Kurucz Adrienn/WMN: Induljunk onnan, hogy mi történik a szemlencsénkkel 40 fölött? Nem nagyon ismerek olyan középkorú, illetve annál idősebb embert, akinek ne lenne szüksége szemüvegre.

Urgasz Andrea: Egy élettani folyamat zajlik le, amelynek az oka alapvetően a szemlencse szerkezetének a megváltozása. Fiatalon a szemlencsét körülvevő apró rostocskák gyűrűje – amelynek a segítségével képes változtatni az alakját – rugalmasabb. Így a közeli és a távoli képekhez egyaránt tud alkalmazkodni összehúzódással és elernyedéssel. Ám az életkor előrehaladtával csak korlátozottan képes már az alakváltoztatásra, és így a szem fokozatosan elveszíti az alkalmazkodóképességét. Így közelre tekintéskor a fény közvetlenül nem a retinára fókuszálódik, tehát nem éles képet látunk.

K. A./WMN: Régen is elromlott az emberek szeme idővel, vagy ez a modern kor hozadéka? A sok kütyühasználaté, mesterséges fénynél olvasásé?

U. A.: Régen is így volt. Talán csak kevésbé tűnt fel. Ma, ha bemegyek az irodába és Excel-táblákat kell bogarásznom, vagy jelentéseket kell olvasnom, akkor rögtön észre fogom venni, hogy hoppá, valami nem oké. Érdekes jelenség, hogy amikor valaki megkapja az első szemüvegét, általában rövid időn belül megkeres, hogy úristen, ez a szemüveg rontotta a szememet, mert már kevésnek érzem a dioptriát. Pedig nem erről van szó! Csak most már van egy viszonyítási alapja, és míg korábban nem figyelt fel arra, hogy a betűméret állításával vagy a messzebbre tartott könyvvel segít a szemének, most már feltűnik neki jobban, hogy nem lát élesen szemüveg nélkül. Az igénye az éleslátásra megnő.

K. A./WMN: Megelőzhető a látásromlás valamiképp? Szemtornával, vitaminokkal?

U. A.: Erről megoszlanak a vélemények, de mivel ez egy természetes élettani folyamat, kivédeni egészen biztos, hogy nem lehet, késleltetni, lassítani talán igen. Az én véleményem egyezik a tankönyvekben leírtakkal: előbb-utóbb mindenkinek szüksége lesz korrekcióra.

K. A./WMN: Mik az első jelei ennek?

U. A.: Nehézséget tapasztalunk a közeli tárgyakra való fókuszálásban. Úgy érezzük, hosszabb karokra lenne szükség, hogy élesen lássuk az étlapot, újságot, mobiltelefont. Ez egy teljesen automatikus korrigáló mozdulat egyébként, lehet, hogy egy jó ideig az ember észre sem veszi. A másik jel lehet, hogy szürkületben vagy rosszabb fényviszonyok mellett, például bent a szobában sokkal nehezebben tudunk elolvasni valamit, mint az udvaron napsütésben.

Érdekes, hogy sokan megpróbálják késleltetni a szemüveg készíttetését azzal, hogy akár extrém nagy betűméreteket állítanak a monitoron, vagy a telefonon. Nyilván át lehet hidalni ezzel egy időszakot, de előbb-utóbb azért mindenképpen szemüvegre lesz szükség.

K. A./WMN: A saját példámból tudom, hogy akik mínuszos szemüveget hordanak távollátáshoz, azok később veszik észre, hogy valami nem stimmel a közelre nézéskor sem. Mert egy ideig kompenzálja a hibát a rövidlátó szem.

U. A.: Így van, én is ebben a cipőben járok! Onnan tudja az ember, hogy közelre is kellene szemüveg, hogy olvasni, telefont használni egy idő után már nem tud a mínuszos szemüvegében. Csak szemüveg nélkül. Én, hogy ne kelljen fel-le kapni a szemüveget, multifokális kontaktlencsét viselek, ezekkel minden távolságra jól látok. Emellé persze kell egy multifokális szemüveg is, amit én este szoktam feltenni. A lencse icipicit kompromisszumos megoldás, mert nem biztos, hogy sikerül elérni a szemüveghez hasonlóan tűpontosan a dioptriát. De ha a páciensnek van ahhoz türelme, hogy többet is felpróbáljon, akkor megtaláljuk az igazit, és nagyon eredményesek tudunk lenni. Az ezzel megérkező „szabadságérzetet” pedig mindenkinek ajánlom kipróbálni.

K. A./WMN: Mi a helyzet a „jó öreg” egyfókuszú szemüveglencsékkel, amelyet a köznyelv egyszerűen olvasószemüvegnek nevez? Miben tudnak hozzájuk képest többet a kiterjesztett látótávolságú és a multifokális szemüvegek? 

U. A.: Erre egy nagyon egyszerű példát hoznék. Tegyük fel, távolra még jól látok, de az olvasáshoz már korrekcióra van szükségem. Ülök az irodában, és éppen olvasok egy papíron kapott jelentést. Az olvasószemüvegemet már muszáj használnom, mert a dokumentum tele van apró számokkal. Benyit valaki az irodába, és megszólít. Felkapom a fejem, és önkéntelenül leveszem vagy lecsúsztatom a szemüvegem, és fölötte nézek ki, mert különben nem látom tisztán annak az arcát, aki bejött, hiszen a szemüveg a látásomat 30-40 centi távolságra korrigálja. A szemüveg szuperül működik, de csak egyfajta távolságra. Megkönnyíti az életemet, ha ennek a szemüvegnek a fenti részére egy olyan korrekció kerül, amellyel 2-4 méterre is élesen látok, tehát nem egyezik meg az olvasódioptriámmal, viszont az ajtóban álló ember arcát tisztán látom vele. És egy olyan korrekció is belekerül a lencsébe, amellyel a monitoromat is fürkészhetem. Tehát több távolságra tudom használni ezt az egy szemüveget. És az sem okoz gondot, hogy miközben este otthon vacsorát főzök, nézzem a tévén a kedvenc sorozatomat, és a gyerekem leckéjére is rá tudok pillantani. Mindezt egy zöldségpucoláshoz felvett normál olvasószemüveggel nem tudom megcsinálni, mert nem fogom tisztán látni a 3-4 méterre lévő tévét, sem az ebédlőasztal túloldalán a gyerek leckéjét.

K. A./WMN: Miben különbözik a multifokális lencséjű szemüveg a kiterjesztett látótávolságú olvasószemüvegtől?

U. A.: Ha maradok az irodai példánál: a multifokális szemüveget mindig viselem, abban dolgozom, azzal olvasok, nézem a monitort, a kollégát két méterre tőlem, és amikor kimegyek az ajtón, és beülök az autóba, azzal is vezetek. Ugyanis a távolra szükséges korrekciót is tartalmazza a lencse, nem csak a köztes távolságokra valót és az olvasókorrekciót. A kiterjesztett olvasószemüveggel ezzel szemben tökéletesen látom a műszerfalat, illetve az autón belül mindent – ugyanis akár négy méter távolságig éles látást biztosít –, de távolra nem korrigál, az utat nem fogom vele látni.

A multifokális (más néven progresszív) lencse az olyan szemüveg, amit reggel felteszel, és gyakorlatilag egész nap viselheted, mert minden távolságra éles képet ad. Egy kiterjesztett olvasónak vannak korlátai, de egy sima olvasószemüvegnél sokkal korszerűbb megoldás.

K. A./WMN: Kinek melyik változat ajánlható? És kinek melyik nem?

U. A.: Ha valaki betér bármelyik üzletünkbe, alaposan kikérdezzük. Mihez szeretné használni a szemüveget? Mi a foglalkozása? Mi a hobbija? Így tudjuk az igényeinek legmegfelelőbb szemüveget adni neki. Nincs olyan körülmény, például szakma, ami egyértelműen kizárná valamelyik változatot. Egyéni mérlegelés szükséges a precíz megoldáshoz.

K. A./WMN: Különféle speciális bevonatok léteznek már, de a minap egy erdei túrán rájöttem, hogy esős időben azért a páramentesítő bevonat nem mindig működik. Érdemes ezeket rátetetni a lencsékre?

U. A.: A komfortnövelő bevonatok nagyon jók, és valóban ellenállóbb tőlük a lencse a karcokkal szemben, hosszabb lesz az élettartama, könnyebben tisztítható, jobban lepergeti a vizet. Vagy a fényáteresztése tökéletes az antireflex rétegtől, ha valaki veled szemben ül, teljesen tisztán látja a szemedet és nem tükröződik a szemüvegben az arca. Fantasztikus dolgokra képes ma már a technika, de azért maradjunk a realitásoknál. A karcvédelem nem jelenti azt, hogy, mondjuk, egy csavarhúzóval sem lehet megsérteni a lencsét. Ha pedig a forró sütőt nyitom ki, akkor a speciális bevonat ellenére be fog párásodni a szemüveg, csak sokkal hamarabb kitisztul, mint bevonat nélkül. Én mindenképpen javaslom tehát a használatát. A cél az, hogy minél szabadabbnak érezzük magunkat, segítsen, de ne korlátozzon minket a szemüveg a mindennapi életünkben.

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Westend61