–

Az elején úgysem értékes a tej!

Sokan még mindig úgy tudják, azt hiszik, hogy közvetlenül születés után nem szükséges mellre tenni a babát, mondván, hogy ilyenkor pihenjen az anyuka és a baba is. Csősz Kata rögtön siet is helyre tenni ezt az általános tévedést.

„Nagyon fontos, hogy hat órán belül mellre kerüljön, mert ez fogja beindítani a tejtermelést, illetve a kicsi szopóreflexét. A kórházak nagy része most már biztosítja az úgynevezett aranyórát, hogy közvetlen szülés után – akár császármetszéses, akár hüvelyi úton szült egy anyuka – a mellkasára teszik a picit” – mondja a védőnő. 

A császárosok nehezen vagy egyáltalán nem tudnak szoptatni

Rengeteg császáros anyára eleve legyintenek már a csecsemőosztályokon, mintha nekik úgyis mindegy lenne, hiszen úgysem tudnak szoptatni. Persze ezt számtalan császáros és sikeresen szoptató édesanya tudja cáfolni, de vajon milyen elv áll a bebetonozott tévhit mögött? 

Csősz Kata „rendszerhibában” látja a megfejtést. „Régen, ha császármetszés történt, rögtön elvitték a kisbabát – mondta. – Gyakran az anyuka akár napokig nem is látta.” 

Mivel az egész szoptatás a kereslet-kínálat elvén alapszik, teljesen logikus, hogy ha a baba szeparálva van az édesanyjától, nincs bőrkontaktusban, nem szopizik, akkor több napos lemaradás után ez a folyamat sokkal döcögősebben indulhat. Ezért is szükséges minél hamarabb mellre tenni a babát, hogy elősegítsük a szoptatás sikerességét. 

Pár csepp nem elég!

Azt is sokan mondják, hogy az a pár csepp, amit a mellből ki tud szívni a baba, semmire nem elég, semmire nem jó. Ez pedig nem is állhatna távolabb az igazságtól. Ráadásul a kolosztrum, az a bizonyos előtej az egyik legértékesebb dolog, amit adhatunk az újszülöttünknek, mondhatni az első oltás.

„A kolosztrum nem nagy mennyiség, de nagyon fontos része a táplálásnak, hiszen rengeteg immunanyagot tartalmaz, ezek fogják megvédeni az első hónapokban a babát a fertőzésektől. Ezért olyan fontos, hogy hat órán belül már mellre kerüljön a kisbaba, hogy azt a pár kortyot ki tudja szívni” – mondja Csősz.

Muszáj méregetni!

Rengeteg anya legrosszabb rémálmaiban jönnek elő azok a kínlódós idők, amikor védőnői vagy gyerekorvosi tanácsra muszájból méregették a babát szoptatás előtt és után. 

De Csősz Kata óvva int minket ettől, egyáltalán nem tartja szükségesnek. 

„Az első napokban lehetetlen azt a körülbelül tíz-húsz grammot lemérni egy kicsinél, úgy jár a keze, lába. Úgyhogy ha valaki nagyon aggódik, akkor azt szoktam ajánlani, hogy reggel meztelenül, tehát pelenka nélkül mérjük meg a baba tiszta súlyát és majd este, altatás előtt vagy az éjféli etetés előtt újból mérjük le. De még akkor sem kell megijedni, ha stagnál, vagy egy picit lejjebb ment a súlya, mert az a lényeg, hogy egy hét alatt nagyjából százhetven-kétszáz grammot hízzon. Akkor már jók vagyunk” – tanácsolja a védőnő. 

Gyenge tej, rossz tej, zsíros tej

Ez egy szintén ezeréves tévhit, miszerint vannak olyan anyák, akiknek túl zsíros vagy túl gyenge tejük van. A tudomány mai állása szerint erről szó sincs, Csősz Kata rögtön be is avat minket abba, milyen tényekre alapozzák az amúgy téves állítást. 

„Fel szokott merülni az anyukáknál, hogy nem jó a tej, de ilyen nincsen, mindenkinek egyformán jó.

Az anyatej viszont, úgy szoktam mondani, hogy egy háromfogásos étkezés. Először is az első tej, azaz úgynevezett folyadék pótlás a kicsinek, hígabb, tejszerű táplálék. Viszont utána, ahogy tovább szopizik a pici, akkor jön a sűrűbb, az úgynevezett főétel és a legvégén van a desszert, ami a gyarapodást biztosítja. Ezért szoktuk azt mondani, hogy érdemes úgy csinálni, hogy legalább egy mellből kiszívja a kicsi az összes anyatejet. Ha ez megtörténik, a kicsi úgyis el fogja engedni” – mondja Csősz Kata – „Ha már túl sok tej jön ki a száján, akkor valószínű, hogy jóllakott. Azt is érzi az anyuka, hogy amikor elkezdünk szoptatni, akkor még elég jól meg van duzzadva a mellünk. Viszont ha a kicsi kiszívott elég sokat, akkor elég puhává válik a mell. Tehát nagyjából itt tudjuk lemérni, és ha a kicsit levesszük, vagy ő elengedi a mellet és megnyugszik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy megfelelő mennyiséget evett.”

Órára kell szoptatni!

Az igény szerinti szoptatástól valamiért még mindig sokan ódzkodnak, pedig valójában az órára etetés a modern találmány, ami meglehetősen tévesen értelmezi a szoptatás funkcióit. Mivel az anyatejes táplálás messze nemcsak az etetésről szól, hanem a komfortról is, ezért nem feltétlenül csak akkor kell mellre tenni egy babát, amikor éhes vagy szomjas, hanem akkor is, ha közelségre vágyik, megijedt vagy fáj valamije. 

„Egyébként mi is így vagyunk az evéssel. Ha éhesek vagyunk, akkor eszünk” – hívja fel a figyelmet a védőnő. (És akkor még az nem is került szóba, hogy a felnőttek sem mindig ugyanakkor, ugyanúgy éheznek meg.) „A kicsik még ráadásul beszélni sem tudnak, ők sírással tudnak mindent jelezni. Ez persze nem azt jelenti, hogy folyamatosan mellre kell tenni. De ha már mindent megnéztünk, tisztába tettük, próbáltuk nyugtatni, akkor igenis vissza kell tenni.”

Muszáj pluszban itatni!

A szoptatni próbáló kismamák rémei azok a csecsemős nővérek, szomszéd nénik és nagymamák, akik úgy tukmálják a cukros teát, gyümölcsleveket, meg a vizet, mintha azok nélkül a baba éhen halna, és közben még jól meg is sértődnek, elkönyvelve az anyukát valami hülye hippinek, aki szomjúságra kényszeríti a babáját. De akkor most tényleg: kell itatni a szoptatott babákat, vagy sem?! 

„Muszáj megkülönböztetni a szoptatott babákat és a tápszeres babákat” – figyelmeztet a védőnő. – „A szoptatott babáknál fontos, főleg nyáron, hogy valóban többször tegyük mellre, hogy azt az első tejet, a folyadékot kiszívja. Sokkal jobb, mintha vizet adnánk neki, hiszen a vízzel bár eltelítődik, de tápanyagot nem kap. Negyven fokban is az a lényeg, hogy igen, akkor sokszor rá kell tenni a mellre a kicsit. A tápszereseknek is meg kell enni a tápszerből a szükséges mennyiséget, de az egy sűrűbb, más összetétel, így negyven fokban, mondjuk etetés után, úgy másfél óránként adjunk egy kis babavizet. Viszont

a cukros vizet és az akár higított gyümölcsleveket felejtsük el örökre.”

A jó anya szoptat

Klasszikus és visszatérő frontvonal a jó anyaság örökös háborújában, hogy milyen anya az, aki nem szoptat. Csősz Katának erre is van válasza:

„Mindig azt szoktam mondani, hogy nem szabad stresszelni, ha az anyuka nem tud vagy nem akar szoptatni, mert ilyen is van, ez mindenkinek a saját döntése.

A szoptatás egy része az anya és gyermek kapcsolatának. Egy nagyon fontos része, de ennek még van ezer más változata is. Tehát ettől még ugyanolyan jó anyuka lesz, aki szoptat, mint aki nem.”

Szabó Anna Eszter