80 éves Bródy János, aki soha nem engedte, hogy a hatalom elhallgattassa

–

Tudjátok, mi az a táskarádió? A hatvanas években terjedt el a hordozható, elemmel működő masina, ami óriási technikai vívmánynak számított akkoriban. Nekünk is volt egy ilyenünk: rémségesen ronda, barna műbőr tokban vitte magával apám, ha a kertben dolgozott. Felakasztotta a fogantyút a cseresznyefára, és órákon át recsegett a táskarádió. Szinte nem is lehetett érteni a beszédet, a zene pedig olyan volt, mintha a víz alól szólt volna.

Ugyanakkor az első magyar nyelvű – hivatalosan is beatzenének számító – kislemezen is szerepelt egy Táskarádió című dal, amelyet az Illés zenekar jegyzett, és amelyhez mindössze 18 éves korában csatlakozott Bródy János, rögtön az érettségi után 1964-ben – Koncz Zsuzsa ajánlotta be őt. 

Tehát a magyar beat születésekor lett nagykorú Bródy, aki azóta is töretlenül alkot: épp a választás előtti estén, a költészet napján lesz nagykoncertje a 80 éves művésznek a Papp László Sportarénában, de sajnos/hál' istennek már nem lehet rá jegyet kapni.

A Korszakzáró koncert a legendás alkotóval és felejthetetlen dalokkal remélhetőleg minden szempontból korszakzáró lesz. Szép ünnep lenne mindannyiunk számára, ha a 80 éves Bródy végre valóban élvezhetné a szabadságot, mert életének legnagyobb részét diktatúrában és autokráciában töltötte, pedig azt is elárulta róla az a bizonyos közeli barát, hogy: 

„Mindig európai volt, a kommunizmusban is, úgy is viselkedett”.

Polgári gyökerek

A Harvard Egyetemen is tanító, hírneves akadémikus-matematikus-közgazdász Bródy András fiaként persze villamosmérnöki diplomát is szerzett, miközben az Illés zenekarral próbálgatták a szárnyaikat. Édesanyja, Vajna Márta legendás magyartanár és műfordító volt, aki bár nagyon féltette a fiát a „züllött, hosszú hajú fiúktól”, megnyugodott, amikor látta, hogy János az egyetemen is jól teljesít, nem csak beatzenészként. A sokszínű, művelt polgári nagycsaládban akadt nyelvész és grafikus, Bródy János dédapja pedig Maróti Géza volt, a nemzetközileg is elismert építész.

„Nagyon erős, intelligenciával és műveltséggel megtámogatott értékrendje van, amiből nem enged” 

– árulta el róla régi barátja.

A Táncdalfesztivál '66-tól az élvonalig

Az első magyar Táncdalfesztiválon futott be az Illés zenekar a Még fáj minden csók című dalával. Megosztott második helyezést értek el. Íme, az eredeti, 60 éves hangfelvétel a versenyről:

Ekkor ismerte meg az ország Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta és Harangozó Teri nevét is, de már a Metró zenekar is ott volt a mezőnyben Zoránnal együtt. Két évvel később pedig a fődíjat is elhozta az Illés a Táncdalfesztiválról. Ez volt az Amikor én még kissrác voltam.

Abszolút az élvonalba került az Illés ezzel a dallal, hárman álltak a képzeletbeli dobogón az Omega és a Metró mellett. Szörényi Leventével ők voltak „a magyar Lennon-McCartney”-páros. A dallamokat általában Szörényi írta, a szövegeket pedig Bródy. Bonyolult kapcsolatukról rengeteget cikkezett a sajtó, de azt hiszem, nemrégiben megfogalmazta a lényeget a Telexen Bródy:

„A Levente csinálhat bármilyen jó koncertet, – csinált egy párat –, én lehetek bármilyen népszerű a saját koncertjeimen, össze sem hasonlítható, ha ketten együtt vagyunk a színpadon.”

Illések és pofonok – konfliktus a hatalommal

Bródy áthallásos szövegei sokszor kiverték a biztosítékot a Központi Bizottság tagjai között, ugyanis áradt belőlük a szabadságvágy. Márpedig semmitől sem féltek jobban a szocialista vezetők, mint a gondolkodó, szabadságra vágyó fiatalok szókimondásától, akárcsak a mostani autokraták.

A lázadás réme ott volt, ahol a zene is.

1970-ben például, amikor megjelent az Illések és pofonok című nagylemezük, amellyel Angliában is turnézhattak, a BBC-nek adott egyik interjúban Bródy élesen bírálta a merev kereteket, ezért beperelték államellenes izgatásért. Abban az évben nem is léphettek föl Budapesten, így lettek akkor „a vidék legjobb zenekara”. A pártállam ettől kezdve komolyan rászállt az Illésre, a zenekar vezetője, Illés Lajos pedig – nem bírván a sok küzdelmet –, bedobta a törülközőt, és 1973-ban feloszlottak. 

Fonográf és szólóévek

A Szörényi testvérek – Bródy Jánossal egyetemben – megalapították a Fonográfot, és tíz éven át együtt is maradtak. Ugyanaz volt a felállás, Szörényi invenciózus vokális zenéihez Bródy írta a szövegeket, sikeresek is voltak, ám megtanulták a leckét, és mivel zenélni akartak, nem lázadoztak a rendszer ellen.

Bródynak azonban nagyon hiányzott a szókimondás, ezért 1978-ban egy szál gitárral kiállt „Az utca másik oldalán” című szólóműsorával az Egyetemi Színpadra, a közönség pedig újra és újra megtöltötte a nézőteret, hiszen elég kevesen mondták ki dalban a korszak visszásságait, fogalmazták meg találóan a nemzedék csalódásait.

(Természetesen a Cseh-Bereményi-páros kivétel.)

Hungarian Blues 

Bródy első szólólemeze 1980-ban jött ki, Hungarian Blues címmel. Ezek azok a ma is klasszikusnak számító dalok, amelyeket oly sokszor hallottam recsegni az ominózus táskarádióból, például a Földvár felé félúton, a Filléres emlékeim, vagy a Mama, kérlek, amit később Koncz Zsuzsa is nagy sikerrel énekelt. 

A hatalom változatlanul utálta Bródy szabadságát, de túl népszerű volt már ahhoz, hogy elhallgattassák, ráadásul az életmódjába sem lehetett belekötni.

Úgyhogy négy évvel később, a Ne szólj szám – elég beszédes – című albumán a Ha én rózsa volnék című dal is szerepelt, amit a hatvanas években egyszer már betiltottak. Bródy mindeközben még az Omegának is írt dalszövegeket – persze álnéven –, például a Léna című számukat is ő jegyzi. 

István, a király – a korszakokon átívelő klasszikus

Negyvenhárom éve mutatták be a Szörényivel közös művüket, az István, a király című korszakalkotó rockoperát, amit azóta már számtalan formában feldolgoztak újra és újra. Az István, a király egy külön fejezet az életműben. Nem azért, mert kultikus lett, hanem mert olyan kérdéseket tett fel, amelyek azóta is érvényesek. Merre tart ez az ország? Mit választ, amikor választania kell?

„Ó, mondd, te kit választanál?” 

Bródy mindig is a jelenről beszélt, ebben az esetben viszont kénytelen volt „lenyelni” a hatalom a történelembe ágyazott kérdéseit.

(Kis személyes kitérő: Szegeden voltam egy iskolai színjátszó fesztiválon 16 éves koromban, épp akkor, amikor a Dóm téren is játszották az előadást. Egy barátommal ott sündörögtünk a kerítésen túl, ahonnan semmit nem láttunk, de legalább hallottuk a dalokat. Egyszer csak a sötétben megjelent egy alak. Bródy János volt. Odajött a kerítéshez, és megkérdezte, hogy be akarunk-e menni? „Hát hogy a viharba ne?” – válaszoltuk. Ő pedig nagy nyugalommal leszedte a láncot a kerítésről, és kitárta előttünk a kaput, mi meg hálálkodva beslisszoltunk. Nem igazán hittük el, hogy ez megtörténhet, olyan volt, mint egy jelenés. Varázslatos és felejthetetlen estét kaptunk Bródy Jánostól.)

Ezerféle kihívás és töretlen alkotás

Bródy János több mint hatvan éve megállás nélkül dolgozik, számtalan színházi mű szövegét köszönhetjük neki, például a Kőműves Kelemenről készült rockoperát is ő adaptálta színpadra, a Veled, Uram is ebbe a sorba tartozik és Doktor Herz is. Egy angol-magyar előadásban pedig egyenesen Andrew Lloyd Webber szerzőtársaként szerepel a színlapon, a Volt egyszer egy csapat című musicalben.

Halász Judit dalainak szövegét is többnyire ő írta: igen, a Boldog születésnapot! is az ő szerzeménye, sőt, még a Micimackó „hózik-zik” is, amelynek nemcsak a szövegírója, hanem a zeneszerzője is ő volt.

Koncz Zsuzsa elválaszthatatlan alkotótársaként is ismert, rengeteg közös daluk született, tényleg felsorolhatatlan, például a Ne vágj ki minden fát! vagy A Kárpáthyék lánya is köztük volt. Az énekesnő pár éve egyenesen azt nyilatkozta Alindának, hogy: „Nekem Bródy dalai és szövegei sokkal többet mondanak, mint a magyar jogszabályok”. (Bródy dalszövegeinek teljes gyűjteményét ITT olvashatjátok el.)

„Abszolút nem »köldöknézős« értelmiségi”

Ezt szintén az a bizonyos közeli barát mondta róla. Mindezt az is alátámasztja, hogy az elmúlt évtizedekben egyetlen olyan demonstráción sem jártam, ahol ne találkoztam volna a tüntetők között Bródyval.

Bródy egy régebbi interjúban leszögezte: „Az álláspontom ugyanaz, mint ötven éve, csak az élet díszletei cserélődnek mögöttem, akár egy forgószínpadon”.

Egy tavaly megjelent, HVG-nek adott interjúban Bródy arról is beszélt, hogy bár élete első negyven évét egy eltorzított szocialista eszmére épülő diktatúrában töltötte, ő mégis úgy gondolta, érdemes küzdeni a szabadságjogokért. És lám, valóban érdemes volt. Élete második fele már jóval szabadabban telt, ám egyre szűkebbnek érezte az elmúlt tizenhat évben a kereteket. Míg a rendszerváltás előtt a nemzeti érzéseket kifejezetten rosszul viselte a hatalom, a mostani érában ennek épp az ellenkezője történik. Bródy János úgy látja, hogy erre az eltorzult nacionalista eszmére épült fel az önkényuralmi rendszer, méghozzá egyetlen vezető köré. Bródy azt mondja, hogy ebben a szinte feudális társadalmi rendben igen nehezen találja meg a polgári szabadságjogokat.

Egy másik interjúban pedig így fogalmazott:

„Divatjamúlt dalokban keressük a magunk igazságát, és csak reméljük, hogy a gyerekeinknek jobb sorsa lesz.”

A 80 éves zenész pár napja nyilatkozott a Magyar Hangnak, ahol egyértelműen kijelentette: „Április 12. után egy új korszak kezdődik, akkor is, ha marad a kormány és akkor is, ha ellenzékbe szorul a Fidesz. Az, ami ebben az elmúlt 16 évben kialakult közéleti, politikai és kulturális téren, nem folytatható, mert azzal a kockázattal jár, hogy Magyarország tönkremegy.”

Az első 80 év

Tavaly jelent meg tizedik önálló albuma Az első 80 év címmel, amellyel kapcsolatban ezt mondta Bródy: „Olyan dalgyűjteményt szerettem volna kiadni, ami a következő 80 évben is kordokumentum lehet, megmutatja, hogy körülbelül milyen volt a helyzet az országban, világban a lemez születése idején.” 

Az egyik nagyon pontos dal erről az albumról:

Az írásom végén megosztom veletek két kedves strófámat az egyik legismertebb dalából, ezeket gyerekkorom óta magamban hordozom:

„A rongybaba csak porfogó
és ott hever az asztalon
A lelke már az égbe szállt
de eltemetni nem tudom

Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm
s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem”

Kedves Bródy János, szerencsére nagyon sokan vagyunk, akik pontosan tudjuk, hogy mennyit ér az életed! „Boldog, boldog, boldog születésnapot! Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!”

Both Gabi