Nagy test, túl szűk ülések a közlekedésben: mi a megoldás?

–

Kövér, dagadék, zsírdisznó, vágósúlyú, hájpacni, tehén. Csak néhány azok közül a jelzők közül, amelyeket az évek során a fejemhez vágtak – vitákban, kommentekben, vagy éppen a hátam mögött. Ostoroztam is magam eleget, és közben kipróbáltam sokféle étrendet, diétát.

Ma már úgy gondolom, hogy a testszégyenítés semmilyen körülmények között nem elfogadható, a másik egészségéért való aggódás mázába mártott „jó szándékú” kritika pedig bosszantóbb, mint a nyers prosztósággal áradó vélt vagy valós diagnózis. (Szeretem az egyenes embereket, na.)

Ettől még persze tisztában vagyok a túlsúly egészségügyi kockázataival, társadalmi költségeivel, sőt, az említett posztoló által felvetett problémát is értem. Mert az igenis valós. Teljesen nyilvánvaló, hogy mind a túlsúlyos, mind a vékony testalkatú utas teljes jegyárat fizetett – ergo joggal vár el teljes értékű ügyfélélményt. Márpedig ha valaki mellém ül a buszon, nem lesz annyi helye, mintha egy egészséges BMI-jű ember mellé huppanna. Ez pedig még a Budaörs–belváros távolságon is kényelmetlen, nemhogy a Budapest–Párizs távolsági járaton.

Magyarország a túlsúlyosak országa

Mi, magyarok, sírva vigadunk és étellel szeretünk: eszünk örömünkben és bánatunkban, ünnepekkor és temetések után, osztálykiránduláson és céges csapatépítőn, ha jövünk, és ha megyünk.

Ez meg is látszik rajtunk: a 18–34 éves korosztályban a férfiak 45,2, a nők 32,3 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. A helyzet az életkor előrehaladtával tovább romlik: ugyanez az arány a 35–64 évesek körében 73,7, illetve 53,8 százalék – derül ki a KSH adataiból. 

Az amerikai közlekedési kultúra sokkal kiterjedtebben – és szigorúbban – szabályozza a túlsúlyos utasokra vonatkozó irányelveket a légi és távolsági közlekedésben, mint az európai vagy magyar gyakorlat. Légitársaság-függő például, hogy a túlsúlyosak kötelezhetők-e további ülések megvásárlására, illetve ha igen, akkor milyen kritériumok mentén.

Bár a 2008-as kanadai „egy utas, egy jegyár” elv egyértelművé teszi, hogy az utazásból való kizárás vagy az utazási lehetőségek korlátozása az egyén testmérete alapján nem elfogadható üzleti magatartás, az USA-beli szabályozás ettől eltér. Ez nemcsak azért érdekes – és sokak szerint ellentmondásos –, mert a túl magas, a segítő állattal utazó vagy más speciális igényű (beleértve az ordító gyerekkel utazó és mindenkit pillanatok alatt kikészítő) utasokra nem vonatkoznak hasonló megszorítások, hanem azért is, mert az Egyesült Államok lakosságának több mint fele túlsúlyos.

Vagyis a többség van „büntetésben”, ami szükségszerűen felveti a szabályozások újragondolásának igényét.

A plus size travel influenszerek és jogi aktivisták emellett azzal is érvelnek, hogy a változtatás nemcsak a túlsúlyos utasok, hanem a teljes utazóközönség érdeke is. Hiszen a repülőgépek ülés- és lábhelymérete folyamatosan csökken. Vagyis miközben a jegyárak egyre nőnek, mind a túlsúlyos, mind a normál testalkatú utasok komfortja csökken.

Csak miheztartás végett: az átlagos repülőgépes ülések szélessége az elmúlt években 47 centiméterről 40–43 centiméterre csökkent, ami több ülőhelyhez és sokkal kisebb személyes térhez vezetett – miközben az elhízás mértéke világszerte folyamatosan nő. Az első osztályon valamivel jobb a helyzet: itt az ülések szélessége légitársaságtól függően 50,8–53,3 centiméter.

Ennek nyomán egyes légitársaságok – például az Air New Zealand vagy a Polynesian Airlines – bevezették a reptéri mérlegelési gyakorlatot, amelynek következtében bizonyos utasokat a helyszínen kötelezhetnek további ülőhely megvásárlására, vagy akár ki is zárhatnak a légiközlekedésből. A „legjobb”, hogy a szabályozás a legtöbb esetben se nem egyértelmű, se nem következetes: függ a földi személyzet egyéni megítélésétől, az utastér foglaltságától és számos más tényezőtől is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Newsner (@newsnercom) által megosztott bejegyzés

Mérlegelés Európában is?

Az Independent cikke szerint az európai légiközlekedési szabályozás elzárkózik a testszégyenítő amerikai gyakorlattól, és olyan megoldást keres, amely egyszerre védi a légitársaságok érdekeit – például extra hely- és üzemanyagköltséget ró a túlsúlyos utasokra –, valamint az utazók privátszféráját és személyiségi jogait. Ennek érdekében felmerült, hogy a reptereken az egyéni csomagfeladás mellett egyéni testméret-ellenőrzést is bevezetnek.

Az új gyakorlat keretében az utazónak várhatóan egy nyomásérzékelő felületre kell majd állnia, és a testsúlyról, illetve testtérfogatról kapott adatok alapján mind ő, mind az utastársaság értesül az esetleges többletköltségekről.

Kérdés ugyanakkor, hogy mi történik majd azokkal, akik a gyakran 90–100 százalékos kihasználtsággal működő fapados járatokról a második ülőhely megvásárlásának ellehetetlenülése miatt következetesen kiszorulnak. Dublinban maradnak, amíg le nem fogynak?

Lehetőségek a nemzetközi buszközlekedésben

A már említett poszt kapcsán megkerestem az érintett távolsági buszjárat sajtóosztályát, hogy megtudjam, mi az álláspontjuk a felvázolt helyzetre vonatkozóan. Mit tehet az utas, ha úgy érzi, túlsúlyos utastársa korlátozza az utazási élményét? És mit tehet az az utas, akit testalkata vagy helyfoglalása miatt hátrányos megkülönböztetés ér?

„A Flix számára alapvető érték, hogy minden utasa számára biztonságos, kényelmes és méltányos utazási élményt biztosítson, függetlenül azok személyes adottságaitól vagy fizikai jellemzőitől” – mondja Varholik Anna, a FlixBus hazai képviselője. – „A privát tér és a személyes kényelem biztosítása érdekében az utasoknak lehetőségük van a kiválasztott ülésük melletti hely kedvezményes árú lefoglalására is, amennyiben az még szabad. Ez a szolgáltatás lehetővé teszi, hogy az utazó garantáltan közvetlen szomszéd nélkül utazhasson, így nagyobb személyes teret, kényelmet és nyugalmat élvezhet az utazás során. Ez a lehetőség bármely utas számára elérhető, és különösen ajánlott azoknak, akik fokozott privátszférát igényelnek.”

Mint mondja, ez sem nem kötelező, sem nem testalkathoz kötött – vagyis mindenki, aki szeretne nagyobb teret, élhet a lehetőséggel.

„Amennyiben valaki úgy érzi, hogy utazási élményét egy másik utas viselkedése, személyi higiéniája vagy bármilyen más jellemzője negatívan befolyásolja, elsődlegesen javasoljuk, hogy forduljon a járművezetőhöz. Sofőrjeink, nemzetiségtől függetlenül, központi képzést kapnak az ilyen helyzetek tapintatos kezelésére, és lehetőség szerint személyre szabott megoldást – általában üléscserét – kínálnak” – mutat rá. – „Kivételes esetekben, például súlyos testszag vagy zavaró magatartás esetén a járművezető jogosult megtagadni a felszállást a mindenki számára komfortos utazási körülmények érdekében.”

Varholik Anna hozzáteszi, hogy ha egy utas úgy érzi, testalkata vagy más jellemzője miatt hátrányos megkülönböztetés éri – vagy éppen egy túlsúlyos utastárs miatt érzi magát korlátozva –, az utazás során bármikor fordulhat a sofőrhöz, illetve kapcsolatba léphet az ügyfélszolgálattal. A legtöbb esetben még a helyszínen kielégítő megoldást találnak, így az utazás mindenki számára kellemes körülmények között zajlik.

„Bár az egyes országok jogszabályai eltérhetnek, a Flix jegyárazási politikája testmérettől vagy magasságtól függetlenül egységes. Nincsenek felárak vagy külön díjszabások a túlsúlyos vagy átlag feletti magasságú utasokra vonatkozóan sem” – hangsúlyozza. 

Néhány tipp repülős utazáshoz

A hazai gyakorlat szerint a túlsúlyos utasoknak lehetőségük van második ülés vásárlására, arra azonban nem kötelezhetők. Ha valaki hosszabb utazásra indul, érdemes lehet mégis élni ezzel az opcióval – a második jegy ilyen esetekben általában 25 százalék kedvezménnyel és illetékmentesen vásárolható meg. Ráadásul egyes nagyobb, középkategóriás és prémium légitársaságoknál a második ülés költsége a járat foglaltságának függvényében akár vissza is igényelhető. (Vagyis ha a járaton egyébként is maradnak szabad helyek, a plusz költségek visszatéríthetők. A kérelmek elbírálása az ügyfélszolgálat hatáskörébe tartozik, és az aktuálisan rendelkezésre álló adatok alapján történik.)

Amit mindenképp tudni érdemes:

– A szabályok ismeretének hiánya nem mentesít a betartásuk alól. Azaz, ha valaki túlsúlyosként utazik, mindenképpen ismernie kell az adott szolgáltató belső szabályzatát – akkor is, ha eddig nem volt ilyen problémája. (Ez főként az USA- és a nemzetközi járatok esetében lehet lényeges.)

– Minden repülőgépen található övbővítő, amelyet a légiutas-kísérők gyakran maguktól felajánlanak. Ha ez elmarad, kérni kell – nélküle ugyanis az utazás nem kezdhető meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha az utas övbővítővel sem rögzíthető biztonságosan az ülésben, vagy ha az adott járaton nincs elegendő övbővítő, az utas a repülésből kizárható.

– Extra ülőhely vásárlására általában az ügyfélszolgálat bevonásával van lehetőség, amihez telefonos kapcsolatfelvétel szükséges. A legtöbb légitársaság az ilyen jellegű hívásokra nem számol fel pluszköltséget.

– Tengerentúli utazáskor az utas testmérete akkor felel meg az előírásoknak, ha mindkét oldalon kényelmesen le tudja hajtani a kartámaszt, és a teste nem lóg túl az ülés határain. Amennyiben ez nem teljesül, az utas második ülőhely vásárlására kötelezhető.

– Ha valakit az utazás során megszégyítenek – akár más utasoktól, akár a személyzettől érkezik a bántás –, kérheti a társaság munkatársainak közreműködését. A személyzet lehetőségeihez mérten, jellemzően üléscserével próbálja megoldani a helyzetet.

Z. Kocsis Blanka