Irány a szlovén tengerpart: mutatjuk, mit érdemes csinálni Portorož és Piran környékén

–

Ha tengerparti nyaralásról van szó, Szlovénia ritkán jut elsőként eszünkbe – pedig érdemes számításba venni. A mindössze negyvenhat kilométeres szlovén partszakasz jól kiépített, könnyen bejárható, és kiváló alternatívát nyújt azoknak, akik megmártóznának a tengerben, szeretnek jókat enni és mediterrán hangulatú kisvárosokban barangolni, illetve egy különleges kultúrát is felfedeznének.

Három napot tölthettem el Portorožban és környékén a Lifeclass Hotels & Spa jóvoltából, most pedig elmesélem, mit érdemes a szlovén Isztrián csinálni.

Gyorsan, kényelmesen, gyönyörű tájakon

Budapestről indulva – a megállók számától és hosszúságától, meg persze a forgalomtól függően – körülbelül 5 és fél-6 óra az út Portorožig, autópályán. Aki viszont nem célirányosan menne, hanem megnézné a nagyobb városokat, így Maribort és Ljubljanát, nem kell kerülnie, pont útba esnek.

Én kifejezetten nem tűröm jól, ha sokáig egyhelyben kell ülnöm, de a kétóránként beiktatott megállókkal teljesen jól viseltem az utat, pláne, hogy a szlovén hegyek között vezető pályán bőven volt miben gyönyörködni.

És ha már megálló: érdemes az egyiket Trojaneban, egy hegyi falucskában megejteni, ahol öklömnyi méretű fánkokat, krémeseket és egyéb édességeket lehet kóstólni, de egy tartalmas ebédre befizetni is érdemes: egyszerű és finom ételek várják azokat, akik a kilátásban gyönyörködve pihennének meg az út kb. kétharmadánál.

(Gyógy)víz és gasztronómia

Portorožba érve aztán rögtön megszállja az embert a nyugalom. Nem csoda: a mediterrán hangulat, a gondozott strandok és a természeti szépségek jól megférnek a modern wellnessközpontok mellett. Ide nem a nagyvárosi pezsgés miatt jön az ember, hanem kisimulni. A város híres gyógyfürdőiről és sós iszappakolásairól, melyek hagyományosan a közeli Sečovlje sómezőkből származnak.

Ebben a minket vendégül látó szállodalánc is erős: szaunavilág, gyógymedencék, tengervizes fürdők, fizioterápiás kezelések, thai masszázs és még sok-sok más testet és lelket kényeztető szolgáltatással simíthatják ki az idelátogatók megtépázott idegeiket.

Mindemellett a kulináris élmények kedvelőinek is tartogat meglepetéseket a régió: a friss tengeri ételeket, a helyi olívaolajat és a bort nem érdemes kihagyni, ha Portorožban jár az ember.

Ezen kívül az elhelyezkedése is kiváló: a horvát határ csupán negyedóra, Trieszt pedig háromnegyed óra kocsival, így több ország kulturális és kulináris élvezeteibe is fejest ugorhatunk innen indulva.

Piran titkai

A szlovén Isztria nemcsak a pihenni vágyóknak, hanem az aktív kikapcsolódást keresőknek is kiváló úticél. Ha erre jártok, erősen ajánlott ellátogatni a Portorožtól csupán három kilométerre fekvő Piran városába. A régió gazdag (és olykor viharos) történelmét a múzeumok is bemutatják, de érdemes lehet befizetni egy vezetett városnéző túrára is – kisváros lévén Piran körülbelül egy óra alatt kényelmesen bejárható, azonban a szűkös és olykor meredek utcácskák miatt érdemes kényelmes cipőt húzni.

Már csak azért is jó választás a vezetett városnézés, mert így mindig az aktuális nevezetességnél kaphatunk hiteles és érdekes információkat a város történelméről – minket Jan, egy helyi idegenvezető vitt körbe, akitől többek között azt is megtudhattuk, honnan kapta a város a nevét, melynek történelme több mint kétezer évre nyúlik vissza.

A város egy sziklás félszigetre épült, ami stratégiai pontnak számított az Adriai-tenger partján, és már az ókorban is lakott volt. A legkorábbi ismert telepesek a rómaiak voltak, akik valószínűleg kisebb kikötőként használták a területet.

A város nevét a görög pyr (tűz) szóból eredeztetik, utalva azokra a jelzőtüzekre, amelyekkel a tengerészeket irányították a part felé a mostani világítótorony helyén.

De tőle tudtuk meg azt is, hogy a középkorban a város mai főterének helyén egy belső tengeri öböl húzódott, amely kikötőként működött: halászcsónakok és kisebb kereskedelmi hajók kötöttek ki itt. Idővel azonban a kikötő használhatatlanná vált a felhalmozódó iszap, szemét, a kellemetlen szagok és a város fejlődéséből adódó közlekedési problémák miatt. A 19. század végén a város vezetése úgy döntött, hogy feltölti az öblöt és új közösségi teret alakít ki a helyén. A feltöltés 1894-re fejeződött be, és ezzel megszületett Piran új központja, amely gyorsan a városi élet színtere lett.

Ezeken kívül is számos érdekes történettel szolgál még ez a kisváros, aminek tetejéről, a templom mellől lélegzetelállító kilátás nyílik Piranra, a másik oldalról pedig tiszta időben el lehet látni egészen Olaszországig.

Olaj és só

A régió fejlődését és gazdagságát a sólepárlás és az olajtermelés határozta és határozza meg a mai napig. A szlovén sólepárlás központja a Piran melletti Sečovlje-i sómezők (Sečoveljske soline), ahol a tengeri só hagyományos kézi módszerekkel történő előállítása több mint 700 éves múltra tekint vissza. Ez az Adriai-tenger partján fekvő, különleges mikroklímával rendelkező terület ma is működő sólepárlóként és természetvédelmi parkként ismert.

Egyedül itt zajlik Szlovéniában tengeri sótermelés, ami nemcsak gazdasági jelentőségű, hanem kulturális örökségként is fontos szerepe van.

A Sečovlje-i sólepárlók különlegessége, hogy a sót még mindig kézi munkával, évszázados technikákat alkalmazva állítják elő. A tengervizet csatornákon keresztül vezetik be a párologtató medencékbe, ahol a nap és a szél hatására fokozatosan elpárolog, és a só kikristályosodik.

A sólepárlók területe 2001 óta természetvédelmi terület, amely nemcsak ipartörténeti jelentőségű, hanem különleges élővilágnak is otthont ad. A látogatók számára sétautak, madárlesek és egy kisebb múzeum is elérhető, ahol a sólepárlás történetét és a munkafolyamatokat is bemutatják.

Mivel a sókészítéshez hosszantartó száraz és meleg idő szükséges, így a nyári hónapokban történik a lepárlás, ekkor érdemes idelátogatni.

Piran, Portorož és Koper környéke emellett ideális feltételeket kínál az olívatermesztéshez is: a mediterrán éghajlat, a napos lejtők és a mészköves talaj mind hozzájárulnak ahhoz, hogy itt kiemelkedően jó minőségű olívaolaj készüljön.

A régió leghíresebb olívafajtája az Istrska belica (isztriai fehér), amely különösen gazdag antioxidánsokban. Az ebből a fajtából sajtolt olívaolaj ízvilága jellegzetesen intenzív, enyhén kesernyés és fűszeres, valamint szerintem van egy kis citrusos beütése is.

A helyi termelők gyakran kis családi farmokon dolgoznak, amelyek generációk óta foglalkoznak olívatermesztéssel, és külön figyelmet fordítanak a fenntarthatóságra, valamint a hagyományos módszerek megőrzésére – ilyen például a Gramona Farm is, ahova ellátogattunk.

Megnéztük az olajfaültetvényeket, a tulajdonos mesélt az olaj készítésének módszereiről, majd egy árnyas lugasban megismerkedhettünk az olívaolaj kóstolásának szakszerű módszerével.

Megtudtuk, hogy mi a különbség a szűz, az extra szűz és a „sima” olívaolaj között, és azt is, hogy a szakemberek miért kék színű üvegből kóstolják az olajat (azért, hogy a színe ne befolyásolja őket az ízérzékelésben).

Nagyon érdekes (és finom) program, ajánlom mindenkinek – és mivel nemcsak csoportokat, hanem egyéni látogatókat is fogadnak, így akár privát túrán is részt lehet venni.

Portorož és környéke ideális választás, ha egyszerre vágysz tengerparti kikapcsolódásra, városnézésre és a tengeri ételek legjavára. Legyen szó egy nyugodt wellness-hétvégéről, egy aktívabb, túrázós kiruccanásról vagy egy több országot érintő, rövid tengerparti kalandról, az Isztriai-félsziget szlovén oldalán mindent megtalálsz.

Dián Dóri