Magyarországon ma 80 fölött van a születéskor várható átlagéletkor – ez a szám az elmúlt néhány évtizedben rohamosan nőtt, szerencsére. Így lehet az, hogy a gyerekeim két dédnagymamájukat is ismerik, és nekünk is jó esélyünk van arra (a késői gyerekvállalást is belekalkulálva), hogy dédszülői korba lépünk. Éppen ezért arról beszélgettünk, hogy milyen életet tervezünk az úgynevezett nyugdíjas éveinkre, mennyire lesz más akkor a világ, és készülünk-e már most arra, hogy egészségben, mentális jóllétben és viszonylagos anyagi biztonságban töltsük a 70+-os éveinket. A környezetünkben élő idősebb példaképektől kezdve a Franciaországban tervezett nyugdíjaséveken át a várható nyugdíjkorhatárig igyekeztünk mindent összeszedni, ami az életünk utolsó harmadát érintheti. Fiala Borcsát és Sárvári Marcellt, az NN biztosító szponzorációs menedzserét és longevity (hosszú élet) szakértőjét Tóth Flóra kérdezte.
Itt tudjátok megnézni a beszélgetést:
Itt meghallgatni:
Fiala Borcsa korábban az anyukájával beszélgetett az időskorról és arra való készülődésről, Tóth Flóra pedig a nagymamája barátnőjével, aki 70 évesen ment férjhez és a 80. születésnapján kiugrott egy repülőből.
A nyugdíjas éveket igenis meg lehet élni boldogan, önfeledten, szabadon. Máshogy. Mi például így szeretnénk, vagyis így képzeljük el. És te mihez kezdesz majd magaddal?
„Nem akkor fog meghalni, amikor elutasítja, hogy rátegyék az oxigénmaszkot. Nem, amikor odaadod a lepedőt a gyászhuszároknak – anyádnak a legnagyobbat, a friss, ropogósat, apádnak azt, amiben utoljára otthon aludtál, hogy elkísérje az álmaid illata. Lassan halnak meg, apránként, jóval az utolsó lélegzetvételük után” – egy írás, egy szikár és lírai, gyönyörű vallomás a mérkőzésről, amit biztosan elveszít az ember. A vereség mégis az egyik legnagyobb győzelme lesz.
„Én ehhez már túl öreg vagyok.” Sokan, sokszor mondják ki ezt a mondatot, például a tanulással kapcsolatban. Pedig tévedés, hogy idős(ebb) korban képtelen az ember a fejlődésre, az új készségek elsajátítására, vagy akár arra, hogy berögzült viselkedésmintákon változtasson.
Vannak, akiket egy kutya vagy egy macska választ el a pusztító elszigeteltségtől. És ha van kihez szólnod, az segíthet, hogy megőrizd a szellemi frissességedet.
Él a köztudatban egy tévhit, miszerint az inkontinencia az idős embereket érinti, és ezzel az állapottal nemigen lehet mit kezdeni, ha az embernek „ezt dobta a gép”. Pedig van segítség!
Mit jelent az igazság egy kiszolgáltatott gyerek számára? Miért nem hiszünk neki, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá? Milyen előitéletek dolgoznak bennünk, és olykor a szakemberekben is? A traumatudatos megközelítés nem jóindulat, hanem kötelesség. Lenne.
Andrea több generációs alkoholbeteg családból származik. Ám hiába fogadta meg, hogy ő másképp fog viselkedni, mint a felmenői, végül magával rántotta őt is az ital, majd a gyógyszerek. Igen mélyre került, a gyerekeit elveszítette, elmagányosodott, a gödör mélyéről azonban jó darabig azért sem tudott visszakapaszkodni, mert még az ellátórendszer is cserben hagyta.
