25 év alatt felnőttek a Gilmore-lányok: ők vagy mi változtunk többet?

–

Hatalmas üdvrivalgás fogadta 2025. szeptember 14-én Lauren Graham-et és Alexis Bledelt (azaz Lorelait és Roryt), amikor a Stars Hollow-ra emlékeztető díszlet előtt állva megjelentek az Emmy-díjátadó színpadán, hogy elmondják, ki nyerte a legjobb forgatókönyv díját. Még aznap tele lett az összes közösségi média platform a Gilmore-lányok szereplésével: sokan pedig abban reménykednek, hogy az esemény valamiféle visszatérést készít elő a kerek évforduló kapcsán.

Lauren Graham nemrégiben egy podcastben úgy nyilatkozott, nyitott lenne egy karácsonyi különkiadásra, ahol ismét Lorelai bőrébe bújhat, míg újabb sorozatnak már kevésbé látná értelmét. Pedig sok rajongó ezt is kíváncsian várná, mivel a 2016-ban kiadott négyrészes folytatásnak nyitott véget hagytak az alkotók. Bár a producer és egyik író Amy Sherman-Palladino állítólag már a kezdetektől tudta, hogy a híres utolsó négy szó lesz a lezárás (spoiler a link alatt), mégis, a körülmények, amelyek között elhangzott, sok kérdőjelet hagytak.

A három „Gilmore-lány” mindenesetre jó kapcsolatot ápol egymással, így a színészeken valószínűleg nem múlik az újraegyesülés. Kelly Bishop (Emily alakítója) „A harmadik Gilmore-lány” című 2024-ben publikált könyvének bemutatóján például Lauren Graham volt a meglepetés kérdező. Az eseményen Bishop élete egyik büszkeségének nevezte a sorozatot, míg Grahamet egyenesen lányaként említette. Hasonló szeretettel nyilatkozik egymásról a két fiatalabb Gilmore-lány is, akik között bevallásuk szerint inkább barátság a fő dinamika, mint az anya-lánya kapcsolathoz hasonló kötelék. „Nagyon tisztelem őt színészként, emberként, anyaként” – mondta Graham fiatalabb kolléganőjéről.

A Gilmore Girls maga a nosztalgia, mégis sok mindenben megelőzte a korát

Mi lehet a titka a sorozatnak, amely a televízió fénykorában született és a technikai változásokon átívelve a streaming platformon is helyet kapott?

A Gilmore Girls több szempontból egy korszak nyitánya volt: például az erős női karakterek okán, akik három különböző nemzedéket képviseltek, és mégis mindannyiuknak lehettek céljaik, vágyaik. Miközben olyan állandó problémákat mutatott be, amelyek sosem vesztenek az aktualitásukból: az anya-lány kapcsolat útvesztői, a szülők értékei ellen való lázadás vagy a közösség ereje.

Ezzel együtt a sorozat elemzői gyakran felhívják rá a figyelmet, hogy egyes momentumokkal a széria megelőzte a korát. „Még a WhatsApp és az Instagram előtt Rory és Lorelai már kétszeres sebességgel beszéltek. Scott Patterson (Luke megformálója) egy interjúban elmondta: le kellett szoknia a dohányzásról, hogy bírja a forgatókönyvek tempóját” – írja a spanyol El Pais a sorozat hatását bemutató 2023. szeptemberi cikkében. A gyors tempó állítólag Grahamtől eredt és aztán szép lassan az egész Stars Hollow-i lakosság alkalmazkodott hozzá: arról pedig valóban legendák szólnak, hogy más sorozatokkal összehasonlítva mennyivel több szöveget kellett tanulnia a Gilmore Girls színészeinek.

Míg egy átlagos sorozat 50 oldalas forgatókönyvvel bírt, Grahamék részenként 30 lappal többet kaptak a kezükbe. Tegyük hozzá: nem is tőmondatokat kellett bemagolniuk.

Kávé és kultúra: a két legfontosabb védjegy

A legendás elemek között még természetesen meg kell említeni a kávét: a sorozat alatt Lorelai és Rory körülbelül 503 csészét ittak meg belőle, és állítólag 621-szer tettek említést róla. Biztosak lehetünk abban: ez az életforma a nézők kávéfogyasztását is meghatározta. Amikor bejelentették a Year in the Life (Egy év az életünkből) című négyrészes folytatást, a Netflix jóvoltából 200 kávézó alakult át ideiglenesen Luke kávézójává – ez is mutatja, hogy maga a kávé a sorozattal kapcsolatos marketingnek is lényeges részét képezte. Sajnos, nem tudok nektek erre vonatkozó kutatást hozni, de le merném fogadni, hogy a Gilmore Girlsnek nagyon is köze van ahhoz, ahogy a modern világban a kávézás egyszerű koffeinbevitel helyett rituálévá alakult át (vagy vissza).

A harmadik meghatározó elem a számos popkulturális utalás: könyvek, filmek, zenék tömkelege hangzott el egy-egy részben. A Gilmore Girls párbeszédei felértek egy hivatkozásgyűjteménnyel, amelyet később végig lehetett böngészni. A sorozat mai sikere talán éppen ebben is rejlik: megadja a mára alaptempóvá lett pörgősséget, miközben mégis segít visszalassulni, hátradőlni, és klasszikus módon végigkövetni egy történetet. A magam részéről mindig azt kedveltem benne a leginkább, hogy hitelesen közvetíti a kisközösségek erejét. Bár Starts Hollow sokszor idealizáltnak tűnik, és a karakterek persze olykor karikatúraszerűek (gondoljunk csak Kirkre), de mégis a „mindenki ismer mindenkit” jelenség néha idegesítő oldala mellett, annak életmentő erejét is reprezentálja.

Az elszigetelődés évtizedeiben talán ez a másik igazán vonzó érték a Gilmore Girls világában.

Mi az, amit huszonöt év múlva mégis máshogy látunk?

Miközben talán máig megteremti a rajongók számára az otthonosság érzését, sok mindent egész máshogy láthatunk, ha felnőttfejjel, és főleg, ha huszonöt évvel később nézzük végig a három nő történetét. A korban, amikor laikusként is egyre többet tudunk a pszichológiáról, és olyan fogalmakkal dobálózunk a köznyelvben, mint parentifikáció vagy nárcizmus, nehéz nem meglátni egyes jelenségeket a karakterek mögött, amelyek anno fel sem merültek bennünk. Sokaktól hallottam, hogy míg kamaszlányként csodálattal figyelték Lorelait és irigykedve nézték Roryt a laza, barátnő-anyukája miatt, mára idegesítőnek és gyerekesnek érzik a középső Gilmore-lányt. Mások, akik valaha ambiciózus kamaszok voltak, arról panaszkodnak, hogy Rory jelentette a példaképet számukra, mint eminens, tudatos, művelt lány, aki úgy volt „cool”, hogy közben valódi értékek mellett foglalt állást. A négyrészes folytatásban azonban nagyítóval sem nagyon találták az állandóan csak sodródó karakter vélt jellemvonásait. Pedig azok, ha alakulnak is a korral, azért nem tűnhetnek el nyomtalanul. 

Végeztem egy kis közvéleménykutatást Gilmore Girls-rajongók körében, és a többség még mindig szívesen nosztalgiázik. Miközben ezzel együtt is sokan megfogalmazták: mára szürreálisnak érzékelnek egyes párbeszédeket, és kevésbé tudnak azonosulni a karakterekkel. „Érdekes kérdés, hogy mi öregedtünk ki a régi nézőpontból vagy a köröttünk lévő világ változott?” – tette fel a kérdést egyikük.

Sokan kiskamaszként az anyukájukkal nézték a sorozatot (én is!), ezért mindig kiemelt helyen lesz a szívükben, főleg, hogy mára a lányaikkal kezdik újra. Lorelai karaktere kapcsán gyakran előkerült a válaszadók között, hogy parentifikálja Roryt (ugye mondtam? Ki ismerte ezt a szót a 2000-es évek elején?), és gyakran éretlenül viselkedik, vagy idegesítőnek titulálják.

Jogos ez a kritika, miközben talán pont az ad mégis mélységet a történetnek, hogy nem tökéletesek a benne szereplő emberek. Ennek kapcsán az egyik válaszadó gondolatait idézném, aki számomra a legérzékletesebben fogalmazta meg, amit én is sejtek a Lorelai-jelenség mögött. „20 évesen imádtam Lorelait, 40 évesen viszont látom, milyen traumák nem engedték megérni. Bár mostanra a viselkedése vagy a szerelmi élete idegesítő, megértem, hogy miért nem járhatta végig a felnőtté válás hagyományos útját. Kamaszként főleg Rory élete érdekelt, Emilyt utáltam a sznobizmusa miatt. Ma már őt is más szemmel nézem. Látom, hogy hol vannak azok a neveléséből fakadó korlátok, amelyeket, ha akar, sem tud átugrani” – foglalta össze Szilvi.

A húsz év távlat tehát nemcsak a kritikai érzéket, de az empátiát és az útközben felszedett „bölcsességet” is elő tudja csalogatni az emberből.

Nyilván ízlés kérdése, hogy kiben melyik elem dominál erősebben (és persze egyik sem jobb a másiknál).

Jön a folytatások folytatása?

Mivel a folytatások és újraegyesülések aranykorát éljük (ennek egyik első darabja volt a Gilmore Girls – Year in the Life), talán bízhatunk egy bónuszkörben, azaz a Lauren Graham által említett különkiadásban. Főleg, hogy minden szereplő nyitott az újabb közös munkára. Ennek valószínűleg az is az oka, hogy bár mindannyiuknak voltak a Gilmore Girls után is fontos munkáik (Alexis Bledel például A szolgálólány meséje egyik főszereplője), a széria hatása miatt már sosem fogják tudni levetni magukról karrierjük legismertebb szerepét.

Sőt, Rory megformálója például a legutóbbi lezárás kapcsán úgy nyilatkozott, bízott a készítők ízlésében, de ő maga kissé megijedt a befejezéstől, mivel Rory számára egy egészen más végjátékot képzelt el. „A kemény munkát követően látni akartam, hogy sikeres és boldog” – mondta nem titkolva csalódottságát.

A sorozat zárása kapcsán talán azért is dolgoznak bennünk, nézőkben is vegyes érzelmek, mert az eredeti hétévados széria végét méltatlan közjáték kísérte. A sorozat készítői Amy Sherman-Palladino és férje, Daniel Palladino kreatív nézeteltérés miatt távoztak a hatodik évad után, így máshogy haladt tovább a történet. Emellett maga a stáb is későn tudta meg, hogy nem lesz nyolcadik évad, ezért a lezárás elég kurtára sikerülhetett. Végül rajongói nyomásra jött ki a már sokat emlegetett négyrészes évad 2016-ban, mivel előtte két évvel a Netflix felvette műsorára a Gilmore Girlst és megtapasztalta: a sorozat bizony időközben kultikussá vált.

A Gilmore-lányoknak egy fontos férfit is köszönhetünk

A Gilmore Girls kapcsán még egy dolgot megemlíthetek, amellyel megelőzte a korát és fontos üzenetet közvetített: Luke személyében a maszkulin, de közben érzelmileg támogató, kitartó és hűséges férfitípusnak adott teret az erős nő mellett. A karakter mára egyre kézzelfoghatóbb: ezt látják és ünneplik a fiatalok Taylor Swift és Travis Kelce kapcsán, vagy épp erről értekezik A legkedvesebb férfi a Földön című dán dokumentumfilm.

Luke talán még nehezen beszélt az érzéseiről, de mindenképpen magasabbra tette a mércét, mint kora filmes férfiideáljai.

Jó hír: Scott Patterson is nyitott lenne a különkiadásra, sőt igazán szeretné nagyszülői szerepben látni Luke-ot és Lorelait. Bízzunk benne, hogy a Netflix nem fél lépni a jubileum kapcsán: bár nagy feladat áll előtte. Úgy kell megőriznie az eredeti hangulatot és dinamikát, hogy közben már számol a világban és a rajongóiban végbement hatalmas változással. Egy biztos: ha tényleg tovább írják a Gilmore-lányok történetét, az nemcsak a streaming-, de a kávépiacot is újból felforgatja majd. 

Széles-Horváth Anna