–

Így születnek a sémáink 

Rengeteg mindent elraktározunk magunkba az alapján, ami történt velünk, és amilyen érzéseket egy-egy esemény kelt bennünk. Ezek az érzelmi lenyomatok mind ott élnek bennünk, egyfajta csomagként visszük őket – a sémáinkat. És hogy mitől függ, ezek pozitív vagy negatív előjellel születnek meg bennünk? 

„Ha gyerekkortól kezdve a fejlődésünk megfelelően történik, a legfőbb szükségleteinket alapvetően kielégítik, akkor olyan sémák alakulnak ki bennünk, amik segítik az életünket. Amiktől rugalmasak leszünk a jövőben, amik segítségével tudunk alkalmazkodni – a megoldókészletünk pedig nagyon változatos lesz. […]

A maladaptív sémák viszont akkor alakulnak ki, amikor a gyerekkori szükségletek valamilyen szempontból sérülnek. Itt nem feltétlenül kell nagy traumákra gondolni – bár az is előfordulhat.

Ez attól olyan nehéz, mert minél több van belőlük (a maladaptív sémákból – a szerk.), minél erősebbek, annál több életterületünkre hatással vannak, annál több életterületen tapasztaljuk, hogy problémáink, nehézségeink vannak, hogy nem boldogulunk, hogy sok rossz dolog történik ismétlődve velünk” – mondja Szabó-Bartha Anett. 

De miről is van szó pontosan, amikor alapvető szükségletekről beszélünk?

Felteszem, a biztonságos kötődésről már sokan hallottatok – nos, nem véletlenül, hiszen ez az egyik legfontosabb szükségletünk. Gyerekként lényeges, hogy megtapasztaljuk, hogy a minket körülvevő kapcsolatainkban biztonságban vagyunk, hogy számíthatunk a legközelebbi gondozóinkra (a szüleinkre), hogy figyelnek ránk, szeretnek minket. És hogy megbízhatunk másokban.

A szakember szerint ha elhanyagolnak minket, bántalmazó közegben növünk fel, vagy, mondjuk, a fizikai gondoskodást megadják ugyan a szülők, de az érzelmi odafordulást, a figyelmet nem, az sok elakadást okozhat felnőttkorban.

Ezek alapján tanuljuk meg ugyanis, hogy szerethetők vagyunk. Ha ezt nem érezzük a környezet részéről vagy feltételhez van kötve – „ha úgy viselkedsz, ahogy én elvárom, akkor vagy jó a számomra” –, akkor azt tanuljuk meg, hogy dolgoznunk kell azért, hogy mások elfogadjanak és szeressenek.

A családban tanuljuk meg önmagunkat. Ott tanulunk meg szeretni és ott tanulunk a kapcsolatokról is: arról, hogy azok mennyire stabilak, maradandók, vagy esetleg kiszámíthatatlan, labilis és törékeny dolgok, amik bármikor elmúlhatnak, minket pedig bármikor elhagyhatnak.

„Az első tükröt a szüleink, a tágabb családunk, utána a tágabb közösségek tartják. Nagyon fontos, hogy ez a tükör egy reális képet mutasson rólunk, és pontosan tisztában legyünk azzal, mire eljutunk egy bizonyos életkorig, hogy mik az erősségeink, mik azok a dolgok, amik szerethetők bennünk, és mik azok, amiket nem árt fejleszteni. Mindenkinek vannak gyengeségei. Ez nagyon fontos, mert a későbbiekben így lesz egy reális önértékelésünk önmagunkkal kapcsolatban. Illetve ez kell ahhoz is, hogy a későbbiekben jól tudjuk fogadni a kritikákat, helyén tudjuk kezelni őket, de be tudjuk fogadni a megerősítéseket is” – hangsúlyozza Szabó-Bartha Anett.

Amik a gondot okozzák: a maladaptív sémák

A szakember kiemeli: a maladaptív sémák olyanok, mintha egy speciális szűrőn keresztül szemlélnénk a világot: mindent, ami körülöttünk történik, ezen keresztül látjuk, sőt ezen keresztül halljuk, és ennek alapján értelmezzük.

Vegyünk egy egyszerű példát, mondjuk, hogy megdicsérnek, „milyen finomat főztél ma”. Amint azt Szabó-Bartha Anett kifejti: valaki, akiben van némi bizonytalanság önmagával kapcsolatban, ebből az egy mondatból azt fogja meghallani csupán, hogy: „MA főztél jót.” A jó érzés helyett pedig – amit az elismerő szavak hallatán kellene éreznie – csak a bizonytalanság növekszik majd benne: „Miért, ezek szerint máskor olyan rosszul főzök?”

„Ugyanazt a dolgot nagyon sokféleképpen lehet értelmezni annak alapján, hogy milyen szemüvegen keresztül nézünk rá. Sőt, tulajdonképpen ez a kognitív torzítás azt is jelenti, hogy

nemcsak amit itt és most látunk, hallunk, színeződik át a bennünk elő múltbeli csomagjaink szerint, hanem az emlékezetünket is befolyásolják a sémáink.

Tehát lezajlik például a párommal egy konfliktus, és én képes vagyok öt perc múlva már teljesen másképp emlékezni rá a sémáim alapján” – mondja. 

Az önsorsrontó viselkedésről

Van, hogy észrevétlenül, anélkül hogy realizálnánk, a sémáink kezdik el irányítani a viselkedésünket, és olyan irányba visznek, ami – kvázi önbeteljesítő jóslatként – megerősíti bennünk, ami már eleve a mi fejünkben él, sokszor tévesen. 

„Mondjuk, ha egy olyan séma van a fejemben, hogy én nem vagyok olyan fontos a másiknak, engem nem lehet úgy szeretni, előfordulhat, hogy egy egyszerű, hétköznapi párbeszéd során elkezdem úgy provokálni a másikat, hogy erre az érzésre ráerősítsen. »Már egy hete sokkal több időt töltesz és beszélsz a barátaiddal, mint velem« – elkezdem számonkérni, tesztelni, provokálni. Amire ő lehet, hogy nem úgy fog reagálni, ahogy én azt szeretném vagy ahogy a szükségleteim szempontjából jó lenne: »Dehogy, tudod, hogy téged szeretlek a legjobban.« Még lehet, hogy eleinte bizonygatja, aztán egy idő után megunja, és azt mondja: »Téged úgyse lehet meggyőzni, hagyjál engem békén a hülyeségeiddel.« És így megerősíti bennem, hogy neki se vagyok igazán fontos.”

Arról, hogyan befolyásolják a sémáink a párválasztásunkat

A szakember szerint résen kell lennünk a tekintetben is, hogy a párválasztásunk mögött mennyi tudatosság rejlik.

A „szerelem első látásra”, a „meglátni és megszeretni” érzése gyanút keltő – arra utal, hogy a maladaptív sémáink léptek működésbe, a kiszemelt pedig rímel valamilyen számunkra fontos szükségletre, és ebbe kezdünk el kapaszkodni.

„Anélkül, hogy ismernénk az illetőt, elkezdünk felépíteni egy képet róla – ezt úgy nevezik a pszichológiában, hogy projekció –, rávetítünk egy csomó tulajdonságot. Kialakul a fejünkben egy fantáziavilág, amiben már ott van az elképzelt, az ideális, a tökéletes partner, aki mellett jól érezzük magunkat, megkapjuk, amire szükségünk van. Elképzeljük, hogy milyen ez a vágyott párkapcsolat, és mi ehhez kezdünk el kötődni, ebbe kezdünk el beleszeretni. Közben nem biztos, hogy észleljük azt, akit valójában választunk, és nagyon sokáig képesek vagyunk egymás mellett párhuzamosan futtatni a valóságot és ezt a fantáziavilágot.”

A szerető, a megcsalt fél, a hűtlen: a gyerekkori hiányaid is befolyásolják, melyik szerepbe kerülsz

Lélektani határ – 2024. június 13. – MD

A Lélektani határ új adásában arról is beszél Szabó-Bartha Anett, miért olyan szívósak a maladaptív sémák, hogyan befolyásolják – általában tudattalan módokon – a többi párkapcsolati döntésünket is: azt, hogy miért maradunk túl sokáig, vagy szállunk ki idő előtt kapcsolatokból, illetve hogyan hajlamosíthatnak minket arra, hogy szerelmi háromszögekben inkább a megcsalt fél, a szerető vagy a hűtlen társ szerepében találjuk magunkat. 

A teljes adást itt nézheted meg:

És itt hallgathatod meg:

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Oleg Lyfar

Filákovity Radojka