A női nemi szervek megcsonkításának minden formája jogsértő, mégis 230 millió túlélője van a gyakorlatnak
Jelenleg is több mint 230 millió olyan lány és nő él a világon, akik átestek a női nemi szervük megcsonkításán. A frissített globális becslések szerint a nyolc évvel ezelőtt közzétett adatokhoz képest 15 százalékkal nőtt a túlélők száma – ami számszerűsítve 30 millióval több lányt és nőt jelent. Az UNICEF frissen közzétett jelentését Mózes Zsófi szemlézte.
–
A női nemi szervek megcsonkítása minden olyan eljárást magában foglal, amely a női külső nemi szervek részleges vagy teljes eltávolításával vagy a női nemi szervek egyéb, nem egészségügyi okokból történő sérülésével jár. Leggyakrabban fiatal lányokon végzik el a beavatkozást, jellemzően csecsemőkor és 15 éves kor között.
A nemi szervek megcsonkításának minden formája a lányok és nők alapvető emberi jogainak megsértésével jár, beleértve az egészséghez, biztonsághoz és méltósághoz való jogukat is.
A sok tévhittel ellentétben, a csonkítás semmilyen egészségügyi előnnyel nem bír, sőt: súlyos, hosszú távú szövődményekhez, de akár halálhoz is vezethet. A közvetlen egészségügyi kockázatok közé tartozik a vérzés, fertőzés, vizelet-visszatartási problémák és a súlyos fájdalom, a legjellemzőbb pszichés hatások között pedig a bizalomvesztés, a szorongás és a depresszió szerepel. Mindemellett felnőttkorban a csonkításnak alávetett lányok esetében nagyobb valószínűséggel fordul elő meddőség vagy szülés közbeni komplikációk, beleértve a szülés utáni vérzést és a halvaszületést is.
A csonkítást elszenvedő nők aránya csökken – de nem elég gyorsan
A szervezet szerint fontos kiemelni, hogy a gyakorlat felszámolására irányuló erőfeszítések túl lassúak ahhoz, hogy lépést tartsanak a gyorsan növekvő népességgel.
„Azt az aggasztó tendenciát látjuk, hogy egyre több lányt vetnek alá ennek a gyakorlatnak már egészen fiatal korban, sokukat még az ötödik születésnapjuk előtt. Ez tovább csökkenti a felszámolásra való álló időt” – mondta Catherine Russell, az UNICEF ügyvezető igazgatója.
A jelentés alapján csak Afrikában mintegy 144 millió nő és lány esett át női nemi szervek megcsonkításán, ezt követi Ázsia 80 millióval, majd a Közel-Kelet hatmillióval.
Szomáliában a legsúlyosabb a helyzet: itt a női körülmetélés néven is ismert beavatkozást a 15 és 49 év közötti női lakosság 99 százaléka elszenvedte.
Ezzel szemben a legjelentősebb előrelépést a nyugat-afrikai Burkina Faso érte el, ahol három évtized alatt 80 százalékról 30 százalékra csökkent a körülmetélt 15 és 49 év közötti nők aránya.
Bár a jelentés üdvözölte az egyes országokban elért haladást, figyelmeztetett, hogy a világ elmarad attól, amire szükség lenne ahhoz, hogy teljesüljön az ENSZ célkitűzése, miszerint 2030-ra világszerte fel kell számolni a gyakorlatot.
Az eredményekből kiolvasható, hogy minden tíz túlélőből négy olyan konfliktus sújtotta országban él, ahol magas a népességnövekedés, és egyértelműen látszik az is, hogy a politikai instabilitás megzavarja a gyakorlat megelőzésére, valamint az áldozatok támogatására irányuló erőfeszítéseket.
Az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) becslése szerint évente több mint négymillió lányt fenyeget a csonkítás veszélye, és a koronavírushoz kapcsolódó iskolabezárások, valamint a támogatói programok megszakítása miatt a következő évtizedben további kétmillió csonkítás várható.
Az UNICEF az UNFPA-val partnerségben 2008-ban több nyugati ország támogatásával közös programot indított a nemi szervek megcsonkításának felszámolására az érintett közösségek társadalmi normáinak megváltoztatásának érdekében.
A program kezdete óta többek között Kenyában és Sierra Leonéban is csökkent a csonkítás gyakorisága, a jelentés szerint pedig az afrikai és közel-keleti gyakorló országokban a lakosság mintegy kétharmada – beleértve a fiúkat és a férfiakat is – ellenzi a csonkítást, ami az ezzel kapcsolatos globális hozzáállás megváltozását jelzi.
A gyakorlat fennmaradásához mégis számos tényező járul hozzá
A nemi szervek megcsonkítása azonban minden társadalomban, ahol előfordul, a nemek közötti mélyen gyökerező egyenlőtlenség kifejeződése.
Egyes társadalmak a nemi szerv csonkítását a felnőtté válás rítusának tekintik, mások arra használják a gyakorlatot, hogy elnyomják a lányok szexualitását vagy biztosítsák „tisztaságukat”.
Azokon a területeken, ahol a csonkítás a legelterjedtebb, a közösségek sok esetben a házasság vagy az öröklés előfeltételének tekintik, ami megnehezíti a szülők számára, hogy felhagyjanak a gyakorlattal. Azokat a családokat, akik elutasítják a beavatkozást, gyakran kiközösíti a társadalom, lányaikat pedig alkalmatlannak tekintik a házasságra.
Források: ITT és ITT
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ SOPA Images / Contributor