Egy 22 éves fiú visszaél azzal, hogy öt évvel idősebb a lánynál, akit kiszemelt magának, és hogy ismerős terepen tudja elcsábítani – pusztán azért, hogy a haverjainak megfeleljen. Mi ez? Szexuális erőszak? Bizonyos fajta hatalmi visszaélés? Bűncselekmény? Ezt boncolgatja Yvan Attal filmje, és hogy mit kezdjünk azzal a paradigmaváltással, amit a #metoo hozott az életünkbe.
„Egy biztos: Epstein pénze és Ghislaine kapcsolatai ördögi párosnak bizonyult.” De míg az egyik rejtélyes körülmények között életét vesztette a börtöncellában, a másiknak most mindenért felelnie kell a bíróságon.
„Egy része nem volt normális, a többi igen, kóros lelki alkatok voltak, de nem őrültek. Jól tudták, mit csinálnak” – mondta az amerikai börtönpszichológus a náci háborús bűnösökről, akiknek szembesítése és bírósági felelősségre vonása 76 évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött meg, az egész világ szeme láttára. Az erről szóló írásunkat is csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk.
„Itt áll egy 39 éves nő, aki nem nevelheti a gyerekeit, nem rendelkezhet a vagyona fölött (amiért ő dolgozott meg), nem dönthet a testéről (amelyből eltávolíttatná a fogamzásgátló spirált) és a gyógyszereiről (amellyel szedálják), nincs köze ahhoz a képhez, amit ismerünk róla, és nem bízhat senkiben. És köszönetet mond a bírónak, amiért egyáltalán meghallgatja. Életében először kért nyilvános meghallgatást, hogy végre az ő hangja, az igazi hangja is eljusson az emberekhez.”
„Nekem olyan haza kell, ahol nem hadoválnak szolgálatról meg diplomáciai karrierről ott, ahol két mappával arrébb testileg-lelkileg megkínzott, megnyomorított gyerekek fotóit tárolják a számítógépen.”
„Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban, hisztérikusan lemeztelenedett éhezőket, a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy mérges belövés tűjét áhítozva.” A költemény, ami nemcsak rengeteget tett a szólásszabadságért, de megnyitotta az utat más, korábban obszcénnak bélyegzett könyv számára is.
Tizenegy év.
Jogerős.
Fellebbezésnek helye nincs.