„Mi van a dobozban?!” – 30 éves a Hetedik, és még mindig sokkol

–

Az önjelölt messiás lecsap a főbűnösökre

Ha netán elfelejtetted volna a történetet: a Hetedik (Se7en) egy névtelen városban játszódik, ahol két gyilkossági nyomozó egy szadista sorozatgyilkost üldöz (hogy pontosan kit, azt annyira igyekeztek eltitkolni, hogy Kevin Spacey neve nem jelent meg sehol). 

Annyit lehet tudni az elkövetőről, hogy beteges, de szinte művészeti alkotássá emelte a gyilkolást: áldozatait a hét főbűn szerint választja ki és teszi el láb alól igen kegyetlen módszerekkel. David Millsnek (Brad Pitt), a fiatal, lobbanékony nyomozónak és társának, az öreg róka William Somersetnek (Morgan Freeman) igencsak fel kell kötnie a gatyáját, és megerősíteni a gyomrát. Miközben a rettenetes bűncselekményeket igyekeznek felgöngyölíteni, fogalmuk sincs róla, hogy a gyilkos milyen rettentő szerepet szánt nekik borzasztó tervében. 

Inkább a halál

David Finchernek nem voltak túl jó élményei a hollywoodi filmeket illetően, az Alien 3 után úgy érezte, „inkább meghal vastagbélrákban, mint hogy még egy filmet csináljon”. Azonban amikor a producer, Arnold Kopelson elővezette a film koncepcióját,

annyira megtetszett neki az ötlet, ami nem is annyira nyomozásról szól, mint inkább „a gonoszról való elmélkedésről”, hogy mégis beleegyezett a rendezésbe. 

Igaz, ő egy teljesen más végű forgatókönyvet olvasott…

Ha nem láttad a filmet, ezt a részt ugord át, mert: spoiler

A sztori részben a végkifejlet miatt tetszett meg Finchernek. A mára már ikonikus „mi van a dobozban?!”-jelenetnél Brad Pitt karaktere, amikor rájön, hogy a gyilkos lefejezte a feleségét, és a fej ott van előtte egy dobozban (erről majd még később is lesz szó), beteljesíti John Doe neki szánt küldetését: ő maga lesz a Harag. Fincher ezt a verziót kapta meg véletlenül… ám időközben a producerek átíratták a véget. Ők ugyanis azt szerették volna, hogy a Gwyneth Paltrow által játszott feleség („az egyetlen napsugár az egész filmben”, ahogy Pitt fogalmazott) mégse haljon meg.

Fincher kénytelen volt a sarkára állni, és közölni a stúdióval: vagy a borzasztó vég, vagy semmi. De még így sem volt biztos a ma ismert történetvég. A forgatókönyvíró, Andrew Kevin Walker és a rendező, David Fincher ugyanis még egy ötlettel eljátszott: a végén eresszen William Somerset (Morgan Freeman) golyót Doe-ba. Úgyhogy Brad Pittnek kellett amellett kardoskodnia, hogy ez ne így legyen. Azzal érvelt: ha bárki megtalálná a szerettének a fejét egy dobozban, gondolkodás nélkül azonnal lelőné az elkövetőt. Így csakis ő lehet Doe gyilkosa. Még azt is bedobta: ha nem így történik, ő veszi is a kalapját, kereshetnek mást.

Ez azért is izgalmas csavar, mert David Mills szerepével eredetileg Denzel Washingtont kínálták meg, de ő nemet mondott, mivel a film szerinte túl sötét és gonosz volt, majd miután látta a végeredményt, alaposan megbánta a döntését.

Zsebből lenyomott szerep

Ebben a filmben valóban az eső játssza az egyik legfontosabb mellékszerepet, legalábbis minduntalan jelen van. Ez bizony okozott is annyi fennakadást, hogy az egyik jelenetben, ahol Pittnek épp a gyilkost kell üldöznie, megcsúszott és a karjával áttört egy szélvédőt. Elég csúnya baleset volt: David Fincher felidézte, hogy amikor Pitt megmutatta neki a sérülést a baleset után, látszott a csontja fehérje. Rosszul vagy a gondolattól? Semmi baj, Pitt ugyanis arról számolt be cserébe, hogy ez volt az az alkalom, amikor látott rendezőt „elzöldülni” (a rosszulléttől).

A sérülést beépítették a forgatókönyvbe is, ám az időben korábbi jeleneteket úgy kellett leforgatni, hogy Pitt a kezét a zsebében tartotta, vagy más módon rejtette el.

És ha nem bírod a csótányokat, ezt is ugord át… 

A falánkság jelenetéhez hét láda csótányt engedtek szabadjára a forgatáson, és öntötték Bob Mack színészre. Hogy a csótányok ne mászhassanak bele a különböző testnyílásaiba, a fülét és az orrát be kellett dugaszolni. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy Mack alsóneműjébe is bemásszanak.

Azért pedig, hogy a helyszínen maradjanak a rovarok, a csótányszakértő Vazelint használt. (Én pedig képzeletben ott vagyok abban a bárban, ahol az illető azzal flexel: a Se7en forgatásán szakértőként volt jelen.)

Ügyvéd… kicsit másképp

Gene Borkan színész sem úszta meg a Hetedik forgatását zökkenőmentesen. Szegény feje azért jelentkezett a castingra, mert úgy tudta: egy nyálas ügyvéd típusú karaktert keresnek. Arra nem számíthatott ezek alapján, hogy az idő java részét meztelenül, vérrel borítva, holttestként fogja tölteni.

Azért az ügyvéd(szerep) véna nem veszett ki belőle: „azonnal újratárgyaltam a szerződést”. Borkan elérte, hogy az eredeti napi díjának ötszörösét, 522 dollárt kapjon (és egy grátisz alsógatyát).

Sötétségből születő zseniális történet

Illik most már pár szót a forgatókönyv megszületéséről is írni. Az ugyanis soha nem jött volna létre, ha az írója, Andrew Kevin Walker jól érzi magát a bőrében. 

Walker nagyon szeretett volna végre elhelyezkedni a filmiparban, ehelyett egy New York-i lemezboltban gründolt. Igencsak maga alatt volt, a helyzetét teljesen reménytelennek érezte. E körülmények között született meg a sztori a gyilkosról, akit a hét főbűn inspirált. A kész történetet elküldte David Koepp írónak, aki olvasás után továbbküldte egy producernek (de ezzel párhuzamosan azt tanácsolta Walkernek: keressen fel egy terapeutát). 

Walker később elmondta: nagy hatással volt a történet megszületésére az az időszak, amit New Yorkban töltött. „Ha nem éltem volna ott, valószínűleg nem írtam volna meg a Hetedik forgatókönyvét.”

Attól félsz a legjobban, amit nem látsz

„Csak egy ilyen szemét világban próbálhat valaki ilyeneket komoly képpel ártatlannak nevezni. De pont ez a lényeg. Halálos bűnnel találkozunk minden utcasarkon, minden otthonban. És eltűrjük. Eltűrjük, mert annyira hétköznapi. Triviális. Eltűrjük reggel, délben, este. De tovább már nem. Én példát mutattam. És amit tettem, azon majd elmorfondíroznak, tanulmányozzák, és követik. Mindörökre” – ad magyarázatot tetteire a messiáskomplexusos John Doe (Kevin Spacey), aki kiválasztottnak gondolja magát és úgy érzi, jogában van gyilkolni. Ez az egyik legerősebb momentuma a filmnek szerintem: amikor a két nyomozó és a gyilkos a kocsiban ülve száguld a megadott helyhez, miközben próbálják megérteni Doe gondolkodását. A Kevin Spacey által megformált figura izgalmasan komplex gonosz, hiszen miközben a néző mélységesen elítéli, és undorodik attól, amit tett, mégis érti a gondolkodásában rejlő logikát. 

A másik igazán hatásos jellegzetessége a filmnek, hogy (egy kivételével) egyetlen gyilkosságot sem lát a néző, mégis pontosan el tudja képzelni, milyen félelmetes és romlott elme találta ki e rémtetteket. De hát a horrorfilmek közül is azok tudnak igazán rémisztőek lenni, amik rábízzák a munka jelentős részét a nézők fantáziájára.

Ugyanez vonatkozik a dobozban lévő fejre… amit a néző soha nem pillant meg. Mégis olyan hatásosra sikerült ez a snitt, hogy többen esküdni mertek volna rá: igenis látták.

„2000 jegyzetfüzet van ezeken a polcokon”

Levágott Paltrow-műfejet tehát nem kellett a kellékeseknek összeeszkábálnia, úgyhogy volt idejük máshová csoportosítani az energiákat: Doe jegyzetfüzeteire!

Amikor Mills és Somerset nyomozók rálelnek John Doe lakására, a kísérteties hangulatú (és folyamatosan esővíz csorgásától zajos) lakásban megtalálják a férfi jegyzetfüzeteit, amik telis-tele vannak a dühös kirohanásaival. 

Hogy ez igazán hiteles legyen, a produkciós csapat szakmányban gyártotta a füzeteket, amivel sikerült 15 000 dollárral megdobni a gyártási költségeket.

Források: MentalFloss, Imdb, Screenrant

Fiala Borcsa