Az empátia az a képesség, hogy bele tudjuk képzelni magunkat mások helyzetébe, ami aztán hatással lesz a cselekedeteinkre, viselkedésünkre is. Enélkül nemcsak az életünk és az emberi kapcsolataink lennének nehezebbek, hanem az egész világ sokkal élhetetlenebb volna.

Hétfő este van, művészetterápiás ülést tartok, a csoport tagjai ma találkoznak először. Ahogy haladunk előre, a résztvevők egyre jobban belelendülnek a beszélgetésbe, egyre többet osztanak meg magukról. Váltják egymást a különböző élettörténetek, családok históriái, önismereti utazások, de – ahogy az lenni szokott a csoportterápiás helyzetekben – bizony a krízisek is felszínre jönnek. Bár minden nehéz helyzetre empátiával reagál a társaság, mégis, egyes történetek mintha hosszabban benn maradnának a közös térben, mint a többi. Ezt hívják úgy, hogy a traumák hierarchiája.

Neked is volt dolgod iszonyú főnökkel?

Nem attól lesz valakiből jó főnök, ha azt sugározza magából, hogy mindenhez ért. Az intellektuális szerénységgel bíró emberek a kutatások szerint nyitottak, kíváncsiak, szomjazzák a tudást és kiegyensúlyozattabbak is.

Számos oka van annak, miért olyan nehéz kirúgni valakit. A konfliktuskerülés viszont nem csökkenti a feszültséget, sőt.