Jóga az addiktológián: „Az tud hosszú távon józan maradni, aki megtalálja az örömöt az új életében”

–

Egyre több kutatás lát napvilágot arról, hogy a jóga hatással van pszichológiai működésünkre. Ennek a területnek egyik lelkes tanulmányozója Bessel van der Kolk pszichiáter. A test mindent számon tart című könyvében egy külön fejezetet szentelt annak, hogy megvilágítsa, miként segíthet a jóga traumatizált embereknek. A jóga révén például eleven kapcsolatba kerülnek a testükkel, megtanulják észlelni a benne lévő érzeteket, reagálni rájuk, ami feltétele annak, hogy biztonságosan navigáljanak az életükben.

Arielle Schwartz jógatanár, klinikai szakpszichológus és EMDR-terapeuta pedig egy komplett könyvet írt arról, hogy a tudatos jelenléten alapuló mozgásgyakorlatok miként segíthetnek a traumából való felépülésben. (Terápiás jóga a traumából való felépüléshez.)

A jóga azonban csak akkor jelenthet értékes erőforrást a traumatúlélők számára, ha a traumával kapcsolatos ismeretekkel párosul, és traumaérzékeny módon gyakorolható. Enélkül ugyanis egy ártatlannak tűnő érintés is felzaklató lehet a jógaórán, vagy egy sima mindfulness-meditációban is nyugtalanító gondolatok, emlékek áraszthatják el a gyakorlót.

Az AdniJóga Alapítvány 2017 vége óta tart traumatudatos jógaórákat, mióta az alapító, Kalmár Anna egy görögországi menekülttáborban tartott jógaórákat szír és afgán menekült nőknek. Azóta az AdniJóga elérhetővé tette a jóga pozitív hatásait olyan emberek, érzékeny csoportok számára, akik hátrányos helyzetből indulnak – 13 csoportnak, többek között állami gondozott és szegénységben élő gyerekeknek, gyászolóknak, daganatos betegeknek, sérült gyermeket nevelő szülőknek, szorongással kezelt felnőtteknek és látássérülteknek is tartanak jótékony, traumaérzékeny jógát.

A Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet addiktológiai osztályán 2024 eleje óta vannak jelen az AdniJóga traumatudatos oktatói, és heti két alkalommal tartanak jógaórákat a bentlakó szenvedélybetegeknek. A foglalkozások iránt hatalmas az érdeklődés, a helyekért rendszeresen „harc” folyik. (És ezekben a hetekben elindultak az egészségügyi dolgozók részére tartott jógaórák is az intézetben!)

Stigma nélkül

Balogh Gábor, az Addiktológiai Osztály klinikai szakpszichológusa azt mondja, a páciensek visszajelzései is azt mutatják, hogy egyértelműen pozitív hatásokat tapasztalnak. „A jógát követő viziteken gyakran számolnak be nagyobb nyugalomról, kiegyensúlyozottságról. A rendszeres gyakorlók arról is mesélnek, hogy szembesülni a testük határaival eleinte frusztráló volt, de a jóga később önelfogadáshoz és a fejlődés tudatosulásához vezetett – ez jól példázza a lelki változás folyamatát” – mondja.

A traumatudatos szemlélet a szenvedélybetegek esetében kifejezetten fontos. A pszichológus szerint ugyanis a szakirodalom alapján a szenvedélybeteg-ellátásba kerülők mintegy fele küzd pszichotraumával. „A traumatizáció fakadhat egyszeri eseményből (baleset, katasztrófát, erőszakot elszenvedőként vagy tanúként átélve), illetve hosszasan, ismétlődően átélt negatív élményekből – ezek a komplex traumák. A komplex, vagy fejlődési traumák közé soroljuk a gyerekkori elhanyagolást, fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazást. A munkám során gyakran tapasztalom, hogy a két jelenség összefügg a szerhasználóknál olyan módon, hogy aki gyerekkorában hosszan ki volt téve a bántalmazásnak, megtapasztalja a kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, hajlamosabb például egy autóbalesetből fakadó trauma tüneteit is szerekkel tompítani. Önmagát ilyen módon próbálja gyógyítani ahelyett, hogy segítséget kérjen, hiszen a korai életkorában létrejött a meggyőződése, hogy nincs elérhető külső segítség. Ez rámutat arra, hogy társadalmi szinten is fontos a traumatudatosság, hogy a traumatikus eseményeket követően legyen elérhető lelki támogatás.”

Hozzáteszi: a szerhasználat transzgenerációs jelenség is, a szülők szerhasználata nemcsak traumatizál az elhanyagoláson, bántalmazáson keresztül, hanem mintát is ad, valamint az adaptív érzelemszabályozási készségek szülői átadása is hiányzik, mely szintén kitettebbé teszi a következő generációt a szereknek, viselkedéses függőségeknek.

Balogh Gábor hangsúlyozza, hogy a függőséggel élők is olyan emberek, akik kapcsolódásra, biztonságra és felszabadultságra vágynak – ebben nem különböznek másoktól. „Csakhogy ezekhez az érzelmi szükségleteikhez kevésbé férnek hozzá, kevésbé képesek kifejezni ezeket, valamint érzelmi állapotaikat kevésbé tudják szabályozni. Nehezebben viselik a stresszt, a nehéz érzéseket, melyeket tudatosan észlelni is bonyolultabb számukra, a testi komponenseiket is beleértve. Összességében a szerhasználat hátterében gyakran az érzelemszabályozás zavara húzódik meg, a rehabilitáció integrált szemléletet kíván. A felépülésben fontos az érzések, érzelmek tudatosításának, alakításának fejlesztése.”

Ebben pedig a jóga megfelelő kiegészítő eszköz lehet. Kovács Dóra Fanni, az AdniJóga szakmai vezetője szerint az addiktológiai osztályon jógázók gyakran jelzik vissza, hogy „könnyebbek” lettek. „A jógának közösségformáló ereje is van, ez egy közös terep, amin tudnak osztozni. Nagyon jóleső volt hallani, amikor a páciensek visszajelezték, hogy az oktatók előítéletmentesen és elfogadóan vannak jelen az órákon, nem stigmatizálnak. Mindez segíti a jógázók gyakorlását és önismeretét is”.

Itt semmi sem kötelező

Kovács Dóra Fanni, aki négy éve tart traumatudatos szemléletben jógaórákat, kiemeli, hogy ez a módszer egy nagyon megengedő, döntésközpontú megközelítés. Egy szemlélet, tehát nem egy újabb jógairányzat vagy stílus. „Egy olyan szemüveg, amit fölveszünk oktatóként, és ebben a szellemben vezetjük le a gyakorlást. Nagyon fontos eleme, hogy biztonságos teret igyekszünk teremteni a gyakorlóinknak. Ez fizikai szinten például abban nyilvánul meg, hogy olyan teremben, helyszínen tartjuk a gyakorlást, amely komfortos és biztonságos. A biztonságérzetet verbális szinten is hangsúlyozzuk; mindig kiemeljük, mi fog történni, mire számíthatnak az órán, hol van a bejárat, merre van a mosdó. Ezek mind segítenek a gyakorlóknak abban, hogy egyre magabiztosabban tudjanak jelen lenni, önmagukra hangolódjanak, és a gyakorlás közben ne azzal kelljen foglalkozniuk, hogy fürkészik a teret, hiszen a hiperéberség a traumatizált embereknél jellemző tünet.”

Egy traumatudatos jógaórán az érintéssel, igazításokkal nagyon óvatosan kell bánni az oktatóknak.

Az AdniJóga órákon bevett szokás a kontrollkorongok használata, amelynek az egyik oldala piros, a másik zöld, és ezekkel a korongokkal tudják jelezni a gyakorlók az óra elején vagy akár a gyakorlás közben, hogy a tanárok igazítsák-e őket vagy sem. A jógatanár szerint mindenre azért van szükség, mert sosem lehet tudni, hogy kiből mit hoz ki egy finom érintés, vagy az, hogy a teremben az oktató felé közelít.

A döntésközpontúság szintén alapeleme a traumatudatos jógának, hiszen a traumát átélt embereknél jellemző a kontrollvesztett állapot. „A traumatudatos szemléletben a gyakorlókat folyton megerősítjük abban, hogy hozhatnak döntéseket a saját gyakorlásukban. Eldönthetik, mikor szeretnének megállni, pihenőt tartani, vagy akár kimenni. Semmi nem kötelező, és ezt oktatóként többször is hangsúlyozzuk. Arra szeretnénk bátorítani a velünk gyakorlókat, hogy érezzék meg a saját erejüket, és azt, mire van szükségük. Hiába vagyunk oktatói szerepben, és fogalmazunk meg instrukciókat, a traumatudatos gyakorlás megengedő: egy olyan teret nyit meg, ahol a jógázó bármikor leállhat egy korty vizet inni vagy szünetet tartani”.

Ez a megengedés nem mindenkinek megy könnyen önmagával szemben. „Mindig elmondom, hogy annyi mindenbe belefeszülünk az életünkben, ami felett nincs kontrollunk. Legalább a matracon töltött időben ne pakoljunk magunkra extra feszültséget. Mi van akkor, ha nem tudjuk a lábunkat a nyakunk köré tekerni?! Mi a könnyedség felé dolgozunk, és miután ebbe beleengedték magukat a gyakorlók, nagyon komfortosan kezdik érezni magukat.”

A jóga célja az addiktológián

Nem csak a szermentesség megtartása a cél. Kovács Dóra Fanni elmondja, hogy mivel a gyakorlók figyelme a jelen történésein van, egyre jobban megerősödik bennük, hogy ami korábban, a trauma során történt velük, az már elmúlt, a jelen biztonságos. Ehhez elengedhetetlen a testérzetek figyelése. „Egészen finom szintekről indulunk, például megfigyeljük, milyen érzés, ha visszafeszítjük a lábfejünket. Innen építkezünk egészen odáig, hogy mi zajlik a testünkben. A testérzetek észlelése által egy sokkal erősebb testtudat alakul ki. A traumát átélt emberek jellemzően le vannak kapcsolódva a saját testükről, a jógagyakorlás során viszont fokozatosan biztonságos kapcsolódást alakítunk ki vele, és megtapasztalhatjuk a jelen nyugalmát és a biztonságát” – magyarázza.

Balogh Gábor klinikai szakpszichológusként saját szakterületéről és az egészségügyi ellátás szempontjából közelíti meg a kérdést. „A traumák feldolgozásának számos pszichoterápiás módszere ismert, amelyek alapja a kliens állapotfelmérése, stabilizálása. A legtöbb módszerben a szakember a traumás emlékek feldolgozását fokozatosan, a kliens teherbírásához illesztve, kíméletesen végzi. A stabilizáció szakasza különösen jelentős a szerhasználati zavarokkal élők esetében: hiszen a traumatüneteiket számos esetben szerhasználattal csillapítják, nyomják el, így a traumák újraélése melegágya a visszaesésnek.

Fontos, hogy a szerhasználaton kívül legyenek más eszközeik érzelmeik, hangulatuk szabályozására, a kiegyensúlyozottabb állapot elérésére, hogy belekezdhessenek a traumák feldolgozásába. A jóga szerepet játszhat ebben a stabilizációban.”

A szakember azt mondja, kutatások is mutatják, hogy a légző- és testfókuszú gyakorlatok nyugtatóan hatnak az idegrendszerre, csökkentik a trauma egyik tüneteként kialakuló éberséget. A növekvő stabilitás nem jelenti azt, hogy akár egy jógafoglalkozáson ne szembesülhetne a kliens betörő képekkel, gondolatokkal vagy traumás testi emlékekkel. Ilyen esetekben további támogatásra van szükség pszichológiai eszközökkel. 

A pszichológus szerint az addiktológiai osztályon tartott jógaórák abban is támogatják a pácienseket, hogy nemcsak a közös problémák, a függőség, hanem az olyan pozitív élmények mentén is kapcsolódhatnak egymáshoz, mint a jóga. A program során sokuknak alapvető készségeket kell elsajátítaniuk, vagy újra gyakorlatba ültetniük – ilyen lehet a tervezés készsége is, ami szintén fejlődhet azáltal, hogy az osztályon előzetesen kell feliratkozniuk a létszámkorlátos órákra.

Az addiktológiai osztály dolgozói nagyon bíznak abban, hogy a szenvedélybetegek életébe beépül a rendszeresség, az öngondoskodás testi és lelki vonatkozása, az élmény, hogy saját cselekedeteik révén hatnak az érzelmi és általános állapotukra, hogy van kontrolljuk a hogylétük felett. Ahogy pedig eszközeik gazdagodnak, csökkenhet a visszaesések száma. „A szerhasználati zavarok összefüggést mutatnak a hangulatzavarokkal, klienseink szubjektív élménye is gyakran, hogy lehangoltak, reménytelennek látják a helyzetüket, a jóga viszont egy örömteli tevékenység is lehet. Hosszabb távon azok a klienseink tudják megtartani az absztinenciájukat, akik megtalálják az örömüket a józanságban és az új életükben, nem pusztán a szermentesség megtartására törekednek” – mondja Balogh Gábor.

Bánosi Eszter