–

Minden Icával kezdődött. Kétéves küzdelem után, amelyet a mellrákkal vívott, nyitott be Nóra műhelyének ajtaján, hogy élete első tetoválásával emléket állítson a betegségnek – és mindannak, amin keresztülment. A gyógyulás során eltávolították a petefészkeit és a melleit, és bár később új melleket csináltatott, a tükörbe nézve már nem érezte magát nőnek. Ezt az érzést szerette volna visszahozni az életébe.

„Ő volt az első vendégem, akinek nemcsak a fotóját, hanem a történetét is megosztottam. Egy hatalmas, virágos mintát tetováltam a teljes mellkasára – olyan lett, mintha csipkemelltartót viselne. Később azt mondta, sokat segített neki abban, hogy el tudja fogadni az új, megváltozott testét.

A tetoválás számára egy utazás volt: heg­től hegig. A végeredmény pedig méltó emléket állít annak a pokoli időszaknak, amin keresztülment”

– meséli Nóra.

A tetoválóművész kifejezetten bátorítja vendégeit arra, hogy írják meg neki, hogyan élnek együtt a magukra varratott mintákkal, miként kelnek életre általuk a rajzai. Szereti tudni, milyen hatása van a munkájának, ahogy azt is látja, hogy a képek mellé írt személyes történetek inspirálnak másokat, olvasóik meg-megtalálják magukat a szövegekben, a mintákban.

Lezárás és ünneplés

Nórát jellemzően olyan emberek találják meg, akik számára a tetoválás nem esztétikai döntés, hanem jelkép, emlék vagy mérföldkő: tíz munkájából kilenc mögött valamilyen személyes történet áll.