, Hollandiába, Franciaországba” – jegyzi meg. A 70-es években pedig kifejezetten virágzott a magyar harisnyaexport: igazi harisnya-nagyhatalom volt Magyarország. A KGST-piacokat és 52 országot is elláttunk nejlonharisnyákkal, miközben itthon nem volt rájuk nagy kereslet borsos áruk miatt (akkoriban 70–120 forintba kerültek) – olvasható a Tó-retró oldalán.

Valami szépet kérek

Hogy Anna végül kereskedő lett, azt az élet hozta.