–

A WHO szerint minden hatodik ember él a Földön valamilyen fogyatékossággal. (Fogyatékosságnak számít minden olyan hosszú távú fizikai, mentális, értelmi vagy érzékszervi károsodás, amely akadályozza az egyént abban, hogy másokkal azonos módon vegyen részt a társadalomban. Ilyen lehet például a mozgáskorlátozottság, a látás- vagy hallássérülés, a krónikus betegségek, de a mentális problémák, mint a depresszió, pánikzavar vagy autizmus is.) Ezeknek 80%-a láthatatlan, így kívülről sokszor észrevétlenek maradnak, mégis komoly nehézségeket okozhatnak akár a mindennapi közlekedés során is. Ezt igazolja a Scope felmérése is, amely szerint a fogyatékossággal élők 79%-a szorong a tömegközlekedés során, közülük pedig minden harmadik ember emiatt inkább nem is utazik.

Roger Mackett 2019-ben kifejezetten a mentális problémával küzdők utazáshoz való viszonyát vizsgálta Londonban, és arra jutott, hogy 89%-uk rendszeresen átél utazással kapcsolatos szorongást, 82%-uk pedig kifejezetten támogatásra szorulna ahhoz, hogy képes legyen nyugodtan utazni.

A válaszadók közel fele nyilatkozott arról, hogy képtelen busszal vagy vonattal utazni, a legfontosabb szorongási faktor pedig az, hogy mit gondolnak róluk mások (69%), illetve a tömegtől (67%) és a kontrollvesztéstől való félelem (67%) is jelentős. Ezek a számok is jól mutatják, milyen sokak számára jelent valódi kihívást a közösségi közlekedés, és miért van szükség olyan kezdeményezésekre, amelyek segítenek leküzdeni ezeket az akadályokat.

Szerencsére ma már egyre több országban indulnak olyan programok és szolgáltatások, amelyeknek az a célja, hogy krónikus betegséggel, mozgáskorlátozottsággal, pánikzavarral vagy akár agorafóbiával élők számára is elérhetővé, biztonságosabbá és komfortosabbá tegyék az utazást. 

Az Egyesült Királyságban működő Anxiety UK 1970 óta nyújt támogatást szorongással élőknek, köztük azoknak is, akik számára kiemelt nehézséget jelent az utazás. A szervezet rendszeresen biztosít online tartalmakat, önsegítő technikákat, terápiás lehetőségeket és tréningeket, valamint pszichoedukációval és közösségi programokkal segíti az embereket abban, hogy a szorongás ne akadályozza őket a mindennapi életben.

„Tudomásunk szerint az ország számos pontján működnek különböző kezdeményezések az utazásos szorongás csökkentésére. Ilyenek az utazást segítő tréningek vagy például Safe Places vagy a Please Offer Me a Seat program. Ezeknek a kezdeményezéseknek mind az a célja, hogy csökkentsék a nehézségeket és növeljék az érintettek önbizalmát, hogy magabiztosabban használhassák a közösségi közlekedést” – nyilatkozta megkeresésünkre a szervezet sajtóosztálya. 

A továbbiakban bemutatunk néhány olyan – főként brit – programot, ami akár Magyarországon is hasznos lehetne.  

Safe Places 

A Safe Places (Biztonságos Helyek) egy 2011-ben indult brit kezdeményezés, amelynek célja, hogy nyilvános helyeken menedéket nyújtson mindazoknak, akik közlekedés során segítségre szorulnak. Bár eredetileg tanulási nehézségekkel vagy egészségügyi problémákkal élők támogatására hozták létre, ma már fontos szerepet tölt be például az idősek, az autizmus spektrumzavarral élők, a mozgáskorlátozottak, valamint azok számára, akik utazás közben szorongást tapasztalnak vagy rosszul lesznek. Emellett a program a turistáknak is hasznos lehet, hiszen idegen környezetben könnyen adódhat olyan helyzet, amikor útbaigazításra vagy tájékoztatásra van szükség.

A programhoz bármilyen intézmény csatlakozhat, a részvétel feltétele azonban, hogy a munkatársak elvégezzenek egy speciális tréninget, amely során megtanulják, hogyan nyújtsanak megfelelő támogatást rosszullét vagy pánikroham esetén, de akár zaklatás, bántalmazás áldozatává váló személyek számára is.

A képzés és a jelentkezés jóváhagyása után a helyszínek egy matricát kapnak, amelyet jól látható helyre ragasztanak ki.

A szolgáltatás igénybevételéhez jár egy speciális kártya is, amely könyvtárakban, orvosi rendelőkben és más közösségi helyeken szerezhető be. Ez a kártya tartalmazza a vészhelyzet esetén értesítendő személyek elérhetőségeit, valamint fontos egészségügyi információkat, például allergiákat, gyógyszereket vagy krónikus betegségeket, így a segítséget nyújtók gyorsan és célzottan tudnak reagálni. Természetesen a szolgáltatások kártya nélkül is igénybe vehetők, hiszen a Safe Places nevű telefonos applikáció bárki számára elérhető, és lokáció alapján megmutatja, hol található a legközelebbi pont, ahol segítséget nyújtanak.

A hálózat jelenleg csaknem 2500 tagintézménnyel működik az Egyesült Királyságban, beleértve rendőrségeket, tűzoltóságokat, könyvtárakat, kávézókat, éttermeket és önkormányzati hivatalokat is. A legtöbb nagyvárosban megtalálhatók ezek a helyszínek, amelyek jelentősen növelik a közlekedés és a mindennapi élet biztonságát azok számára, akik segítségre szorulhatnak.

Please Offer Me a Seat 

Az Egyesült Királyságban a Safe Places mellett egy másik kezdeményezés is segíti a közösségi közlekedésben azokat, akiknek nehézséget okoz állva utazni. A Please offer me a seat (Kérem, ajánljon fel nekem egy ülőhelyet) program már nyolc éve működik Londonban. A kezdeményezés célja, hogy a látható vagy láthatatlan fogyatékossággal, betegséggel élők, kórházi kezelés alatt állók, idősek vagy bármilyen egészségügyi okból támogatásra szoruló utasok könnyebben juthassanak ülőhelyhez a tömegközlekedésen.

Az ingyenesen igényelhető kártyák és kitűzők diszkréten jelzik az utastársaknak, hogy viselőjüknek ülőhelyre lenne szüksége.

A 2017-es bevezetést megelőző tesztidőszakban a kitűzőt viselők 86%-a pozitív hozzáállást tapasztalt, szemben a kontrollcsoport 54%-ával, és a program 2017-es hivatalos indulása óta a fővárosban már több mint 150 ezer ember regisztrált. A rendszer alapvetően önkéntes, senkit sem köteleznek arra, hogy átadja a helyét, ugyanakkor a londoni közlekedési vállalat (TfL) évek óta aktívan kampányol a rendszer népszerűsítéséért és a társadalmi érzékenyítésért. Az Anxiety UK tapasztalatai alapján azonban még mindig kevesen tudnak a lehetőségről: „A tapasztalataink alapján többnyire pozitív visszajelzések érkeznek. Ugyanakkor gondot jelenthet, hogy sokan vannak, akik nem is tudnak ezeknek a programoknak a létezéséről, fogalmuk sincs, hogy jogosultak lennének részt venni bennük.”

Kitűzők a gyakorlatban a londoni metrón

Persze, nem mindig zökkenőmentes a rendszer… A BBC áprilisi cikkében arról számolt be, hogy egyesek kifejezetten ellenségesen reagálnak: a 28 éves, krónikus fájdalommal élő Eliza Rain például többször került kellemetlen helyzetbe, volt, aki megfenyegette, hogy lelöki a vonatról, ha ismét a helyére pályázik. A 31 éves, veseátültetésre váró Luke Raggett többnyire pozitív tapasztalatokról mesélt, de őt is érte inzultus: egy idős úr például bottal bökdöste, hogy álljon fel és adja át neki a helyét.

A visszajelzések alapján nagyon változó, hogy ki hogyan éli meg a kitűző viselését: sokaknak megkönnyíti az életét, míg másoknak fokozza a szorongását, és úgy érzik, inkább a másságukat hangsúlyozza, nem a beilleszkedésüket segíti. Emellett az is hozzájárul a megosztottsághoz, hogy az igénylés teljesen bizalmi alapon működik, nincs szükség sem okfejtésre, sem orvosi igazolásra, ami lehetőséget ad visszaélésekre – éppen ezért gyakran kritizálják a rendszert. Ennek ellenére a londoni modell olyan sikeresnek bizonyult, hogy ma már Manchesterben, Torontóban, sőt New Yorkban is működik. 

Kísérőszolgáltatások

A világ számos országában működnek professzionális kísérőszolgáltatások, amelyek kifejezetten azoknak szólnak, akik valamilyen okból nem tudnak vagy nem szeretnének egyedül utazni.

A szolgáltatás lényege, hogy tapasztalt kísérők – akik sok esetben nővérek, mentőtisztek, orvosok, klinikai szakpszichológusok vagy más egészségügyi végzettségű szakemberek – az otthonától egészen a végső úti céljáig elkísérik az utast. A kísérők folyamatosan kapcsolatban állnak a hozzátartozókkal, szükség esetén pedig nemcsak fizikai segítséget, hanem mentális támogatást is nyújtanak.   

A szolgáltatásokat kínáló cégek teljesen személyre szabott kíséretet biztosítanak, legyen szó belföldi vagy külföldi útról. Az ausztrál Medical Travel Companions például különböző csomagokat is kínál: az alapszolgáltatástól a VIP szintű, orvos vagy mentőtiszt általi kíséretig, akár többnapos utazásokhoz is.

A kíséretet főként repülőhöz javasolják, de hajóutak, buszos vagy vonatos utazások, sőt privát nyaralások vagy csoportos utazások esetén is igénybe vehető. A kísérőszolgáltatások különösen nagy segítséget nyújtanak például idős embereknek, akik családlátogatásra utaznának, de félnek egyedül útra kelni; krónikus betegeknek, akiknek útközben gyógyszerfelügyeletre van szükségük, szorongási zavarral élőknek és gyerekeknek is. 

Tréningek és csoportos foglalkozások

A repüléstől való félelem a leggyakoribb kiváltó ok az utazással kapcsolatos szorongások között: míg a repülésfóbia az emberek 2,5–6,5%-át érinti, addig enyhébb szorongásos tüneteket az utasok akár 40%-a is megtapasztalhat.

Ezt a légitársaságok és a repülőterek is egyre inkább felismerik, és mivel a repülés az egyik legnagyobb biznisz, világszerte egyre több tréninget és érzékenyítő programot kínálnak azok számára, akik nehezen viselik a repülést.

Az easyJetnek és a British Airwaysnek is létezik például olyan programja, ami átfogó képzést kínál a szorongó utasoknak: pilóták magyarázzák el a repülés technikai részleteit, míg klinikai szakpszichológusok és fóbiaszakértők relaxációs, önsegítő technikákat tanítanak. Mindkét program egy 30-40 perces élményrepüléssel zárul, ahol a résztvevők a szakemberek jelenlétében élesben is kipróbálhatják a tanult módszereket. 

„Abnormálisnak tartom, hogy az emberek azt gondolják, hogy a szorongás a gyengeség jele. Mindig azt kérem az emberektől, hogy tekintsék a szorongást normálisnak, ne féljenek tőle, inkább tanulják meg kezelni” – mondja Dr. Keith Stoll, a British Airways Flying With Confidence (Repülj magabiztosan) tréningjének klinikai szakpszichológusa. 

A budapesti Ferihegyi repülőtér 2024 őszén jelentette be, hogy csatlakozott a Hidden Disabilities Sunflower (HDS) programhoz, amely során a repülőtér munkatársait kiképezték, hogyan kezeljék a szorongással és a láthatatlan fogyatékossággal élő utasokat. A kezdeményezés lényege, hogy ezek az utasok napraforgós matrica vagy napraforgós nyakpánt viselésével jelezhetik, ha extra figyelemre van szükségük, a személyzet pedig ennek megfelelően viszonyul majd hozzájuk. Tavaly szeptemberben pedig a gyereksarok mellett egy speciális szobát is kialakítottak, ahol a külső ingerekre fokozottan érzékeny utasok elvonulhatnak és nyugodt, hangszigetelt, ingerszegény környezetben készülhetnek fel a repülésre. 

Egyes repülőtereken relaxációs és stresszoldó szolgáltatásokkal is próbálnak segíteni a szorongó utasoknak: több légitársaság fedélzetén elérhető meditációs zene vagy relaxációs app, de előfordul, hogy jógaszoba vagy terápiás kutyás programok is rendelkezésre állnak. 

Bánhegyesi-Tóth Balázs

A kiemelt kép forrása: Getty Images/Ada daSilva