A pszichopaták is félnek – de úgy tűnik, valójában élvezik

–

A pszichológia klasszikus magyarázata sokáig az volt, hogy a pszichopaták félelemfeldolgozása hiányos. Ez az elképzelés az 1950-es évekig nyúlik vissza, amikor David Lykken „alacsony félelem kvóciens” elmélete azt állította, hogy a pszichopátiás személyek fiziológiailag gyengébben reagálnak a fenyegetésre. A feltételezés szerint kevésbé tanulnak a büntetésből, ami hozzájárulhat az antiszociális viselkedéshez.

Az elmúlt évtizedek kutatásai azonban nem adtak egységes képet. Egyes vizsgálatok valóban csökkent fiziológiai reakciókat figyeltek meg, mások viszont normális vagy akár erősebb szív- és érrendszeri válaszokat mértek félelmet keltő helyzetekben. Ez a következetlenség arra késztette a kutatókat, hogy újragondolják, valójában hogyan működik a félelem érzelmi feldolgozása pszichopátia esetén – hogy a köznapi használattal ellentétben valójában kikre utal a pszichopata kifejezés, itt írtunk.

Élvezik a félelmet?

Erre kínál alternatívát Miriam J. Hofmann, Andreas Mokros és Sabrina Schneider a félelem megélésnek élvezetéről szóló hipotézise. 

Az elmélet szerint a pszichopátiás személyek ugyanúgy átélhetik a félelemhez kapcsolódó testi izgalmat – például a szapora szívverést –, ám ezt nem negatív élményként értelmezik, hanem inkább izgalomként vagy örömérzetként.

A feltevés vizsgálatára a Hageni Egyetem kutatói 119 felnőttet vontak be a kísérletbe. A résztvevők különböző erősségű pszichopátiás személyiségjegyekkel rendelkeztek. A vizsgálat során első személyű nézetből készült videókat tekintettek meg, amelyek félelmetes, izgalmas vagy semleges helyzeteket mutattak be. A kutatók elektrokardiográfiás szenzorral folyamatosan mérték a szívritmust, a videók után pedig a résztvevők értékelték saját érzelmi reakcióikat, illetve leírták, számukra milyen érzés a félelem.

Az eredmények meglepő mintázatot mutattak. Azok, akiknél erősebbek voltak az alap pszichopátiás jegyek – például az empátia hiánya, a manipulativitás vagy az érzéketlenség –,

kevésbé negatívnak, sőt sokszor kifejezetten pozitívnak értékelték a félelmet keltő jeleneteket. Amikor a félelemről beszéltek, gyakrabban használtak pozitív hangulatú kifejezéseket is.

A fiziológiai adatok szintén érdekesek voltak.

A magasabb pszichopátiás jegyekkel rendelkező résztvevők szíve a félelmet kiváltó videók alatt gyorsabban vert, vagyis erős testi izgalmi reakció jelentkezett náluk. Ráadásul ez a reakció gyakran még erősebb volt, mint az egyszerűen izgalmasnak szánt jeleneteknél. 

A kulcs azonban az értelmezésben rejlett. A kutatók azt találták, hogy ugyanaz a testi reakció – például a felgyorsult szívverés – egészen más érzelmi jelentést kapott a különböző személyiségű embereknél. A magas pszichopátiás jegyekkel rendelkező résztvevők számára a fokozott pulzus inkább pozitív élményt jelzett, míg az alacsony pontszámot elérőknél inkább kellemetlen, szorongató érzéssel társult.

A szerzők szerint

ez segíthet megérteni, miért keresik egyes pszichopátiás személyek gyakrabban a veszélyes vagy extrém helyzeteket. Ha a félelemmel járó testi reakciót izgalomként élik meg, akkor kevésbé valószínű, hogy elkerülik a kockázatot.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek az eredmények általánosításával kapcsolatban. A mintában többségben voltak a nők, és nem klinikai vagy börtönpopulációból származó adatokkal dolgoztak, így nem biztos, hogy az eredmények minden pszichopátiás személyre érvényesek. Emellett a szívritmus csak az izgalmi szintet mutatja, nem azt, hogy az adott érzelem pozitív vagy negatív-e – ezért a kutatóknak a résztvevők szubjektív beszámolóira is támaszkodniuk kellett, amiben előfordulhatnak torzítások. 

Nagy Andi