Minden második magyar felnőtt tud olyan gyerekről a környezetében, akit bántottak az iskolában
Döbbenetes adatok derültek ki az IDEA Intézet friss kutatásából
Megdöbbentő eredményekről számol be az IDEA Intézet új kutatása, amelyben az iskolai erőszak és zaklatás elterjedtségét vizsgálták. A felmérésből többek között az derült ki, hogy a magyar felnőtt népesség kétharmada úgy látja, az iskolákban többé-kevésbé rendszeresen előfordulnak gyerekekkel szembeni erőszakos megnyilvánulások és zaklatások, hogy az internetes lejáratást, megalázást ugyanolyan súlyos cselekedetnek tekintik, mint a fizikai erőszakot. A csúfolódást azonban a felnőttek egyharmada nem tartja olyan súlyos jelenségnek. A kutatás eredményeit Dián Dóri szemlézte.
–
Az IDEA Intézet reprezentatív felmérésében 1800 fő vett részt, a tanulmányban azt vizsgálták, hogy a 18 évnél idősebb magyarok hány százalékának van általános, szak- vagy középiskolában tanuló vagy tanító közeli családtagja, mit érzékelnek, mennyire van jelen az erőszak az iskolákban, hogyan ítélik meg az egyes erőszakos, zaklató cselekedeteket, és mit gondolnak, kinek a felelőssége ezeket megoldani.
Milyen gyakran történik az iskola falain belül erőszak a felnőttek szerint?
A kutatásból kiderült, hogy a lakosság 56 százalékának van olyan közeli családtagja, aki általános, szak- vagy középiskolában tanul vagy tanít.
A teljes felnőtt népesség 65 százaléka szerint az iskolákban többé-kevésbé rendszeresen előfordulnak gyerekekkel szembeni erőszakos megnyilvánulások, zaklatások.
Azok szerint pedig, akiknek van iskolai érintettsége, sokkal gyakoribbnak érzik az iskola falain belül történő erőszakot: 48 százalékuk szerint ritkán, 30 százalékuk szerint gyakran fordul elő. Érdekesség, hogy a nők közül többen érzik úgy, hogy gyakran történik erőszakos cselekmény az iskola falain belül (31 százalék), mint a férfiak (28 százalék).
Arra is rákérdeztek a felmérésben, hogy ismernek-e olyan gyereket a válaszadók, akit ért valamilyen iskolai bántalmazás. A válaszokból kiderült, hogy a teljes népesség 52 százaléka észleli úgy, hogy van a családi vagy baráti körében az iskolai erőszak valamilyen formájában érintett gyerek. A legtöbb a 40–49 éves korosztályban (67 százalékuknak), a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek (63 százalékuknak), a budapesti lakosoknak (61 százalékuknak), a jobb anyagi helyzetben lévőknek (58 százalékuknak) és azoknak, akiknek van tanár vagy tanuló a környezetében (67 százalékuknak).
A felnőttek egyharmada (33 százalék) ismer olyan gyereket, akit gúnyoltak vagy cukkoltak már az iskolában, majdnem negyedük (24 százalék) tud olyanokról akiket kiközösítés ért, ötödük (19 százalék) pedig olyan gyereket is ismer, aki verekedett, vagy megverték már az iskolában.
Mennyire súlyos erőszak a fenyegetés vagy a taszigálás?
A kutatásban arról is megkérdezték az emberek véleményét, hogy az egyes jelenségeket mennyire tartják súlyos agressziónak, és melyek azok, amiket csak enyhe zaklatásnak tartanak.
A válaszokból kiderült, hogy a felnőtt népesség jelentős része szerint súlyos agresszió a fenyegetés és zsarolás (90 százalék), a verés és verekedés (87 százalék), az internetes megalázás, provokálás, (87 százalék) a lopás és rongálás (85 százalék). A szóbeli trágárság, nemi identitásra vonatkozó kritika a megkérdezettek 80 százaléka szerint súlyos agresszió, a kiközösítésről és kirekesztésről 71 százalékuk gondolja, hogy súlyos agresszió, míg 23 százalékuk szerint legfeljebb enyhe zaklatás.
A lökdösődéssel, taszigálással már sokkal megengedőbb a felnőttek hozzáállása: 59 százalékuk szerint súlyos zaklatásnak minősül, akárcsak a csúfolódás és a pletyka terjesztése.
A másik idegesítése, cukkolása, bosszantása végzett az utolsó helyen az iskolai agresszió fajtáinak megítélésében, az ilyen viselkedést a felnőttek fele legfeljebb enyhe agressziónak, zaklatásnak ítéli meg.
A válaszokat értékelték nemi eloszlás és iskolai végzettség szerint is. Az adatokból az olvasható ki, hogy összességében inkább a nők ítélik meg súlyos agresszióként a fenti jelenségeket, mint a férfiak, és általában elmondható, hogy a legtöbb erőszakos, zaklató viselkedési formát az alacsonyabb iskolai végzettségű felnőttek kevésbé szigorúan ítélik meg.
A szülőknek és a tanároknak kell megoldani
Arról is megkérdezték a kitöltőket, hogy kinek a felelőssége az erőszakos iskolai konfliktusok kezelése. Arra kérték a résztvevőket, hogy 0-tól 100-ig terjedő skálán pontozzák, hogy a felsoroltak közül kinek mekkora felelőssége van a helyzetek kezelésében. Az eredmény alapján a felnőtt magyarok úgy vélik, elsősorban a szülők felelőssége (68 pont), hogy kezeljék a gyerekek közötti erőszakos cselekményeket.
A tanárok szerepe a népesség szerint majdnem ennyire fontos a helyzet kezelésében (67 pont), és a válaszadók nagy része (55 pont) gondolja úgy, hogy az iskolaőr kompetenciája a konfliktusok kezelése.
A pszichológusok 49 pontot kaptak az összesített skálán, a rendőrség pedig 45-öt. Ez alapján jól látszik, hogy a magyarok úgy vélik, helyben, egyedileg kell kezelni az efféle bántalmazásokat, mert a kormány 44, a belügyminiszter 43, a parlament 41, a miniszterelnök pedig 38 felelősség-pontot kapott.
Arról, hogy hogyan lehet szülőként észrevenni, ha bántják a gyerekünket az iskolában, és mikor érdemes szakmai segítségért fordulni, ebben a cikkben írtunk korábban. Ebben a cikkben pedig pszichológusok adnak hasznos tanácsokat az iskolai bántalmazás ellen.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Inside Creative House
