A város, ahol a majmok átvették az irányítást – Lopburi és a Majomfesztivál története

–

Lopburi városában a fesztivál napján már hajnalban beindul a nyüzsgés. A templom előtti térre sorban érkeznek a teherautók, tele gyümölcshegyekkel, görögdinnyeszobrokkal, ananásztornyokkal, banánfüzérekkel és ragacsos rizstortákkal. A helyiek sárga ingben, a szervezők majomfejes sapkában dolgoznak, a hangszórókból popzene szól, a piros terítőn pedig már csillog a dinnyehéj, ahogy rávetülnek a nap sugarai. A tömeg a kordon mögött izgatottan várakozik, az emberek kezében telefon és fényképezőgép. 

Aztán egy pillanat alatt elindul a roham.

Több száz hosszúfarkú makákó özönli el az asztalokat. A gyümölcsök repülnek, az üdítők sisteregve borulnak ki, a majmok ugrálnak, ordítoznak, tapossák egymást. Egy izraeli turista önként vállalja a veszélyt – a vállára tesz egy tál sárgarépát, hogy felmásszanak rá, „mert ez vicces” – hangzik el a Vice.com riportjában. Néhány méterrel arrébb egy fiatal nő remegve hátrál, és félszeg mosollyal mondja a kamerába: „Amikor megláttam, hányan vannak, megijedtem. Hallottam már, hogy róla, hogy milyen sok majom van Lopburiban, de soha nem gondoltam, hogy ennyi!”

A Lopburi Majomfesztivált 1989 óta rendezik meg minden év novemberének utolsó vasárnapján. A fesztivál eredetileg néhány száz makákó köszöntésével indult, mára viszont annyira elszaporodtak, hogy több ezren élnek a 720 ezer ember által lakott városban, amit nem véletlenül hívnak ma már a majmok városának.

A mítosz, ami mindent megalapozott

Lopburi városát Thaiföldön gyakran Hanuman királyságaként emlegetik. A Ramakien, az ország nemzeti eposza szerint Hanuman, a majomisten Ráma segítőjeként vett részt abban a küzdelemben, amelynek során legyőzték a démonkirályt,Thotsakantot. Egyes legendák szerint Hanuman jutalmul egy várost kapott – ez volt Lavó, a mai Lopburi –, és a helyiek szimbolikusan Hanuman leszármazottjainak tartják az itt élő majmokat.

A majmok máig a szerencse jelképei, Hanuman szobrai díszítik a templomokat, a fesztivál szervezői pedig a logójukat is róla mintázták. A legenda úgy tartja: aki eteti a majmokat, annak kedveznek szerencse istenei.

A város alapjául szolgáló Phra Prang Sam Yot templomot, ahol a fesztivált rendezik, a 13. században építették – eredetileg hindu szentélyként, majd később átalakították buddhista templommá. Lopburi igazi politikai fénykora azonban a 17. századi I. Narai thai király alatt volt: a város az Ayutthaya Királyság második fővárosaként funkcionált, és Narai évente nyolc hónapot itt töltött. Francia stílusú palotát építtetett – hasonlót, mint nem sokkal korábban XIV. Lajos Versaillesben –, hogy imponáljon a francia diplomatáknak és megmutassa, ő is olyan nyitott és hatalmas uralkodó, mint a Napkirály. A felvirágzás azonban 1688-ban, Narai halálával véget ért, és a város csak a 19–20. században nyerte vissza katonai és gazdasági jelentőségét. A több mint nyolcszáz év alatt a majmok alkalmazkodtak az emberi környezethez, és a város életének szerves részévé váltak. 

A fesztivál ötlete egy helyi szállodatulajdonostól, Yongyuth Kitwatanusontól származik. Eredetileg saját üzleti sikerét akarta megünnepelni: néhány asztalnyi gyümölcsöt rakott ki a templom elé, a sajtó pedig rácsapott a különös látványra. A következő évben már turisták érkeztek, és a Majomfesztivál országos hír lett. 

A fesztivál, ami újra feltette a várost a térképre

A Majomfesztivál mára inkább turisztikai látványossággá vált, mintsem vallási ünneppé. Lopburi utcáit majmokat ábrázoló graffitik és falfestmények díszítik, az állomáson majomszobrok fogadják az érkezőket, és még a helyi szállodák és ételek neveiben is visszaköszönnek. A város arculata ma már szorosan összefonódik a majmokkal és a fesztivállal.

A látvány kaotikus: közel ötszáz tál étel – dinnye, mangó, kukorica, sárgarépa, paradicsom, sárkánygyümölcs, padlizsán, meringue sütik, ostyarudak, csokoládé és hagyományos thai tojásalapú édességek – mellé élő zene. A makákók türelmetlenül várják az ételt, sokszor már pakolás közben rárontanak az asztalokra. Sietnek, harapnak, karmolnak, néha túleszik magukat és rosszul lesznek.

A majmok kedvenc étele furcsa módon nem a banán, hanem a világ legbüdösebb gyümölcseként ismert durián, amiről Richard Sterling gasztroíró így fogalmazott a Voxnak: „Olyan a szaga, mint a disznóürülék, terpentin és hagyma keveréke, egy tornacipővel fűszerezve."

A médiában mindebből derűs karnevál látszik, a háttérben azonban korántsem ennyire idilli a helyzet.

Lopburiban sok lakó kénytelen volt majombiztos házakat építeni, védőrácsokat szerelni az ablakokra, hogy megvédjék magukat a városban élő makákóktól. Egy helyi lakos, Jirat Buapromart így nyilatkozott a VOA News riportjában: „Be kell zárkóznunk otthonunkba, a saját házunkban sincs nyugalmunk. A majmok bármit elvisznek, amit csak tudnak.”

Egyes területeken még a csúzlizás is elterjedt a lakosok körében, hogy legyen eszközük, amivel megfékezhetik az agresszív makákócsapatokat, ha rájuk támadnak – bár ezt a módszert azóta betiltották.

A turisták persze ebből keveset érzékelnek. Szívesen fotózkodnak a majmokkal. Supaporn Reanprayoorn, aki egy üzletet vezet a templom közelében, a VOA-nak azt mondta: „A majmok Lopburhoz tartoznak. Hadd fényképezkedjenek velük a turisták – csak száz, ne háromezer majom legyen.”

A „majomháború”

2020 márciusában, amikor a járvány leállította a turizmust, Lopburi hirtelen elnémult. Nem jöttek a látogatók, a hotelek bezártak, a templomok előtt nem hevertek többé banánhéjak. Ez pedig azzal járt, hogy a majmoknak egyik napról a másikra megszűnt az élelmiszerforrásuk.

Egy délelőtt igen szürreális jelenetek játszódtak le a Phra Prang Sam Yot templom előtt: két rivális majomklán – a templomi és a piaci – háborúba kezdett. A jelenetet egy kereskedő vette videóra: százával rohantak egymásnak a majmok, az emberek menekültek, az autók leálltak. Néhány nap alatt a felvételt félmillióan nézték meg. 

A majomháború pillanatában Lopburi mítosza hirtelen összeért a valósággal. A város, amely a majmoknak köszönhette az identitását és a jólétét, most a saját függőségének áldozata lett. Mivel a COVID miatt nem voltak turisták, akik etették volna őket, a majmok felforgatták Lopburi utcáit.

Irány a „majombörtön”

A 2020-as „majomháború” után Lopburi vezetésének szembe kellett néznie a valósággal. A feszültségek nem múltak el a karantén után sem: a populáció tovább nőtt, az állatok egyre merészebbek lettek, a helyiek pedig egyre türelmetlenebbek.

A városvezetésre egyre nagyobb nyomás nehezedett, a problémákat többé már nem lehetett szőnyeg alá söpörni. Végül drasztikus lépésre szánták el magukat: befogási és sterilizálási programot indítottak. 

A programot 2024 májusában indították el, és néhány hónapon belül mintegy 1600 makákót sikerült befogni a város 3–4 ezres populációjából. Az állatokat a Po Kao Ton negyedben épült állatmenhelyre vitték – de helyiek csak „majombörtönként” emlegetik a létesítményt.

A hatóságok szerint ez szükséges és elkerülhetetlen lépés volt. A lakók egy része fellélegzett. De nem mindenki értett egyet. Több állatvédő is kritizálta a programot. Edwin Wiek, a Wildlife Friends Foundation Thailand alapítója tüntetéseket szervezett a sterilizálási program ellen, mondván: a majmok szenvednek, mert olyan ketrecekben vannak, amelyek nem nekik valók. 

A sterilizálási akciók idején a sajtó tele volt képekkel: sisakos dolgozók hálóval terelték össze a makákókat, miközben a templom körül drónok figyelték a mozgásukat. A 2024 májusában indított program hónapokig zökkenőmentesen haladt – egészen november végéig.

Közvetlenül a 2024-es fesztivál előtti hétvégén, amikor a „majombörtönben” már közel 2000-2500 makákó gyűlt össze, nagyjából kétszáznak sikerült megszöknie. Elfoglalták a rendőrkapitányság környékét, sőt a rendőröket is megtámadták, majd néhányan betörtek az épületbe zsákmány után kutatva.

A rendőrök végül kénytelenek voltak barikádokat emelni az állomáson belül, amíg a városi hatóságok altatólövedékes fegyverekkel és drónok segítségével be nem fogták a szökött majombandát, és vissza nem terelték őket a kijelölt helyre.

Az etetés paradoxona

Lopburi ma már nem a bőség városa, sokkal inkább a kényszeres együttélésé. A majomfesztiválból évek alatt olyan hagyomány lett, amelyet senki sem mer elengedni: hiszen a város gazdasági túlélésének feltétele.

Az emberek tudják, hogy a majmoknak és a lakosságnak is ártanak vele, mégis minden évben újra megtöltik az asztalokat és az utcákat is.

Az esedékes Majomfesztivált 2025. november 30-án, azaz ma rendezik meg – ez lesz az első teljes értékű esemény a 2024-es sterilizálási és befogási program után.

A városban a makákók több mint felét befogták már és elhelyezték a Po Kao Ton negyedben létesített telepen, és idén először az elzártan élő állatok is részesülnek a fesztiváli lakomából. Az utcákon továbbra is legalább ezer makákó él szabadon – így a város majompopulációja kettészakadt: a szabadon és a fogságban élő majmokra.

A szervezők szerint az idei ünnep az állatjóllét és a turizmus helyreállásának jegyében zajlik majd, miközben az állatvédők továbbra is időzített bombaként tekintenek a rendszerre, ami bármikor felrobbanhat.

A kutatók szerint az emberi gondoskodás megváltoztatja a vadállatok viselkedését: függőséget, agressziót, kiszolgáltatottságot szül. De talán nemcsak az állatok váltak függővé: a város is épp ennyire rabja lett a saját mítoszának – annak, hogy a majmok nélkül már nem ugyanaz a hely lenne. 

Bánhegyesi-Tóth Balázs