„Az embernek néha vannak vad ötletei” – Eörs története

–

Gyerekkor a történelem viharai közepette

Eörs Győrben született 1938-ban. Apja katonatiszt volt, a Ludovikán végzett, és egészen az ezredparancsnokságig vitte, úgyhogy igen megbecsült lakója volt városának. „Édesanyámra úgy emlékszem, mint egy gyönyörű tüneményre, ahogy szinte minden este beköszönt hozzánk apámmal együtt a gyerekszobába, ahol a húgommal játszottunk. Aztán elindultak valamilyen társadalmi eseményre a győri kávéházba, ahol apámnak kész udvartartása volt. Az első embere volt a városnak, a polgármester őutána jött.” 

Míg a szülők társadalmi életet éltek, a gyerekekre a német társalkodónő, Hermine vigyázott. Róla Eörs azt meséli, az egész életére hatással volt. „Tulajdonképpen kétajkúnak születtem, hiszen az egész nap Herminével voltam. A szüleim, természetesen, szintén tudtak németül, de nagyon figyeltek, hogy mellettünk minél kevesebbet használják ezt a nyelvet, mert nem akarták, hogy ránk ragadjon az ő magyaros kiejtésük, és amiatt később hátrányba kerüljünk. Úgy beszéltem németül, mint egy művelt fiatal, akinek ez az anyanyelve.

A gyerekkoromnak köszönhetően nekem egy idegen nyelv megtanulása sohasem okozott gondot.” 

Eörs később megtanult még angolul, franciául és olaszul is (utóbbi nyelven tolmácskodott is), illetve egyidőben a portugállal is kacérkodott.

Emigráció – haza

A háború vége felé, 1944-ben, több más, magas beosztású tiszti családdal együtt kimenekítették őket Németországba. Bajorországban laktak egy darabig, ám az apja nem akart külföldön élni, így hazaköltöztek. Itthon azonban már más világ volt, az apja nem kapott munkát. „Győrből minket elüldöztek, nem volt hol aludnunk sem.” A család Aszódra költözött, ahol ismerősök fogadták be őket. Eörs itt fejezte be az általános iskolát is.

A rokoni kapcsolatoknak hála végül Budapestre kerültek, az Üllői útra, a Budapesti Örökimádás Oltáriszentség templommal szembe. Ezt a templomot később épp az orra előtt lőtték az oroszok. „Szerencsére csak a tornyát találtak el, nekünk nem lett bajunk.”

Mivel osztályidegenként nem vették fel állami intézménybe, Eörs a középiskolát a piaristáknál végezte el. Kedvenc tantárgya a matematika volt, amiben kiemelkedő teljesítményt nyújtott, az egyetemre azonban – a családi múlt miatt – nem akarták felvenni. Végül háromszor fellebbezett, de még az apjának is „le kellett nyelnie minden büszkeségét”, és bevetnie a befolyását, hogy sikerüljön bejuttatni Eörsöt az ELTE matematika–fizika szakára. 

Az egyetemen kezdett el ismerkedni a még gyerekcipőben járó informatikatudománnyal, majd a diploma után a Villamosenergiaipari Kutatóintézetben helyezkedett el.

Disszidálás

A hatvanas években sikerült szereznie egy németországi tanulmányi úthoz magyar útlevelet, és engedélyt, hogy két hétre az NSZK-ba utazhasson.

„Valaki, azt hiszem, elaludhatott, és így kaptam meg. Aztán ezért valószínűleg nagyon megüthette a bokáját.”

Volt egy ismerőse, aki kislányként Svájcban lakott egy családnál. Tőlük meghívót szereztek, majd meg sem álltak a Genfi-tóig, ahol összeházasodtak. „Két tetőtől talpig uniformisba öltözött, svájci francia rendőr volt az esküvői tanúnk, hiszen nem ismertünk egy kutyát sem” – meséli nevetve.

Amerika, a lehetőségek országa

„Egy ismerősöm Seattle-ben volt professzor, és elintézett nekem egy egyéves kutatói ösztöndíjat. Így lettem Amerikában tanársegéd.” Azt meséli, óriási szerencséje volt, mert a tanszéken akkor indult be a számítástechnika-oktatás, amihez ő matematikusként értett. Abban reménykedett, hogy egy esztendő alatt keres az álmok földjén annyit, hogy gazdag emberként térhessen majd haza. Nem így történt, úgyhogy az egy év letelte előtt újabb helyekre adta be a jelentkezését. Végül Kanadában kötött ki, ahol egyetemeken tanított, majd az országos statisztikai hivatalban vállalt jól fizető állást. Így telt el tizenöt év, a mai napig kettős állampolgárnak, magyarnak és kanadainak számít.

Kalandra fel!

A kanadai minisztérium által meghirdetett lehetőségre – Szváziföld egyetemének informatikai tanszékét kellett elindítani – félig viccből adta be a jelentkezését. Talán ő maga is meglepődött, amikor megkapta az állást. A fizetését a kanadai államtól kapta, a szállását pedig – egy gyönyörű, amerikai villában lakott – a Szváziföldi Egyetemtől.

„Nagy kaland volt: elmenni a világ legbiztosabb pozíciójából vendégprofesszor állásba.”

A házassága már jó ideje kihűlt, így hát a feleségét hátrahagyva utazott Délkelet-Afrikába, eredetileg két évre szerződött. „Ott én már kvázi szingliként jelentem meg… és az az igazság, hogy nagyon megtetszett Afrika.” 

Szváziföldön tárt karokkal fogadták a fehér bőrű, jól szituált, Kanadából érkező egyetemi professzort, az oktatási intézmény is boldog volt tőle, és a helyi nők is – meséli. Mivel az 1927-es immorality act (azaz „erkölcstelenségi törvény”) egészen 1985-ig érvényben volt, és börtönnel büntette, ha egy európai szexuális viszonyt létesít egy feketével, sokan kiskapuként „házvezetőnőt” tartottak, köztük Eörs is. Saját bevallása szerint több száz nővel volt kapcsolata 1980 és 2007 között, amíg a kontinensen élt.

Szváziföldi otthon

„Én, ha elindulok egy irányba, akkor már nem fordulok vissza.” Így magyarázza, miért döntött úgy, hogy a két év leteltével nem ment vissza Kanadába, hanem inkább Afrikában keresett további lehetőségeket. Felmondta a torontói állását a kanadai statisztikai hivatalnál, és Dél-Afrikába költözött, és a Wits Egyetem számítástechnikai részlegén kezdett el dolgozni. A fizetését különféle befektetési alapok hozadékaival egészítette ki – amik azonban az ország politikai helyzete miatt eléggé kockázatosak voltak.

Amikor évekkel később elveszítette a dél-afrikai állását, hogy spóroljon, visszaköltözött Szváziföldre, ahol házat építtetett, és egy nála negyven évvel fiatalabb nővel kötötte össze az életét. Kényelmes jövővel kalkulált. Kanadából addigra jött egy kis nyugdíja, volt némi megtakarítása is, fiatal feleségének a családja körülöttük élt. „Nem túl jól, de meg tudtam élni.” Az asszony azonban hirtelen, egy betegség következtében elhunyt. Eörs még eléldegélt egy darabig a nő családjának a körében, de aztán úgy érezte, már nem sok minden van, ami őt Szváziföldhöz köti.

„Egyik nap eszembe jutott, végtére is mit csinálok én itt? Otthon, Magyarországon addigra megvolt a rendszerváltás, ugye 2007-ről beszélünk, úgyhogy hazajöttem.” 

Újra Magyarországon

Eörs két hónapig a húgánál és annak férjénél lakott, ugyanabban az Üllői úti lakásban, ahová annak idején a szüleivel költöztek. Majd, hogy ne legyen a rokonok terhére, albérletbe ment. Igen ám, de egy nap a Dél-Afrikából származó pénzforrása „befagyott”. „Nem tudom, hogy miért és hogyan, de megszűnt. Volt, nincs.” A többi bevétele nem volt ahhoz elég, hogy fenntartsa magát. Az utcára került, majd onnan a Menhely Alapítvány Vajdahunyad utcai intézményébe.

„Ez nekem olyan, mint egy hotel. Van teljes egészségügyi ellátás, heti háromszor rendel egy orvos, kapok enni, és van hol aludnom.” 

Eörs nap közben sétálni jár, és sok időt tölt a Fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtárban, ahol megvan a rutinja: először kiolvassa a napilapokat, aztán felmegy a második emeletre, ahol már várják a legfrissebb irodalmi művek. Mindig is nagyon szeretett olvasni, az egyik kedvence Graham Greene, tőle eredetiben olvasott el mindent. Emellett változatlanul nagyon érdeklik az absztrakt tudományok és a matematika. Az élete fordulataira pedig így emlékszik: „Az embernek néha vannak vad ötletei.”

Fiala Borcsa