A Shein-falu borzalmai: sokan nagy árat fizetnek a pár ezer forintos ruhákért

–

Percenként 190 ezer ruhadarab, óránként 2,5 millió cipő kerül le világszerte a gyártósorról (arról, hogy a fogyasztói társadalom a saját sírját ássa, korábban ITT írtam). A ruhaipar a világ egyik legnagyobb környezetszennyező iparága, a fast fashion-darabok gyártása és annak körülményei pedig a környezeti hatásokon túl még számos etikai kérdést vetnek fel.

Kik és milyen körülmények között készítik a ruháinkat?

Miután néhány hónapja napvilágot látott a hír, hogy a fast fashion-óriáscég, a Shein által gyártott termékek súlyosan egészségkárosító anyagokat tartalmaznak – a vállalat által gyártott cipőkben a megengedett határértéket 229-szeresen meghaladó ftalátot találtak, amely meddőséget és koraszülést okozhat, illetve növelheti a rákos megbetegedések kialakulását, a sapkákban formaldehidet, a körömlakkokban pedig rákkeltő dioxánt és túlzott metanolmennyiséget mutattak ki –, most a termékek készítésének körülményeiről is teljesebb képet kaphatunk a BBC munkatársainak köszönhetően.

A médium riporterei ugyanis nemrég napokat töltöttek a „Shein-faluban”, Kanton Panyu elnevezésű városrészén, ahol tíz gyárat látogattak meg, négy tulajdonossal és 20 munkással beszélgettek, köztük textilbeszállítókkal is. Tőlük tudni, hogy a Shein-birodalom hajtómotorja az a munkaerő (azaz rászoruló emberek egy hatalmas csoportja, hahó!), amely körülbelül heti 75 órát tölt varrógépek mögött görnyedezve.

 „Ha minden hónap 31 napból állna, akkor 31 napot dolgoznék egyhuzamban” – mondta egy munkavállaló, a helyszíni riportból pedig az is kiderül, hogy a dolgozók többsége havi egy szabadnappal számolhat csupán. De ez még mindig nem tekinthető szokatlannak Kínában, ahol a rengeteg munka és a rossz munkakörülmények továbbra is mindennaposak. 

Bár a Shein központja jelenleg Szingapúrban található, a termékei túlnyomó része Kínában készül. Annak ellenére, hogy a kínai munkajog előírása szerint a heti munkaidő nem haladhatja meg a 44 órát, sőt a munkáltatóknak legalább heti egy pihenőnapot kell biztosítaniuk dolgozóik számára, a valós gyakorlat nem követi a jogszabályban előírtakat. 

A BBC természetesen a vállalat oldaláról is megkereste az illetékeseket, akik ehhez képest úgy válaszoltak: „a Shein elkötelezett amellett, hogy ellátási láncában minden munkást méltósággal és tisztességesen kezeljen”.

De mióta tekinthető méltó bánásmódnak, ha valaki a hónap szinte összes napján dolgozik?

A kínai vállalat alig öt év alatt nőtte ki magát globális óriássá. A cég még mindig magántulajdonban van, becsült értéke körülbelül 60 milliárd dollár.

A Shein sikere az alacsony árak mellett a tömegtermelésben rejlik: az online készlet több százezer tételt tartalmaz, ez azt jelenti, hogy folyamatosan érkeznek a gyárakba a textilek, amelyekből még este 10 után is ruhákat varrnak a munkások. De nem csupán a változatosság, hanem a már említett alacsony árak is odacsalogatják a vásárlókat, akik sokszor néhány száz vagy ezer forintnak megfelelő összegért vásárolhatnak maguknak ruhadarabokat, háztartási és egyéb kiegészítőket. Ezeknek köszönhetően a Shein bevétele az elmúlt időszakban az egekbe ugrott, meghaladva a H&M, a Zara és a Primark bevételét is.

A szükséges mennyiség előállításához pedig a cikkben megszólalók beismerik, hogy a hét minden napján 10, 11, sőt, sokszor több mint 12 órát dolgoznak – vasárnaponként három órával kevesebbet. 

Külön nehézség, hogy ha egy termék jól sikerül, és megnő hirtelen az érdeklődés iránta, akkor a termelésnek is növekednie kell. Ehhez sok esetben ideiglenes munkásokat is igénybe vesznek, de még így is reggel nyolctól este tízig varrnak az alkalmazottak.

Közben csak ebéd- és vacsoraszünetre állnak le, ilyenkor a dolgozók fémtányérokkal és evőpálcikákkal a kezükben vonulnak az üzemi étkezőkbe: ott ételt vásárolnak, röpke 15-20 perc alatt elfogyasztják, ha tele a hely, akár állva, az utcán is, és folytatják a munkájukat.

Túlmunka éhbérért

„Nagyon keveset keresünk. Darabbérben fizetnek minket” – magyarázza egy megszólaló, hangsúlyozva: a fizetség attól is függ, hogy „milyen bonyolult az adott ruhadarab. Egy egyszerű póló például darabonként 1-2 jüan [1 jüan=55 forint – a szerk.], és körülbelül egy tucatot tudok készíteni belőle egy óra alatt.”  

Azt már a svájci Public Eye érdekvédelmi csoport is megállapította, hogy a Shein a munkásokat sokkal kevesebbért dolgoztatja, mint amennyi az élet fenntartásához szükséges lenne. Jelentésük szerint számos munkás túl sok túlórát vállal, és ez nem feltétlenül az ő döntésük, ugyanis az alapbér túlóra nélkül 2400 jüan (körülbelül 113 000 forint), ami jóval elmarad attól a 6512 jüantól (307 000 forint), amelyet az Asia Floor Wage Alliance „élhető bérnek” nevez. A túlórával viszont a munkások egy része 4000 és 10 000 (188 000–470 000 forint) jüan közötti összeget kereshet havonta.  

„Ezek a magas óraszámok nem szokatlanok, de egyértelmű, hogy illegálisak, és alapvető emberi jogokat sértenek. Ez a kizsákmányolás egy szélsőséges formája, amit láthatóvá kell tenni” – fogalmazott David Hachfield, az érdekvédelmi csoport tagja.

A Shein gyáraiban „legalább” a fizikai munkakörülmények elfogadhatóak

A BBC riporterei szerint a Shein gyáraiban a fizikai munkakörülmények legalább nem tűnnek kritikusnak: tágas terek, megfelelő világítás és ipari ventilátorok segítik a dolgozókat.

Ugyanakkor a vállalat óriásplakátokkal bátorítja alkalmazottait, hogy jelentsenek bármilyen gyermekmunkára utaló jelet – ez a tavaly feltárt gyermekmunkás-esetek nyomán vált különösen fontos intézkedéssé.  

Azóta a Shein szigorúbban ellenőrzi a beszállítóit, ugyanis belépni készül a londoni értéktőzsdére és ez Sheng Lu, a Delaware-i Egyetem divatipari szakértője szerint nagyban múlik a cég hírnevén: „ha sikerül bejutniuk, az a tisztességes működés elismerését jelenti. De a befektetők bizalmának megtartása érdekében vállalniuk kell a felelőssége” – mondja.   

És ez nem lesz könnyű, mert a Shein ellátási láncát súlyos vádak terhelik, többek közt, hogy a termékeik előállításához a kínai Hszincsiang-régióból származó gyapotot használják, amelyet állítólag kényszermunkával, a muszlim ujgur kisebbség tagjai által állítanak elő. Peking mindezt következetesen tagadja, de a Shein számára az átláthatóság növelése lehet az egyetlen megoldás: „amíg nem teszik közzé a teljes gyárlistájukat, és nem nyitják meg ellátási láncukat a nyilvánosság előtt, addig nehéz lesz megoldani ezeket a problémákat” – fűzzi hozzá Sheng Lu professzor hangsúlyozva, hogy a cégnek nagy hangsúlyt kell fektetnie a felelős működésre és az átláthatóságra, hogy megőrizze pozícióját a divatipar globális piacán.  

A Shein egyik legnagyobb erőssége, hogy ellátási lánca teljes egészében Kínában található. Míg más feltörekvő riválisok nyersanyagaikat Kínából importálják, a Shein gyárai helyben szereznek be mindent a szövetektől a cipzárokig. Ez lehetővé teszi számukra a rendkívül gyors és hatékony gyártást, ami elengedhetetlen a vásárlói igények kielégítéséhez.  

Ugyanakkor az is előnyére szolgál, hogy esetében algoritmus figyeli valós időben a fogyasztói viselkedést, például hogy melyik termékek vonzzák a legtöbb kattintást, és az alapján növeli a gyártási volumeneket.

Ez a rendszer különösen versenyképessé teszi a divatiparban, ahol naponta átlagosan egymillió csomagot szállítanak ki világszerte, a ShipMatrix adatai szerint.  

Miközben a vásárlók vonzó árakat keresnek, gyakran észrevétlen marad, hogy ezek az áruk milyen áldozatok árán készültek el. Könnyű elfelejteni, hogy a választásainkkal nemcsak a pénztárcánkat, hanem az egész világot is alakítjuk. És az olcsó ár végső soron túl drága lehet.

Bereczki Szilvia