–

Minden harmadik európai egészségügyi dolgozó depressziós. A mondat száraz, statisztikai adatnak tűnik, mégis húsba vág. Mert a minden harmadik ember egy kórházi osztályon nemcsak beteget lát el, hanem önmagát is hordozza: fáradtan, kimerülten, a saját határait túllépve. És Magyarországon a helyzet még rosszabb.

Gyógyító kezek, sebzett lelkek

A WHO európai régiójának 2025-ös jelentése szerint a mentális betegségek, a kiégés és a szorongás ma az egyik legnagyobb veszély az egészségügyi ellátórendszerek fenntarthatóságára. A dokumentum címe is beszédes: Healing hands, hurting minds – gyógyító kezek, sebzett lelkek. 

A jelentés szerint a régióban minden harmadik dolgozó mutat depressziós tüneteket, és a fiatal női egészségügyi dolgozók a legveszélyeztetettebbek. Ez a kutatás nem pusztán számokról szól, hanem egy újabb, csendes járványról, arról, amely azokat érinti, akiknek a feladata lenne megmenteni másokat. 

Ha a gyógyítók megbetegszenek, a rendszer is megbetegszik.

A WHO „Healing hands, hurting minds” programja arra figyelmeztet, hogy a mentális egészség krízise egész rendszerek összeomlásához vezethet. Ha az, aki gyógyít, maga betegszik meg, az ellátás is sérül.

Magyarországon ez a folyamat évek óta zajlik.

Egy hazai kutatás szerint a szakdolgozók harmada középsúlyos vagy súlyos depresszióval küzd, a kiégés pedig a munkatársak 50–70 százalékát érinti. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara adatai szerint mintegy 80 000 szakember hiányzik a rendszerből, miközben a maradók gyakran több ember munkáját végzik, ugyanazért a fizetésért.

Itt már nem hivatástudatról van szó, hanem túlélésről. És a túlélés nem tűri a gyengeséget. A színfalak mögött viszont napról napra nő az üresség... és egyre sürgetőbbé válik a kérdés: mit lehetne tenni?