„A zenekar, ami új életet adott a régi daloknak” – zenésztársaik búcsúznak a Margaret Islandtől

–

Mert noha talán 11 év nem tűnik olyan hosszú időnek, Lábas Viki, Füstös Bálint és Törőcsik Kristóf azt annyi tartalommal töltötte meg, ami más bandáknak több évtizedre is elegendő lenne. Összesen öt lemezt adtak ki, olyan ikonikus közönségkedvenc dalokkal, mint az Eső, a Nem voltál jó vagy a Hóvirág, a hazai fesztiválok nélkülözhetetlen headlinereivé váltak, és jó pár díjat és jelölést is bezsebeltek: legyen szó a 2023-as Fonogramról, több Petőfi Zenei díj jelölésről, vagy Lábas Viki Glamour Women of the Year-jelöléséről. Egyedi, újszerű színt hoztak a hazai zenei palettára folkos hangzásukkal és természetközeli szemléletükkel, és – ahogy Schoblocher Barbara fogalmaz – ugyanúgy mutattak példát lágyságra és gyengédségre, mint a vad tombolásra.

A triót igazán emlékezetessé talán a dalokban közvetített értékrend, és a – sok pályatársuk által kiemelt – őszinteség és emberközpontúság tette. Vissza-visszatérő témáik, mint amilyen a szerelem, az úton levés, a szabadság, a természet szeretete vagy önmagunk megtalálása, a hallgatóság ezreinek jelentettek kapaszkodót a nehéz élethelyzetekben, és buzdítást a vidám napokon. Itt most egy korszak lezárul, de, ahogy a Hóvirág című dalban fogalmaznak: „épül már az új világ” – és ki tudja, talán, ahogy a Lóci játszik tagjai remélik, pár év múlva egy tripla MVM Dome-bulival térnek vissza a srácok.

De talán jobb, ha helyettünk inkább zenésztársaik mesélnek arról, mit is jelentett számukra ez a produkció, milyen élményeket őriznek a „Margaretről”.

Schoblocher Barbara (Blahalouisiana)

„Szerintem nagyon erős kötelék kezdett kialakulni a Margaret és a Blaha között abból a szempontból, hogy ebben a generációban Viki és én képviseltük a női frontemberes zenekari létet a fesztiválzenekarok között. Ettől lett egyfajta „egy osztályba járunk” hangulat köztünk.

Vikinek olyan kisugárzása van a színpadon, mint egy ősanyának. Nem véletlenül van mindig mezítláb, csatornázza az összes gyökérenergiát, mindent magába szív a természetből, és mindent át tud adni.

És szerintem ez érezhető a közönségükön is. Nagyon nyitott közönség az, ami a Margaret koncertjeire jár, és ugyanúgy megvan bennük a gyengédség és a lágyság, mint az a vad energia. Szerintem úgy érdemes ebben a zenei műfaban populárisan történeteket mesélni, ahogy ők tették.

A feloszlásuk most olyan érzés, mintha ők előbb ballagnának el a suliból, mint mi, és magunkra hagynának minket. Én nagyon hálás vagyok, hogy olyan utat törtek a magyar zeneiparban, amire mi is rá tudtunk kapcsolódni, hisz nagyon fontos köveket raktak le ezen a színtéren.”

Bródy János

„Nagyon régóta ismerem ezt a kedves kis társaságot – főként Füstös Bálintot és Törőcsik Kristófot, akiket még egészen fiatalon hallottam együtt zenélni, amikor iszonyat hangerővel nyomták egy belvárosi próbateremben. Már akkor érezni lehetett, hogy ebből lesz valami.

Nagyon helyesek voltak. Nagyon lelkesek, és egészen új hangzást hoztak a magyar könnyűzenei palettára. Én úgy emlékszem rájuk, mint egy olyan zenekarra, ami új életet adott a régi daloknak.”

Palya Bea

„Emlékszem, kaptunk egy videót és egy dalt egy bizonyos Margaret Islandtől, hogy szeretnének az előzenekarunkként fellépni az A38 Hajón. Ez volt az első benyomásom róluk, konkrétan emlékszem, amikor a Kojot kávézóban hallgattuk az akkori teammel, hogy milyen jók ezek a gyerekek, milyen ízesen énekel ez a lány.

Aztán pár évvel később eljöttek hozzám próbálni, egy kocsival. Ültünk az ágyam szélén – én a földön, ők az ágyon, két gitár, két ének. Annyira megható volt.

Nekem ez a Margaret Island. Hogy összebújunk, együtt zenélünk.

A Rab gólyának és a Hazataláloknak a próbáját sosem felejtem el – és nem is akarom.”

Karácsony János (LGT)

„Előbb hallottam a zenekart, mint hogy találkoztam volna velük. Az volt a benyomásom, hogy végre van egy olyan új hang, új sound, ami az akkori állóvízben nagyon tetszett. A hozzáállás, a fiatalkori lelkesedés – én ezt hallottam benne.

Azt kell mondjam, ennyire szimpatikus társasággal – egyenként is, személyekre lebontva – kevéssel találkoztam. És ők a mai napig ilyenek maradtak.

Jó volt veletek. Nélkületek nem lesz annyira jó. De ha van rá remény, hogy folytassátok, legyen. Köszönöm, hogy voltatok.”

Bagossy Norbert (Bagossy Brothers Company)

„Az egyik Double Rise Fesztivál alkalmával volt időnk sok időt eltölteni a backstage-ek mellett és backstage-ekben, és amíg a mi zenekarunkból páran megmászták a hegyet, addig mi ittunk és beszélgettünk. És azt hiszem, az volt az a pillanat, amikor tényleg bebizonyosodott az, mennyire jólesik együtt lenni és beszélgetni.

Nemcsak a zenéről, de az életről is. Habár ez nem egy extrém emlék, de mégis elmondja azt, hogy a szívünk közös.”

Szepesi Mátyás (Konyha)

„Bálintot ismertem meg először, pontosabban még nem is ismertem, amikor már tudtam, hogy létezik, és hogy pofátlanul jól gitározik ahhoz képest, hogy csak 16-17 éves. Rám írt, hogy szeretnének feldolgozni egy Konyha-dalt a Margarettel, én meg kaptam az alkalmon, mert pont akkor hívtak meg a Petőfi Akusztikba, és szerettem volna egy gitárost magam mellé. Akkor ezt le is boltoltuk, Bálint jött velünk, de olyan fiatal volt még, hogy nem mertünk káromkodni előtte a próbán.

Nagyon szeretlek benneteket, utálom, hogy feloszlotok, nagyon sok jó értelemben vett illúzióm lett ezzel oda, de büszke vagyok rátok, hogy meg mertétek ezt lépni, mert ez egy bátor lépés.”

Ha kíváncsi vagy a többi visszaemlékezésre is, nézd meg ezt a videót:

Takács Dalma