2024 meghatározó pillanatai képekben: a WMN-szerzők emlékei

–

Kőrizs Kata választása, fotó: Hámori Zsófi 

A kép a Flór Ferenc Kórházban készült a faros szülésről szóló riportunkhoz.

Magyarországon ez az első kórház, amelyik ebben a témában felvette a ritmust a nemzetközi gyakorlattal, és létrehoztak egy szakmai teamet, amelyik vertikális faros szüléseket kísér. Ez a faros szülés eltér a húsz évvel ezelőtt megszokottól, ugyanis az anya mindenképpen függőleges (nem fekvő) helyzetben van a kitolás alatt. Hogy mindez miért fontos?

Minden esetben egyedi mérlegelés tárgya, hogy melyik út a megfelelő, de a medencevégű hüvelyi szülés sok esetben jelent biztonságos választási lehetőséget a szülő nő számára a császármetszés helyett. Egy nő- és családközpontú szülészeti rendszer létrehozásában kulcsszerepe van annak, hogy a nők a szülésüket illetően meghozhassák a saját döntéseiket. Ez a szakmai projekt pedig egy fontos lépés ebben. A cikket ITT tudod elolvasni.

Dián Dóri választása, fotó: Kerepeczki Anna

Kerepeczki Annával idén végre elmentünk a nagytétényi hamvasztóba. Már régóta szerettem volna csinálni egy riportot arról, hogy néz ki egy ilyen üzem, és pontosan hogyan történik a hamvasztás. Anna szerencsére osztozott az érdeklődésemben, mert a többség, akiknek mondtam, hova készülök, minimum furán nézett rám, de voltak, akik szerint bizarr, hogy önszántamból körülnéznék egy ilyen helyen. De pontosan ezért akartam menni.

Mert a hamvasztás ma már az egyik leggyakoribb temetkezési forma, ám még mindig sok az előítélet és a félelem ezzel kapcsolatban, ahogy a halál témája is tabu. Attól azért tartottam, hogy az olvasók hogyan fogadják majd, mert a pár héttel azelőtti, Mózes Zsófival közös, pécsi sírásóversenyről készült riportunkra érkeztek cifra kommentek. Ezúttal viszont csupa pozitív reakciót kaptam, a legtöbben megköszönték, hogy bemutattuk a krematóriumi munkát, érdekesnek és informatívnak találták.

Erre a cikkemre vagyok a legbüszkébb idén, mert úgy érzem, valami olyat tudtam bemutatni az olvasóinknak, amit maguktól nem ismerhettek volna meg. Ehhez természetesen Anna kiváló képei elengedhetetlenek voltak. És hát persze maradandó élmény volt testközelből látni egy ilyen üzem működését, illetve az itt tapasztaltak és az ügyvezető Tóth Diánával való beszélgetés hatására érdekes módon a saját, halállal kapcsolatos averzióimat és félelmeimet is sikerült jobb helyre tennem magamban. 

Csepelyi Adrienn választása

Sok mindent legyőztünk már együtt Dián Dórival (akivel a legjobb műsorkészítés közben a taknyunkon csúszni, ha már szükséges), úgyhogy 2024-ben új kihívás elé állítottuk magunkat: a Campus Fesztiválon felvettük a Popfilter Live első szériáját! 

Az első nap mindjárt kaptunk is a nyakunkba esőt, szelet (ennek nyomai láthatók a backstage-ben fotózott feliraton), közlekedési dugót – a végeredményre mégis büszkék vagyunk. Jó érzés, hogy olyanokkal dolgozhatok, akik tényleg mindent megtesznek a műsor sikeréért: szegény Dóri például ezen a napon személyi testőrként kísérte Metzker Vikit, aki egyenes adásban közvetítette nekünk, hogyan állt be az egész autópálya. De ő hősiesen befutott kezdésre (szó szerint!), Dóri pedig a következő napokban hol a színpadról épp csak lejövő Csorba Lócit kísérte át hozzánk, máskor pedig azt igyekezett megoldani, amikor a szomszéd színpad és a szélirány miatt a műsorvezető a saját hangját sem hallotta, nemhogy az interjúalanyt.

Büszke vagyok magunkra, hogy immár élőben is szűrtük a zajt, és hálás a Campus Fesztivál csapatának, amiért megálmodta a Popfilter Live-ot velünk! 

Széles-Horváth Anna választása

Több emlékezetes interjút és riportot is őrzök majd az idei évből, de talán kiemelkedik most ezek közül, amikor december elején Grecsó Krisztiánnal az Apám üzent című könyve kapcsán beszélgettem. Hatalmas élmény egy rám nagy hatással bíró regényről a szerzőjét kérdezni: Krisztián pedig éppolyan közvetlen és őszinte, ahogy azt gondolni lehet róla.

Mély és fontos témák kerültek elő, amelyek lélekben is elhozták az adventet nekem. A fotó nem hivatalosan készült – tehát nem a cikkhez, hanem egy szelfi, emlékül. Nagyon szeretem, mert Goti (Csiszér Ágota, a fotós) is rajta van. A fotós személye nekem mindig nagyon lényeges, jó ha az ember együtt tud rezonálni vele, mert így tudja megteremteni az alany számára biztonságos teret a beszélgetéshez. Egy igazi fotós számomra mindig visszaadja a hangulatot, amit ott éreztem, és amit az írásomban is igyekszem megteremteni. Gotival ez mindig teljesül. Ez a beszélgetés pedig örökre fontos és szép emlék marad. 

Fiala Borcsa választása, fotó: Chripkó Lili 

2024 a karrieremben nagy változást hozott: februártól Kurucz Adrienn kollégám vette át tőlem a főszerkesztői pozíciót. A váltást én kezdeményeztem, szerettem volna ugyanis több időt és energiát szentelni az újságírásnak. Arra vágytam, hogy legyen terem több olyan anyagot készíteni, mint amilyen a havi rendszerességgel megjelenő sorozatom is, mely hajléktalanságban, vagy annak mezsgyéjén élt, élő emberek történetét mutatja be.

Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, illetve a tapasztalatokért, gondolatokért, amit ezek a beszélgetések adtak, ahogy a bizalomért is, amiben az interjúalanyaim részesítettek. Sok értékes emberrel ismerkedtem így meg, köztük Kőrösmezey Dáviddal, aki a munkája mellett minden hétköznap koradélután a Nyugati pályaudvarnál Fedél nélkült árusít, és hozzá lufikat, amiket nagyon szeret, az utolsó látó emléke is a léggömbhöz kapcsolódik. Gyakran eszembe jut, amit tőle tanultam: „a problémák arra valók, hogy megoldjuk őket”. Dávidnak pedig igazán kijárt a kihívásokból, az ő életének huppanói mellett az enyémek sokszor nevetségesnek tűnnek. 

És akkor még egy titkot elárulok erről a fotóról. Van, aki álmából felkeltve is tudja, hol vannak a legjobb kávézók, a legszebb köztéri szobrok vagy a legizgalmasabb feliratú emléktáblák a városban. Én a budapesti ázsiai fűszerboltok koordinátáit vágom ilyen jól, és ha valamelyiknek a környékén járok, biztos lehetsz benne, hogy bemegyek vásárolni. Ezúttal is így történt, az interjú előtt vettem török teát, nori lapot, curry pasztát, pak choi-t és mochit, ezek lapulnak a táskámban.

Both Gabi választása 

2019 áprilisában írtam egy hosszú riportot Richter Sáráról, akinek húsba vágó varrottasai zsigeri erővel hatottak rám. A cikk megjelenése után kiderült, hogy ezzel nem voltam egyedül, mert bennetek is sok mindent megmozgattak az alkotásai. 

Tavaly januárban ismét volt egy kiállítása, ahova természetesen elmentem. Ott fotóztam ezt a képet az egyik munkájáról. Akkor még nem tudtam, legfeljebb sejtettem, mennyi mindent le kell bontanom 2024-ben. Most próbálom a romokból felépíteni a következő évet. Ebből a képből (is) próbálok erőt meríteni hozzá…

Z. Kocsis Blanka választása

A fotó a Színházak Éjszakáján, egy Margit körúti kávézóban készült. Szeretemnapon, szeretempillanatban, a pöttyös csészét pedig legszívesebben hazacsempésztem volna a zsebemben. (Nyugalom, nem tettem.)

Aznap a barátnőm és én sokat nevettünk, lejártuk a lábunkat és rengeteg előadást néztünk meg, aztán megittunk egy bögre kávét, mielőtt az Átriumban beszuszakoltuk magunkat a Holtversenyre. 

Tudtuk, hogy az előadás pont úgy megüli majd a gyomrunkat, ahogy annak idején a színház bezárásának híre tette. Így is lett…

Szinte fuldokoltunk a darab terhe alatt. Az élményt utána hosszan cipeltem magamban, a belőle írt cikkel pedig hosszan küzdöttem, mert szerettem volna, ha legalább fele olyan jó, mint maga az előadás. (Az előadás amúgy sokkal jobb.)

Tóth Flóra választása

Ezt a fotót az Elviszlek magammal Batiz Andrással készült epizódja során lőttem, amikor Andrást a Soroksári révvel vittük haza Csepelre. Egyrészt ez egy egészen különleges hajójárat, amit még sosem próbáltam, másrészt nagyon jó hangulatban készült az az epizód (természetesen ez nem azt jelenti, hogy a többi nem), különösen jólesett, amilyen alapossággal András segítette az előkészítő-munkánkat, ezért is nagyon jó emlék.

Ráadásul én hajómániás vagyok (egy nyaralás alkalmával több mint egy órán át néztem, ahogy egy több tízemeletes hajómonstrum kimanőverezik a kikötőből), szóval azóta már visszatértem újra kipróbálni a hajójáratot, és még mindig szuper, ajánlom mindenkinek.

Hálásak lennénk, ha ti is megosztanátok velünk képes kommentben a tavalyi év legemlékezetesebb pillanatait.

WMN szerkesztőség