„Ha egy magyar fotós szempontjából nézem az amerikai karrierem, akkor azt kell mondanom, hogy olyan nagy sikert arattam, amilyet csak kevesen. Viszont azokhoz a példaképeimhez képest, akik miatt elkezdtem fényképezni, egyértelműen kudarcot vallottam New Yorkban.” Lehet-e tanulni a fényképezést, és lehet-e fejlődni benne? Mi a tehetség, mi számít sikernek, és mire mehet az ember magyar gyökerekkel negyvenévesen? Többek között ezekről a dilemmákról beszélgettünk Tombor Zoltán fotográfussal.

Martin Wandának, aki olyan nagy márkáknak fotóz, mint a Dior, a Louis Vuitton a Burberry, nemrégiben nyílt kiállítása a Mai Manó Házban, ahol édesapjával, Martin Gábor fotográfussal együtt mutatják be a 70-es évek békéscsabai, illetve a 2020-as évek londoni fiataljainak önfeledt pillanatait, rámutatva, hogy az emberi szabadságvágy kortól, rezsimtől, országtól független.

Nunchi. Ezt a szót használják a koreaiak arra a fajta intuitív, ösztönös érzékenységre, ami közösségeik ragasztómasszájaként működik. Nunchival szeretnek, nunchival gyászolnak, nunchival tisztelik a környezetet és építik házukat, nunchiban vállalják a közös munka terhét, a traumák sebeit.

Egy fiatal nő a vécén ülve épp heroint szúr be magának. Teréz anya egy haldokló férfit etet. Egy vajúdó 15 éves lány. Egy csellengő 13 éves tini „ide nekem a világot” tekintettel, majd ugyanő évtizedekkel később, szemében megtört fénnyel. Megannyi intim pillanat, az amerikai fotográfus ikon, Mary Ellen Mark életművének legjelentősebb mérföldkövei. Az életmű fekete-fehér állomásait október 17. és január 11. között nézhetitek meg a Mai Manó Házban.