Csed-törvény: alapjogot sért, mégis nyolc éve tévesen alkalmazzák
Több száz nőt érinthet egy rosszul megfogalmazott jogszabály, melynek hibás voltára már nyolc évvel ezelőtt fény derült, mégsem történt semmi változás. Így azonban azok az édesanyák, akik az egyéni vállalkozásukat szüneteltették, ahelyett, hogy megszüntették volna, választhatnak, hogy beletörődnek a balsorsukba, és lemondanak a nekik járó csecsemőgondozási díjról, vagy az ügyüket külön-külön bíróságra viszik. A „családbarát Magyarország” egy újabb örkényi fejezete – Fiala Borcsa írása.
–
Egy nap híja
Amikor megszületett Lilla kislánya, derült égből villámcsapásként érte a felismerés, hogy számára nem utalnak csecsemőgondozási díjat, hiába dolgozott bejelentve korábban éveken át. A háttérhez ennyit fontos tudni: a fiatal édesanya 2021-ben alkalmazottként dolgozott, emellett működtette az egyéni vállalkozását. 2021 év végén azonban megszűnt az alkalmazotti státusza, így a rákövetkező egy évben végig magánvállalkozóként dolgozott, és fizette a járulékokat.
2023-ban újra alkalmazásba vették, csakhogy nem január 1-től (hiszen az munkaszüneti nap), hanem csak másodikától jelentették be. Ez az egy nap, (illetve egy rosszul megszövegezett jogszabály) azonban később temérdek fejfájást okozott Lillának, aki már a gyereke születése után szembesült vele: hiába dolgozott szünet nélkül, fizette be a járulékokat, és adózott, mégsem kap csedet.
(A csed összege 2021. július 1-jétől az igénylő jövedelme alapján megállapított naptári napi alap 100 százaléka – korábban 70 százaléka volt – az időtartama pedig összesen 168 nap. Ez körülbelül fél év / 24 hét, ami megegyezik a szülési szabadság időintervallumával.)
A jogszabály szerint ugyanis „csecsemőgondozási díjra jogosult az a nő, aki a gyermeke születését megelőző két éven belül 365 napon át biztosított volt.”
Szüneteltet vs. megszüntet
Lilla azonban a törvény által előírt 365 napból csak 364-ben állt alkalmazásban, a megelőző egy évet pedig, amit egyéni vállalkozóként dolgozott le, nem számították bele, mivel az alkalmazásba vételekor a vállalkozását szüneteltette csak, és nem megszüntette.
Az egészségbiztosítási törvény előírja ugyanis azt is, hogy a korábbi időszakból csak a már megszűnt jogviszonyból származó napok számolhatók hozzá e 365 naphoz.
Fontos adalék, hogy a szüneteltetett, illetve a megszűnt vállalkozás között járulékok fizetése szempontjából egyáltalán nincs különbség. (Lilla egyébként azért döntött a szüneteltetés, és nem a megszüntetés mellett, mert átalányadós volt, és ha megszüntette volna a vállalkozását, akkor két éven keresztül nem választhatta volna ezt az adózási formát.)
Az ügy Lilla egészségügyi szolgáltatását is érintette, hiszen amíg nem született jogerős döntés, addig ahhoz, hogy például kapjon orvosi ellátást, havonta magának kellett fizetnie az egészségügyi szolgáltatási járulékot. Illetve utólagosan kellett kérvényeznie a fizetés nélküli szabadságát is.
Lilla ügyét április 16-án tárgyalta a Fővárosi Törvényszék Közigazgatási Kollégiumának bírói tanácsa, ahol megsemmisítették az alperes, azaz a Kormányhivatal határozatát, így, bár sok utánajárásába került, de végül meg fogja kapni a neki járó csecsemőgondozási díjat.
Elmúlt nyolc év, zéró előrelépés
A történet pikantériája, hogy egy hasonló esetben 2016-ban az Alkotmánybíróság már kimondta, hogy nincs észszerű oka annak, hogy „az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése más, az érintett személyre kedvezőbb eredményre vezessen, mint az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése, és ezzel a biztosítás szünetelése”.
Ebben a döntésben megállapították, hogy a szüneteltetett vállalkozás és a megszüntetett vállalkozás közötti különbségtétel Alaptörvénybe ütközik.
Azóta eltelt nyolc év, és semmi érdemi változás nem történt, a jogszabály szövegezése nem változott, holott valóban ez lenne a leginkább észszerű megoldás, ha ezt az ominózus mondatot kijavítanák, azaz pontosítanák és egyértelműsítenék. Ezzel viszont contra legem (azaz a törvénnyel szembeni) értelmezést írtak elő, magyarázza dr. Szatmári Andrea, az Utcajogász Egyesület önkéntese, aki Lilla jogi képviseletét látta el a bíróságon.
Az Utcajogász Egyesület egy korábbi ügyfele ügyében a Kúria nemrég az Alkotmánybíróság döntésével egyező határozatot hozott, ami legalább peres eljárás esetén garancia lehet arra, hogy a közigazgatási bíróságok a hasonló helyzetben lévő kisgyermekes anyák esetében számukra kedvező döntést hoznak.
A kormányhivatali ügyintéző nem léphet túl a törvény szövegén, és kezdhet el a saját szakállára értelmezni jogszabályokat, így csak aszerint járhat el, ami le van írva a törvényben, azaz: kizárólag a megszüntetett vállalkozásban korábban eltöltött időt lehet figyelembe venni, ha a vállalkozás csak szünetel, és enélkül nincs meg a szükséges 365 nap jogszerző idő, akkor nem jár a csed.
Ez azonban azt eredményezi, hogy a pórul járt kismamák vagy maguk kezdenek el érvényt szerezni az igazuknak, vagy behódolnak a bürokráciának, és lemondanak a nekik járó pénzről.
Egy pillanatra abba is érdemes belegondolni, vajon hány kismamának van ideje, ereje, lehetősége arra, hogy a frissen született babájával a karján koptassa a hivatalok folyosóit heteken keresztül azért, hogy pereskedés útján végre megkapja azt az anyagi támogatást, ami egyébként járna neki. Ha perre viszi a dolgot, az ügyében minden esetben bíróságon döntenek, ahol ha nem az ő javára döntenek, akkor a perköltségeket is neki kell fizetni – az általa fizetett ügyvédi díjon (mely 40.000 forintos óradíj körül mozog) kívül még a másik fél költségeit is meg kell térítenie.
Család, barát, Magyarország
Lilla esetében az ügyvédi díj miatt legalább nem kellett aggódnia, a képviseletet ugyanis az Utcajogász önkéntes jogásza pro bono vállalta. Puskás Panni, az Utcajogász sajtósa fontosnak tartja kiemelni, hogy az ő célcsoportjuk alapvetően a lakhatási szegénységben, illetve hajléktalanságban élő emberek. Az ehhez hasonló ügyekben elértek arra a pontra, hogy már csak a célcsoportjukba tartozó személyeket tudják elvállalni, illetve egyúttal a jogalkotóhoz fordulnak, hogy ezt a temérdek embert érintő problémát rendszerszinten oldják meg. A hasonló helyzetbe került kismamáknak azt tudja javasolni, bátran forduljanak az ügyükkel bírósághoz a fent említett kúriai döntésre hivatkozva.
Engem ez a helyzet kísértetiesen emlékeztet egy másik ügyre, amiről már beszámoltam itt, a WMN hasábjain: amikor megnyílt a traumaérzékeny nőgyógyászat a Dózsa György úti hajléktalanszálláson, mely a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeiben megforduló több mint 800 nőt hivatott ellátni, hamar kiderült, hogy erre a szolgáltatásra távolról sem csak a hajléktalan rászorulók akarnak bejutni. Itt tartunk a családbarátnak titulált Magyarországon: akkora tátongó lyukak vannak a rendszerben mindenütt, hogy a többségi társadalomból is egyre több embernek van a hajléktalanságban élőkért dolgozó civilek munkájára égető szüksége. És ez rettentő szomorú.
Kiemelt képünk illusztáció – Forrás: Getty Images/Jelena Stanojkovic
