A te családod tudja, milyen temetést szeretnél majd magadnak? A halálmappa a haldoklót és a gyászolót is segíti

–

Nagyjából 25 lehettem, amikor apám leültetett, és közölte: itt az idő, hogy megbeszéljük, mi a teendő, ha ő meghal. Noha az égvilágon semmilyen jel nem utalt arra, hogy ez a közeljövőben bekövetkezne, racionális emberként minden eshetőségre gondolt, és át akarta adni nekem a praktikus információkat: hogy hol találom a megtakarítást, mi a riasztó kódja, mire szól a biztosítás. Nem jutott túl sokáig a beszélgetés – nagyjából a második mondat felénél faképnél hagytam, mondván: erről a témáról hallani sem akarok. Csak évekkel később, a nagyszüleim halála és a gyásztanácsadói képzés elvégzése közben értettem meg: azzal, hogy akkor homokba dugtam a fejem, és tabusítottam egy amúgy teljesen életszerű kérdést, nem magamat óvtam meg, hanem az ő szorongását fokoztam.

A szorongást, hogy ha idő előtt, váratlanul érné a vég, elvarratlanul maradnak a számára fontos szálak, a családja pedig nem győzi majd felgöngyölíteni azokat az információkat, amiket ő átadhatott volna.

A félelme cseppet sem alaptalan – bizony sokan távoznak úgy, hogy nem hallgatta meg őket a családjuk, a hozzátartozók pedig aztán tanácstalanul néznek egymásra, mikor a temetkezési irodában felmerül kérdés: vajon koporsós temetést vagy hamvasztást akart a nagymama. Pedig mindez elkerülhető lenne kommunikációval – ami eleinte nehéz, a későbbiekben viszont kifejezetten felszabadító.

Ha te is ódzkodsz a témától, gondold végig ezt a kérdést

Van egy izgalmas feladat, ami valószínűleg ismerősen cseng majd azoknak, akik valaha érdeklődtek az egzisztenciális pszichológia iránt. Fel kell írni egy lapra, mi az a három dolog, amit megtennél, ha még 100 évig, ha 5 évig, ha 1 hónapig és ha 1 napig élnél. Noha reprezentatív adataim nincsenek a válaszokról, eddig három csoportban csináltam végig, és mindig hasonló eredmények jelentek meg az utolsó kérdésnél.

Míg a résztvevők nagyjából 25 százaléka a valami igazán hedonista és örömteli tevékenységgel töltené az utolsó 24 óráját, ott a maradék 75, ők… nos, egész nap a bank, a különböző ügyintézők és szolgáltatók között grasszálna a telefonjával a fülén, hogy biztosra menjen: mindent „elrendezve” hagy maga mögött.

Ez a bizonyos „minden” persze már nem az ő, hanem a szerettei életére lesz hatással: számára viszont az a legmegnyugtatóbb, ha tudja, hogy a gyereke megtalálja az egyetemre félretett pénzt, hogy vissza lett fizetve a hitel, és le lett vizsgáztatva az autó.

Noha nem épp ideális időtöltés ez az utolsó napra, a szorongás jogos: roppant gyakori ugyanis, hogy a haláleset bekövetkezte után a gyászolók tanácstalanul állnak az elvarratlan szálak felett, és ahelyett, hogy megélhetnék saját veszteségélményüket, olyan bürokratikus köröket rónak, amik finoman szólva sem könnyítik meg a belső munkát.

Éppen ezért javasolják a hospice-szolgálatok az „életvégi tervezést” – kicsit konkrétabban a „halálmappa” összeállítását –, hiszen így a haldokló nyugodt szívvel távozhat, a gyászolóknak pedig nem a banki sorsszámmal a kezükben kell törölgetniük a könnyeiket.

De mégis mi az a halálmappa?

Csikós Dóra, a Magyar Hospice Alapítvány mentálhigiéniás szakembere elmondja: a halálmappa, más nevén haláldosszié voltaképpen az életvégi tervezés kiindulópontja, ennek ellenére a mai napig kevesen hallanak róla – leginkább azért, mert még mindig nagyon tabusított itthon a halál témája.

Magyarországon Singer Magdolna, a Napfogyatkozás Egyesület elnöke hozta be ezt először a közbeszédbe, és neki köszönhetően készült el az első gyakorlati útmutató is az összeállításához. Hogy mi kerül a személyes halálmappádba? Nos, gyakorlatilag bármi, amiből a szeretteid megismerik a szándékaidat, kívánságaidat, és amire szükségük lehet, ha cselekvőképtelenné válsz vagy meghalsz – legyen szó a PIN-kódjaidról, az elmulasztott bocsánatkérésekről, a kötvényszámodról, vagy arról, milyen gyakran kell visszavágni a rózsabokrot.

Hajnal Regina pszichológus, gyásztanácsadó szerint a halálmappa nemcsak a gyászolókat segíti, hanem a készítőjének is ad egyfajta erőt, határozottságot, hiszen így saját maga gondoskodhat arról, milyen lesz az élet a távozása után. Emellett, a dokumentum összeállításával nagy terhet vesz le a gyászolókról, akiknek a folyamatos kutakodás és döntéshozatal helyett így lehetőségük lesz arra, hogy a saját érzéseikkel foglalkozhassanak és teljesíthessék az elhunyt kívánságait.

Csikós Dóra hozzáteszi:

a haláltól szinte mindenki fél, de aki halálmappát készít, ideális esetben nem a szorongásba öli az energiáját, hanem megoldásokat keres.

Óriási erőt adhat, hogy néhány dologban van döntési lehetőségünk akkor is, ha már nem vagyunk cselekvőképesek, hiszen a veszteséget megélő családtagok lehet, hogy már nem tudják felidézni, mit mondtunk pár évvel korábban a temetésünkre vonatkozólag.

A praktikus rész: mit írjak bele?

Bár mindenki mást érez fontosnak, van néhány alapvető dolog, amit érdemes beletenni a mappába – ezeket összegyűjtötte korábban a Magyar Hospice Alapítvány, de írt róla többek között a Time is. Íme, a legfontosabb pontok:

• A halálmappába kerül a végrendeleted, amibe belefoglalhatod, hogy milyen sorsot szánsz ingó és ingatlan vagyonodnak, kire szeretnéd a gyerekeid vagy házi állatod bízni, ki legyen felelős a javaid elosztásáért. Ide kerülnek az olyan, az ügyintézést segítő dokumentumok is, mint a bankszámlák, a biztosítások, a nagy értékű tárgyak listája – ez ugyanis segít majd a szeretteidnek a jegyző által bekért hagyatéki leltár kitöltésében. Ha nem lenne egyértelmű a családi viszonyrendszer, írhatsz öröklési szerződést és halál esetére szóló ajándékozást is. Ezt megírhatod önállóan – vannak a neten segédletek hozzá –, de ha a hivatalos formához ragaszkodnál, akkor kérd közjegyző vagy ügyvéd segítségét.

• Helyet kapnak benne a legfontosabb kontaktok: a háziorvosod, az ügyvéded, a pénzügyi tanácsadód – tehát azok a személyek, akik segítenek majd abban, hogy bizonyos dokumentumokat elérjen a család –, de nyugodtan beleveheted a kedvenc kertészed számát is, aki jól ismeri már a növényeidet, és a jövőben is örülnél, ha az ő kezei között lenne a hátrahagyott kerted.

• Nagyban megkönnyíted a szeretteid helyzetét, ha végiggondolod, milyen temetést képzelsz el magadnak. A hamvasztás vagy a koporsós búcsúztató a szimpatikusabb? Szeretnél a felmenők mellé temetkezni? Esetleg van speciális kérésed, hogy melyik ruhádat adják majd rád, milyen zene szóljon az eseményen? Ezt mind eldöntheted, ahogy arra is van lehetőség, hogy előre megrendeld és kifizesd a saját temetésed, amennyiben nem szeretnéd ennek terhét a családodra rakni. Mindezek mellett arról is rendelkezhetsz, hogy használhatják-e a szerveidet, hogy felajánlanád-e a tested kutatásokhoz, vagy szeretnéd-e, hogy eltekintsenek a kórbonctani vizsgálattól.

• Szintén érdemes csatolni a születési anyakönyvi kivonatot, a házassági kivonatot, a válási papírokat, az életbiztosításról szóló dokumentációkat, ugyanis ezekre mind szükség lehet a jövőbeni ügyintézéshez.

• Adott a téma, ami a legkönnyebben vezet bürokraktikus elakadásokhoz, családi konfliktusokhoz, félreértésekhez: a piszkos anyagiak. Ha szeretnéd ezektől megkímélni a szeretteidet, adj konkrét információt arra vonatkozóan, hogy pontosan mekkora vagyonod van, és az miből áll – párna alá dugott pénztől kezdve az ingatlanig és a befektetésekig –, hol és hogyan érhető el. Ezen a ponton szintén érdemes megadni a PIN-kódokat, valamint azon banki, jogi személyek elérhetőségét, akik segédkeznek a vagyonod kezelésében. Ha van speciális vágyad, például hogy a tárgyaid egy része kerüljön valamilyen szervezethez, gyűjtőhöz, ezt is belefogalmazhatod. 

• Vannak dolgok, amikről akár előre is rendelkezhetsz: ilyen például a gyámság és a gondnokság kérdése. Ha kiskorú gyereked van, az önkormányzati jegyző előtt nyilatkozatot tehetsz arról, hogy a halálod esetén ki legyen a gondviselője, emellett arról is dönthetsz, hogy ha balesetből vagy életkorodból adódóan cselekvőléptelenné válnál, milyen beavatkozásokat hajthatnak rajtad végre, és ki legyen az a személy, aki képvisel téged.

• Talán elsőre sokadrangúnak hangzik ez, ám az információs társadalom korában a social media felületeink jövőjét sem söpörhetjük szőnyeg alá – hiszen a profiljaink nem szűnnek meg létezni attól, hogy tulajdonosuk már nincs az élők sorában. (Biztos neked is van olyan „ismerősöd” a Facebookon, aki már meghalt, de mivel a profilja aktív marad, a távoli ismerősök rendre felköszöntik születésnapokkor...) Ha szeretnéd elkerülni ezt a morbid helyzetet, két dolgot tehetsz meg: vagy csatolod a bejelentkezési kódjaidat is a halálmappába, vagy rendelkezel a digitális hagyatékodról online, azaz: az alkalmazásokon belül beállítod, hogy halálod után ki és milyen módon használhatja a profilod. Több lehetőség is van egyébként, a szimpla törlés mellett például emlékoldallá is lehet nyilvánítani a fiókot.

• Végezetül pedig: személyre szóló levél a szeretteidnek – ahogy a lista többi pontja, úgy ez is opcionális, de sokan érzik fontosnak, hogy levélbe foglalják mindazt, amit az utolsó szó jogán elmondanának a szeretteiknek. Ez különösen sokat jelenthet mindkét fél számára akkor, ha például nincs lehetőség elbúcsúzni, vagy esetleg konfliktus terhelte a kapcsolatot.

Mikor kezdjem el?

Oké, ez mind szép és jó, talán a hasznosságát sem vonja kétségbe senki, ám, ha szóba kerül az „élet vége”, többségünknek az időskori évek jutnak az eszünkbe, és cseppet sem érezzük indokoltnak, hogy belekezdjünk a halálmappa elkészítésébe egy verőfényes vasárnap délután. És bár ideális esetben valóban nincs dolgunk a témával minimum 70 éves korunkig, azt mind tudjuk: a dolgok nem mindig a tervek szerint alakulnak, és bizony adódhatnak olyan váratlan helyzetek, amik, ha nem is egyenesen halálhoz, de a cselekvőképességünk elvesztéséhez vezetnek. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy még ma állj neki a dosszié összerakásának – Csikós Dóra szerint az már épp elég első lépésnek, ha feloldjuk a tabuk alól ezt a témát, és beszélgetni kezdünk róla.

„A halálról való kommunikációt befolyásolhatják azok a történetek, amik a környezetünkben vagy a családunkban történtek, esetleg film kapcsán merülnek fel. Ha ez egy megbeszélhető téma maradhat, akkor az akut helyzetben is van hova visszanyúlni, és ez mind a haldoklónak, mind a hozzátartozónak segít majd”

– mondja, hozzátéve: sok családban ezt a csapot épp az nyitja meg, ha valakinél „fellebben a függöny”, felüti a fejét egy betegség, vagy elmegy egy hozzátartozó. Ezekkel a helyzetekkel pedig érdemes élni, és nyitni a kommunikáción. „Ugyanakkor azt is fontos látnunk, hogy azzal, hogy elkészítjük a halálmappát, nem garantálhatjuk, hogy minden úgy történik majd, ahogy elképzeltük. Az életvégi szituációban sok a kérdőjel, és nem tudhatjuk előre, kik vesznek majd bennünket körbe, az állapotunk milyen típusú kezelést tesz lehetővé, stb. Úgy kell tervezni, hogy a realitás talaján maradjunk.” 

A szakember szerint, ha nyíltan beszélgetünk a halálunkról, az sokszor abban is segít, hogy az életünket más színben lássuk. Az életvégitervezés-műhelyeken éppen ezért át szokták tekinteni a kapcsolatrendszert és az egyén számára fontos értékeket, ugyanis ezek nemcsak a halálról, de a mindennapokról való gondolkodásra is kihathatnak.

„Ha valaki látja, mire lenne szüksége az élete végén, lehetséges, hogy az segít abban, hogy a mindennapokat is ezen értékek alapján élje. Ez egyébként megfigyelhető azoknál a személyeknél, akik halálközeli élményt éltek át – gyakori, hogy utána már máshogy élik az életüket, másként kezelik a mindennapjaikat”

– mondja. Hajnal Regina hozzáteszi: tapasztalatai alapján a halálmappáról való beszélgetés is megnyugtató lehet a feleknek: van, hogy kifejezetten nosztalgiaérzéssel tölti el a családtagokat.

„Az érzések mindenképp elöntik az embert, akár váratlan halálról van szó, akár nem, de ha már többet tudunk a témáról, a saját érzelmi világunkat jobban értjük, kevésbé lesz viharos a veszteség megélése. Természetesen, ha valaki azt érzi, nem tud egyedül megbirkózni a gyásszal, veszteségélménnyel, bármikor fordulhat gyásztanácsadóhoz vagy pszichológushoz, hogy ott megdolgozzák az esetleges elakadásokat.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / KatarzynaBialasiewicz

Takács Dalma