Mióta tilos a gyerekek testi fenyítése? – A gyerekjogok története

–

Tilos a fizikai és lelki durvaság

Nézzük, hogy pontosan mit mond az Egyezmény, amit Magyarország egyébként elsők között ratifikált 1990-ben. 

„Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás – ideértve a nemi erőszakot is – bármilyen formájától 

mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll.”

Ez persze nem teljesen konkrét, de azért a lényeg egyértelmű belőle. Egyébként máig ez a legszélesebb körben elfogadott jogi dokumentum a világon, egyedül az USA nem ratifikálta, minden más ország igen. ITT tudjátok elolvasni a teljes dokumentumot, vannak benne nagyon érdekes részek. Ám nemhogy nem volt mindig Gyermekjogi Egyezmény, de maguk a gyerekjogok is elég későn merültek fel mint téma.

A középkorban elég nagy szívás volt gyereknek lenni

Akkoriban elég magas volt a gyermekhalandóság, így a szülők egyfajta közönyös távolságtartással viseltettek a gyerekeikkel szemben, ráadásul 

úgy tekintettek a gyerekekre, hogy ha már nem volt szükségük az anyai vagy dajkai gondoskodásra, akkor felnőttnek számítanak, és úgy is kezelték őket. 

A polgári korban merült fel egyáltalán a gyerekkor mint önálló életszakasz, így egyre nagyobb hangsúlyt kapott a szülői nevelés és az iskoláztatás. Rousseau az Emil, avagy a nevelésről című könyvében 1762-ben kifejti, hogy a gyerekeknek meg kell hagyni a gyerekkorát. Sőt, már 1796-ban született egy mű A kisgyermekek jogai címmel, Thomas Spence írta. Aszerint a gyerekeknek joga van a föld gyümölcseiben való teljes részesedéshez. De 

a 19. században teljesen evidens volt, hogy a gyerek a szülő tulajdona, és a szülő azt tesz a gyerekével, amit csak akar, 

még ha bizonyos körökben azért taníttatták és nevelték is a gyerekeket, nem volt erre vonatkozóan sem szabályozás, sem társadalmi konszenzus.

Az emberi jogok után jöttek a gyerekjogok

Aztán egy ideig nem sok mindent történt gyerekjogok tekintetében, majd az első világháború után a Nemzetek Szövetsége megalapította a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (International Labour Organization – ILO) 1919-ben. Ez a szervezet kezdett el foglalkozni a gyerekjogokkal, először is szabályt hoztak a „fiatal személyek” éjszakai (ipari) munkájának tilalmáról. Majd 1921-ben a mezőgazdasági munka minimum korhatáráról. Ebből nőttek ki aztán a következő évtizedekben a gyerekjogok.

1924-ben a Népszövetség elfogadta azt a genfi nyilatkozatot, amelyet Eglantyne Jebb, a Save the Children Fund alapítója fogalmazott meg, ami már kifejezetten a gyerekjogokról szólt. Például az is szerepelt benne, hogy minden ember tartozik a gyermekeknek bizonyos jogokkal, biztosítaniuk kell: a fejlődésükhöz szükséges eszközöket, különleges segítséget szükség idején, elsőbbséget a segélyezésben, gazdasági szabadságot és a kizsákmányolás elleni védelmet, valamint olyan nevelést, amely társadalmi tudatosságra és kötelességtudatra nevel.

Tehát a valódi gyerekjogok alig 100 évesek.

Azóta folyamatosan bővülnek a gyerekekre vonatkozó szabályok

1946-ban az Egyesült Nemzetek Közgyűlése létrehozta a Nemzetközi Gyermekmentő Alapot, az UNICEF-et, amely a világ gyermekeire fókuszál azóta is. Két évvel később az ENSZ Közgyűlése elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, ebben már szerepelnek gyerekjogok, melyek szerint az anyák és a gyermekek „különleges gondoskodásra és segítségre”, valamint „szociális védelemre” jogosultak.

Az ENSZ Közgyűlése 1959-ben elfogadta a Gyermekek jogairól szóló nyilatkozatot, amely többek között elismeri a gyermekek ingyenes oktatáshoz, állampolgársághoz, játékhoz, támogató környezethez és egészségügyi ellátáshoz való jogát – de ez nem bírt kötelező erővel senkire nézve. Ennek ellenére az elfogadásuk napja, november 20. a gyermekek jogainak világnapja. Utána több emberi jogi és humanitárius szerződésben megjelentek a gyerekek, de nem volt egy átfogó, nemzetközi és főleg kötelező érvényű dokumentum. Magas maradt a csecsemőhalálozások száma, sok helyen nem volt megfelelő egészségügyi ellátás és oktatás (bár ezeket egy nyilatkozat nem oldja meg sajnos), visszatérő probléma volt a kiskorúak szexuális kizsákmányolása, a nehéz körülmények között élő és a háborús helyzet miatt menekültté váló gyerekek megoldatlan helyzete. 

Több ENSZ által elfogadott okmány foglalkozott a gyerekek jogaival, ezekben olyan fontos kitételek szerepelnek, minthogy a gyermekek védelemhez való joga megkülönböztetés nélkül minden gyermeket megillet – nemre, rasszra, nyelvre, vallásra, származásra, illetve vagyoni helyzetre való tekintet nélkül. Itt már szó van a családok védelméről, a gyerekek foglalkoztatásának szabályozásáról.

1979-ben kezdődött meg a Gyermekjogi Egyezmény kidolgozása, ami 10 évbe telt, de végül elkészült, és 1989-ben egyhangúlag elfogadta az ENSZ Közgyűlése. 

1990. szeptemberére már 20 állam – köztük Magyarország is – ratifikálta az Egyezményt, így az hatályba lépett. Év végére összesen 57 ország ratifikálta az Egyezményt. 

Gyermekjogok a gyakorlatban

Amellett, hogy az Egyezmény tilt minden erőszakot a gyerekekkel szemben, 

Magyarországon van egy 2005. óta érvényben lévő gyerekjogi törvény, ami szintén kitér erre, zéró toleranciát hirdet a gyermekek elleni erőszaknak, kimondja a testi fenyítés tilalmát. Mégis sokszor maguk az érintettek sem ítélik meg annak a pofont, a fenékre verést, a fülhúzást, a verbális erőszakról, túlzó büntetésről nem is beszélve. 

Nagyon nehéz kérdés ez a családok hétköznapi életére vonatkoztatva is, de országos szinten is. Hiszen a megfelelő oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való jogról tudjuk, hogy számtalanszor csorbul, nemcsak Magyarországon, de nagyon sok más országban is. Szülőként is óriási kérdés, hogy mi számít szükségtelen durvaságnak (egy erős kiabálás is?) és mi az, ami még belefér a nevelés kategóriájába. Mert gyereket nevelni nem könnyű, pláne mostanában, amikor rengeteg az iránymutatás, az ítélkező komment vagy tekintet.

Azért is készült el ez a cikk, mert nagyon fontos kimondani azt is, hogy világszinten most tanuljuk a gyerekek megfelelő védelmét, nagyjából 100 éve foglalkozunk csak a kérdéssel, és nem könnyű levetkőzni az előző generációk gyerekjogi szempontból sokkal kevésbé tudatos örökségét. Erről a küzdelemről esett a legtöbb szó a nevelő célzatú pofonról szóló Ki vele! adásban is, ahol dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember (és a WMN szerzője a kezdetek óta), Tatár Csilla műsorvezető és Czutor Zoltán zenész beszélgettek Krajnyik Cinti moderálásával. Annyit mondhatok, hogy ez egy kifejezetten sok konfrontálódással járó találkozás volt, ahol valóban különböző nézőpontok ütköztek. Hétfőn 19 órakor a Viasat3 műsorán megnézhetitek.

Tóth Flóra