Izgalmas társasjátékokat ajánlunk a fa alá – 2. rész

–

Stella – Dixit univerzum

A Dixit játékok népszerűsége hosszú ideje töretlen, nem véletlenül: könnyen tanulható asszociációs játék, ami bármilyen társaságban bevethető: családi eseményeken, baráti összejöveteleken, de ugyanolyan élvezetes a kollégákkal is.

Az alap Dixithez képest a Stella megfordítja kicsit a játékmenetet: ezúttal nem nekünk kell asszociálni egy kártyáról egy szót vagy történetet, hanem egy megadott szóról kell asszociálni a lent lévő 15 kártyára. Lehetőleg nem túl kevésre és nem túl sokra, ugyanis a feladat hasonló, mint az alapjáték esetében:

a cél, hogy megpróbáljunk a többiek fejével gondolkodni, és olyan kártyákat megjelölni a táblánkon, amire nagy valószínűséggel a többiek is gondolnak.

Miután mindenki bejelölte a maga tippjeit, sorban felfedünk egy-egy kártyát, és ha mások is bejelölték azt, amire mutatok, győzelmi pontokat kapok. Azonban van egy nagy változás az alap Dixithez képest: ki lehet esni az adott felfedési körből. Ugyanis, ha olyan kártyára mutatok, amit senki nem jelölt meg, hiába lenne még felfedendő kártyám, többet nem jöhetek abban a körben, ezáltal nem kaphatok értük pluszpontokat.

Nagyobb tehát a tét a Stellában, de igen érdekes helyzetet teremt ez a szabály: ezáltal arra is oda kell figyelni, hogy ne túl kevés (mert akkor nem lesz sok pontom) és ne túl sok kártyát jelöljek meg (mert akkor nagyobb az esélye, hogy olyan kártyát mondok, amit más nem jelölt).

A Stella négy fordulóból áll, és azoknak is figyelmébe ajánlom, akiknek nem jött be igazán az alapjáték. Érdekesen megcsavarja az eredeti koncepciót, és talán kicsit könnyebb a kártyákra asszociálni egy szóból, mint fordítva.

8 éves kortól ajánlják 3–6 főre – szerencsére minden játékosszámmal szuperül működik, és igazán kellemes szórakozás lehet a karácsonyi ebéd vagy vacsora után. Mi imádtuk, Dixit-rajongóknak pedig egyenesen kötelező kipróbálniuk a Stellát!

Coffee Rush

Cseles – ez jutott eszembe a Coffee Rushról az első játék után. Amikor kibontjuk a játék dobozát, és előkerül a sok gyönyörű alkatrész, az édes csészék és az ínycsiklandó alapanyagok, az ember nem győz gyönyörködni a látványban. Zseniális kivitelezésű és termékminőségű a Coffee Rush, és az ember könnyen azt hiheti, olyan édes ez a játék, mint ahogy kinéz.

Pedig a Coffe Rush nem árul zsákbamacskát, már a címével jelzi, hogy itt bizony nem kellemes kávézgatás fog történni, hanem versenyt futunk az idővel, hogy a miénk legyen a környék legjobb kávézója. Ezt úgy érhetjük el, hogy minél több rendelést teljesítünk, és ha mégsem sikerül egy-egy kávét vagy teát időre elkészítenünk, nos, az negatív értékelésekkel fog járni (és mínusz pontokkal a játék végén, természetesen). A rendelések pedig egyre csak gyűlnek, ám szerencsére a fejlesztésekkel könnyíthetünk a dolgunkon.

A Coffee Rushban nincs konfrontáció, nem tudjuk a másik dolgát direkt megnehezíteni, a feladat, hogy úgy győzzük le a többi kávézótulajdonost, hogy mi teljesítünk a legjobban. Azonban mégsem annyira meditatív játék, mert a hirtelen összegyűlő temérdek rendelés miatt könnyen érezhetjük azt, hogy úszunk a rendelésekben.

A nyomást azonban ellensúlyozza a fenomenális eszközkészlet: vicces a miniösszetevőket pakolgatni a minicsészékbe, a rendeléskártyák gyönyörűek, és persze állati jó érzés, amikor teljesítünk egy-egy rendelést.

8 éves kortól 2–4 főnek ajánlják, a doboz alapján 30–45 perc a játékidő, és persze előfordulhat, hogy kipörög az összes rendeléskártya, és elhúzódik a játék, de tapasztalatom szerint gyorsabban eljön a játék vége, a fél órában simán benne van a legtöbb parti. 

Sárkányok erdeje

A Sárkányok erdeje című játékban kalandorok vagyunk, akik rettenetes szörnyeket próbálnak legyőzni, illetve olyan varázstárgyakat és segítőket igyekeznek szerezni, ami előreviszi őket a harcban. Durvának hangzik, pedig a Sárkányok erdeje valójában egy nagyon egyszerű és aranyos játék, amiben a szörnyeket úgy tudjuk legyőzni, hogy lapokat gyűjtögetünk, majd kockadobással dől el a siker. Persze nem csak szerencse kérdése a győzelem, jó taktika is kell, hogy a végén mi szerezzük a legtöbb pontot, és legyőzzük a két rettegett sárkányt.

Nagyon egyszerű szabályokkal bíró játékról van szó, amiben mindenki megtalálja a szórakozását: pont elég izgalmat tartogat, és ha jól taktikáztunk, a szerencse sem játszik akkora szerepet a sikerünkben.

Ráadásul teljesen konfliktusmentes, nem tudunk egymás játékába belekontárkodni.

Igazi jolly joker játék lehet a témájára fogékony gyerekeknek és olyan felnőtteknek, akik nem vágynak komoly kihívásra, de szívesen játszanának 15-20 percet egy hosszú nap végén. A doboz alapján 2–4 főnek ajánlott 8 éves kortól, de szerintem már a 7 évesek is meg tudnak birkózni a szörnyekkel.

Bal jobb dilemma

Elérkeztünk az egyetlen, kizárólag felnőtteknek szóló játékhoz a listán. A Bal jobb dilemma egy kommunikációs, egymást jobban megismerős partijáték, amiben az a feladatunk, hogy a másik fejével gondolkodjunk, és megpróbáljunk rájönni, két lehetőség közül mit választana. Ezek a kérdések és lehetőségek egy lapra vannak írva, amiket piramis formában kell kiraknunk az asztalra, a választásaink pedig egy útvonalat fognak kitenni, és a végén egy számozott házikóhoz érkezünk. A feladat, hogy kitaláljuk, az éppen soron lévő illető melyik házikóhoz érkezett a döntései alapján – tehát nem egy, hanem rögtön három kérdésben is ki kell találnunk, mit választana a másik. Miután mindenki megtette egyéni tippjeit, közösen megbeszéljük, ki mit választott, és közös nevezőre kell jutnunk. A végén ugyanis csak egy közös tippje lehet a társaságnak, és ha sikerült eltalálni, hogy melyik kunyhóhoz érkezett a soron lévő játékos, pontot szerez a csapat.

Eddig nem tűnik egy kizárólag felnőtteknek szóló társasnak – csakhogy a kártyákon találhatók erősen 18+-os kérdések is.

Nem mindegyiken, de akad jó néhány, és a játék grafikája is korhatáros. Ezek a hol pikáns, hol morbid döntési helyzetek adják a játék poénforrását, nagyon mókás közösen arról érvelni, hogy Julcsi miért inkább a konyhapulton szexelne a fürdőszoba helyett.

A társasjáték-délutánt ezzel a játékkal durrantottuk be, és hatalmas sikere volt, óriásiakat nevettünk és az is biztos, hogy jobban megismertük egymást. A Bal jobb dilemma pörgős és állati vicces szórakozás 3–6 barátnak – hidd el, anyádékkal nem szeretnél ilyet játszani. 

Zombicicák

Már a megjelenése előtt elsöprő sikere volt a Robbanó cicák kártyajátéknak, és azóta sem veszített népszerűségéből. Naná: mókás grafika, vicces szövegek és cicák – könnyű imádni ezt a kombinációt. Egy mechanizmus miatt azonban mégis elég megosztó játék: ki lehet esni benne. Sokan nem szeretik, ha a játékban benne van a kiesés lehetősége, ilyenkor ugyanis szétszéled az asztaltársaság, mire kiderül, hogy ki a nyertes.

Nos, aki a kiesés miatt nem szerette igazán a Robbanó cicákat, annak van egy jó hírem: a Zombicicák valójában az alapjáték „javított” verziója.

Maga a játék nagyon hasonló az eredeti változathoz, azzal a különbséggel, hogy a kiesett játékosok a zombicicák segítségével visszatérhetnek a játszmába, illetve, ha felrobbantak, akkor is van beleszólásuk a játékba.

Ezzel az ügyes csavarral a készítők megoldották, hogy senki ne lépjen le az asztaltól a parti vége előtt, és új izgalmakat hoztak a játékba. Több új képességű kártya is került a pakliba, a grafikák pedig a már megszokott édes, ördögi és nagyon vicces vonalon mozognak. 

Azoknak, akik nem ismerik az alapjátékot, egy gyorstalpaló: a játékosok feladata, hogy elkerüljék a robbanó cicákat, és elég ügyesen játsszák ki a lapjaikat ahhoz, hogy a végén csak ők maradjanak.

A Zombicicák is tud mindent, mint a Robbanó cicák, és még többet: a kiesett felek játékban tartása és a játszmába visszahozása különleges ízt ad a játéknak, és meleg szívvel ajánlom mindenkinek: a Robbanó cicák rajongóinak, azoknak, akik nem szerették az alapjátékot a kiesés miatt, és úgy általában minden cicaimádónak.

Fotók: WMN

Dián Dóri