„Egyszer csak jön az SMS: azonnal menj, mert van egy baba” – Örökbefogadás lépésről lépésre

–

Egy örökbefogadás története

Kriszta és László a harmincas éveik elejét taposták, amikor összeházasodtak. Mindkettejük számára nyilvánvaló volt: közös családot szeretnének. „Sajnos nagyon hamar kiderült: nem lesz egyszerű menet.” Két év alatt jó pár alkalommal át kellett élniük a perinatális gyász fájdalmát. „Az egészségügyi problémáim miatt nem tudtam kihordani a terhességeket, ami lelkileg nagyon megterhelő folyamat volt mindkettőnk számára. Szerencsére különböző amplitúdóval voltunk a mély és magas pontokon, így mindig tudtuk segíteni egymást.”

Négy év, és számos komoly műtétet követően határozták el: alternatív megoldást keresnek. Végül az örökbefogadás mellett döntöttek. „Kiderült, hogy alapvetően mindketten nyitottak vagyunk rá. Én egy kicsit hamarabb érkeztem meg ebbe, mint a férjem” – meséli Kriszta, akinek az a tapasztalata, a férfiaknak több idő kell, hogy megbarátkozzanak az örökbefogadás gondolatával.

A házaspár elsőként a nyílt és zárt örökbefogadási lehetőségek előnyeit és hátrányait mérlegelte, mielőtt úgy döntött: igenis szeretnék tudni, honnan, milyen körülmények közül érkezik a gyerekük. Igyekeztek minden elérhető információt begyűjteni, cikkeket, könyveket olvastak el a kérdésben, mire kikristályosodott: számukra a nyílt örökbefogadás lesz az ideális.

„A zárt örökbefogadásnál az embernek nincs rá lehetősége, hogy megismerje az előzményeket, és tudja, honnan jön a gyereke.

Számomra a nyitott örökbefogadás biztonságot adott már csak azért is, mert ha felmerül bármilyen komolyabb betegség, legalább van kihez fordulni információért.”

Emellett a zárt örökbefogadás esetében – Kriszta így tudja – később kerülnek ki a gyerekek a rendszerből, ők pedig minél fiatalabb korban szerettek volna magukhoz venni a csecsemőt.

Megfontolandó szempontok

Egy alapítványon keresztül történt az örökbefogadás, ami előtt alaposan felkészítették őket, illetve lehetőségük volt olyan kérdéseket, szempontokat is megfontolni, amik talán nem is jutottak volna elsőre eszükbe. Felkészítő tanfolyamon vettek részt, illetve beszélgettek egy pszichológussal is. Ezalatt már egy csomó információval, benyomással, gondolkodnivalóval lettek gazdagabbak.

„Sok minden van, amibe bele se gondol az ember és amik megfontolásánál érdemes maximálisan őszintének lennie magával. Ha például egy magyar család cigány gyereket szeretne örökbefogadni, végig kell gondolni, hogy a tágabb család tagjai mennyire elfogadóak.”

Krisztában a felkészítő beszélgetések során tudatosult: ha ő egy cigány kisgyereket fogad örökbe, akkor biztosítania kell számára, hogy kapcsolatban lehessen a roma kultúrával. Még akkor is, ha neki magának nincsenek ilyen kapcsolódásai. 

Mire eddig a pontig eljutottak, már a negyven felé közelített a házaspár, így azt is mérlegelniük kellett, mit bírnak még el, milyen nehézségekkel tudnak megbirkózni korábbi sérüléseik mellett. Emiatt például nem vállalták olyan gyerek örökbefogadását, aki komoly testi-szellemi fogyatékossággal él. „Tudnom kellett, hogy hol vannak a határaink.”

Kriszta szerint az, hogy végig gondolhatta ezeket a szempontokat, nagy előnye az örökbefogadásnak.

A sorsfordító üzenet

Krisztáék viszonylag korán, két évvel az örökbefogadási igényüket követően hazavihették a lányukat. Ez már tizenöt éve is gyorsnak számított, azt mondja, manapság ennél jóval több időt kell a szülőknek várnia. „Sok az örökbefogadó, és kevés a ténylegesen örökbeadható baba.”

Kriszta szerint az örökbefogadás legfurcsább pillanata az, amikor megkapod a babát.

„Míg egy rendes terhességnél van kilenc hónapod felkészülni, itt egyszer csak jön az SMS: most azonnal menj, mert van egy baba, akit neked szántak.

Eldobsz kapát, kaszát és rohansz érte. Jó darabig ez nagyon szürreális, hiszen történik veled egy csoda, amire hiába készülsz már évek óta, képtelen vagy felfogni. Néhány nap alatt le is zajlik a hivatalos része a folyamatnak.”

Ezután van egy hathetes intervallum (ez Krisztáék örökbefogadásának idején még nem volt), amikor a szülőanya meggondolhatja magát. „Teljesen értem, miért van erre szükség, hiszen ez az időszak mindenki számára felfokozott érzelmi állapottal jár, kell időt hagyni, hogy megfontolja, valóban lemond-e a szülőségéről” – mondja Kriszta, aki hozzáteszi: el nem tudja képzelni, mi lett volna, ha másfél hónap elteltével vissza kellett volna adniuk a kislányukat.

„A kötődés már akkor elindul, amikor hazaviszed a gyereked a kórházból. Onnantól már lehetetlen elképzelni, hogy ne így, együtt folytatódjon az életetek.”

A te könyved

„A tudatára ébredésének rögtön az első pillanatától tudja a lányom, hogy ő örökbe lett fogadva” – mesél arról Kriszta, hogyan kommunikálják a gyerekük felé a családba kerülésének körülményeit. Az első születésnapjára kapott egy könyvet, amit Kriszta készített, és amiben leírta: nagyon vágytak babára, ám az ő testükből nem születhetett, így került hozzájuk a kislányuk. Így, hogy a kezdetektől az ő szintjén volt megbeszélve az eredettörténete, nincs is a ma már 14 éves lányukban kérdés ezzel kapcsolatban. Illetve a környezet számára is sokkal könnyebb így beszélni róla.

„Mindig annyit és úgy mondjál el erről, ahogy és amennyit a gyerek befogadni képes”

– mondja el ezzel kapcsolatban a hüvelykujjszabályt Kriszta. Hogy az pontosan mennyi, azt érzi az ember, látja a gyereken, hogy meddig érdekelte a kérdés, teszi hozzá. Ezzel együtt elképzelhető, hogy a gyereknek segíteni kell feldolgozni az örökbefogadás tényét, lesznek elakadásai ezzel kapcsolatban, ez esetben pedig lehet külső segítséget, támogatást is kérni a folyamatban.

Ugyanígy érdemes hagyni a nagyobb családnak is időt az adaptálódásra, hiszen nem mindenki tudja azonnal, zökkenőmentesen venni, hogy hirtelen lett egy unokája, kuzinja.

Amikor a lánya 18 éves lesz, akkor lehetősége nyílik arra, hogy önállóan felkeresse a vérszerinti édesanyját, illetve a testvéreit. Bár Kriszta ettől korábban tartott, ma már egyáltalán nincsen benne ezzel kapcsolatban rossz érzés.

„Nem gondolom, hogy ettől én majd kevésbé leszek a lányom anyja. Megértettem: a korábbi ellenérzéseim valójában a kishitűségemből, a bizonytalanságomból fakadtak. A lányom identitásához ez is hozzátartozik, az én státuszom pedig nem fog ettől sérülni.”

Az Örökbefogadás – Összefonódó életutak Hello Szülő Roadshow-n (melyre ITT lehet regisztrálni) Dr. Kádár Annamária pszichológus, egyetemi docens, munkapszichológus és örökbefogadó szülő tart előadást Szívemből születtél címmel, majd Dr. Holló Márta a Magyar Telekom kommunikációs igazgatója beszélget Tóth Kriszta, író, költő, műfordítóval és Szabó Hédi, Youtuber, influenszerrel.

Fiala Borcsa