–

A ruhásszekrény előtt állva persze rögtön eszembe jut Steve Jobs, vagy más csúcsvezetők, akik mindig ugyanabban a szerkóban voltak/vannak. (Halkan jegyzem meg: egy nő, akitől a társadalomban még inkább elvárt a „dekoratív”, vonzó külső, aligha lehetne úgy sikeres, hogy minimális energiát tesz az öltözködésébe.)

Mi történik velem? Utánaolvastam, és megtudtam, hogy egy felnőtt egy nap átlagosan 35 ezer döntést hoz meg (egy kisgyerek nagyjából 3 ezret). Képtelenségnek tűnik ez a szám, de a Cornell Egyetem kutatói azt is megmérték, hogy naponta átlagosan 226,7 döntést hozunk meg csak az étkezésünkkel kapcsolatban.

Nem hiába mondta Jean-Paul Sartre, hogy „az ember szabadságra van ítélve”. Ráadásul nemcsak a tetteinkért tartozunk felelősséggel, hanem azért is, amit elmulasztunk megtenni. 

Persze nem minden választásunk esik egyforma súllyal a latba, de akkor is felmerül a kérdés – és ez is lesz a mai témánk –, hogy: hogyan hozzunk elég jó döntéseket, és bírjuk el a választás terhét? 

Amiről szó lesz:

• A választás egyszerre hatalom és szorongásforrás

• Döntési fáradtság: érdemes lejjebb csavarni a maximalizmust!

• A racionalitás mítosza: közel 200 féle módon torzít az elménk

• Megérzéseink rejtett szigete: az insula

• Távolodunk a testünktől: ezáltal az intuíciónktól, az empátiánktól is?

• Domi 7 szempontja (röviden)

Kedvenc idézetem

„Önállóságra vágyunk, de visszarettenünk annak elkerülhetetlen következményétől, az elszigetelődéstől.” Irvin D. Yalom pszichiáter, író 

A választás egyszerre hatalom és szorongásforrás

Bár történelem- és irodalomórákon azt tanultuk gyerekkorunkban, hogy a szabadság értékes, vágyott dolog, az egzisztenciális pszichológusok szerint jelentős szorongással is jár. Irvin D. Yalom kiemeli, hogy a szabadság egyike az emberi létezésben rejlő négy fő szorongásforrásnak (a halál, az elszigetelődés és a jelentésnélküliség mellett), Erich Fromm könyvet írt Menekülés a szabadság elől címmel, Martin Heidegger ugyanazt a szót használta a bűntudatra és a felelősségre. Hiszen

a felelősség növekedésével a bűntudat hatótere is kitágul a lelkünkben.

És hiába kérjük ki mások tanácsát, vannak döntések, amelyeket nekünk kell meghoznunk. A döntéseink viszont önállóvá tesznek minket, amiben sok az erő, de ami óhatatlanul el is különít minket a környezetünktől, így magánnyal jár. 

Nem csoda, hogy hajlamosak vagyunk kitérni egyes döntések elől, nem ritkán tudattalanul. Yalom szerint az alábbi védekező mechanizmusokkal kerüljük el leggyakrabban a felelősséget: 

• kényszeresek, babonásak vagyunk, úgy véljük, valamilyen felsőbb erő alakítja a sorsunkat, amelynek engedelmeskednünk kell, 

• másokat hibáztatunk, vagy mindent a körülményekre fogunk,

• folyton áldozatnak állítjuk be magunkat (akár a politikánkat is erre építjük), 

• önkontroll vesztünk, és például azt mondjuk: „de hát mi részegek voltunk”, 

• összességében kerüljük az autonóm viselkedést, konformistán élünk, beletörődünk a készen kapott válaszokba. 

Döntési fáradtság: érdemes lejjebb csavarni a maximalizmust!

Bár a döntési fáradtság mindannyiunkat érint – különösen napjainkban, egy ingerekkel elárasztó, túlfogyasztásra ösztönző világban –, vannak, akik a kutatások szerint még inkább hajlamosak lehetnek a döntési fáradtságra.