Válság volt, válság van, válság lesz – Egy 89 éves nagymama és unokája beszélgetése pénzről és életről (3. rész)
Támogatott tartalom
Minisorozatunkban Szabó Anna Eszter 89 éves nagymamájával, Szécsi Vilmával, azaz Vilmamával beszélget pénzről és életről. Kettejük között jó 50 év van, a két világ között, amiben felnőttek, pedig ég és föld. A harmadik részben Anna már szedelőzködik, amikor szembesül egy polccal, rajta Vilmama időrendbe szedett, színkódolt, mappákba rendezett pénzügyeivel… és ennek kapcsán kiderül néhány alapvető különbség kettejük között. És persze elhangzik pár nagyanyai jó tanács is. Szabó Anna Eszter írása.
–
Vannak azok az emberek, akiknek a vérükben van a spórolás, az anyagiak kézben tartása. Ők azok, akik mindig képben vannak a havi kiadásaikkal, a bevételeiket szépen okosan képesek beosztani, a számláikat időben befizetik, és minderről táblázatokat, illetve különböző alkalmazások segítségével listákat vezetnek.
Aztán vannak azok, akik sosem érik utol magukat, folyamatos lemaradásban vannak a számlákkal, azt sem tudják, hova tették a befizetési bizonylataikat, meglepődnek, amikor ránéznek a banki egyenlegükre, és közben megállás nélkül azon szoronganak, hogy mikor lesz ez végre máshogyan. Utóbbi tábornak jól jöhet, ha van valaki, aki ad pár gyakorlati tippet vagy legalább néhány nézőpontot, amelyeken keresztül más megvilágításba kerülhet ez a sokaknak (nekem is) gyomorgörcsöt okozó téma.
Legyen rend(szer)!
Nem létezik olyan, amihez Vilmama ne tudna hozzászólni, amihez ne lenne képes egy frappáns, vicces vagy akár megrázó történetet hozzáfűzni. Én amúgy bevallom, bármiről szívesebben beszélgetek, mint a pénzről (talán azért is, mert én és a számok nem vagyunk túl jóban), de Vilmamával még erről is olyan jót dumáltunk, hogy alig bírtuk abbahagyni.
A beszélgetésünk első két részét már láthattátok (ITT és ITT tudjátok megnézni, ha kimaradt), a harmadik, befejező részben pedig kaptam tőle néhány egyszerű, de nagyszerű tanácsot, miközben szedelőzködtem.
Éppen beszélgettünk, amikor megakadt a szemem egy polcon, rajta színes mappákkal. Ezek mindig is ott lehettek, de sosem vettem őket észre. A tudatalattim valószínűleg ennyire távol tartotta tőlem ezt a műfajt… most viszont kénytelen voltam szembenézni velük.
A sejtésem beigazolódott, az a polc pontosan azt rejtette, amit én eddig soha, de soha nem voltam képes megvalósítani.
Vilmama ugyanis vérprofin, elképesztő precizitással tartja számon a bevételeit, a kiadásait, a befizetett számlákat, a blokkokat, mindent. Színkódolva, sorrendben.
Így ha például érkezik egy fizetési felszólítás, azonnal tudja, melyik mappát kell elővennie, hogy ellenőrizze, és adott esetben azonnal vissza is jelezze, hogy a rendszerben lehet a hiba, mert ott van előtte feketén-fehéren, hogy bizony mindent időben befizetett.
Én bezzeg bajban lennék, mert nálam aztán teljes a káosz. Van egy nagy mappám, aminek van egy sor rekesze. Abban kallódnak mindenféle fontos dolgok, ömlesztve; anyakönyvi kivonatok, útlevelek, ilyen-olyan szerződések… A számlákat sajnos gyakran csak a felszólítás után fizetem be, mert kimegy a fejemből, annyi egyéb tennivaló van. Szóval úgy néztem erre a színes, rendezett mapparendszerre, mint aki életében először lát ilyesmit. Pedig tudom, hogy sokan csinálják így. És azt is, hogy nekik van igazuk.
Pont az a lényege a rendszerezős megoldásnak, hogy az olyanok számára, mint én, akik sem a számokkal, sem a pénzzel nincsenek jó viszonyban, áttekinthetőbbé teszi a totális káoszt. Ráadásul ma már nem is muszáj papíralapon rendszerezni, ott van egy csomó alkalmazás vagy virtuális rendszerezőprogram, amit akár a telefonomon is vihetnék magammal.
Csak kezdjük végre el!
De a nagymamám nem állt meg a rendszerezésnél. Ismerve engem, az erősségeimet és a gyengéimet, kerek perec azt tanácsolja, hogy szépen vegyem kézbe a kiadásainkat, bevételeinket, mindent jegyezzek fel, és ballagjak el egy szakemberhez, aki a pénzügyeimben segít rendet teremteni és tartani. Valamint tanácsokkal lát el azzal kapcsolatban, hogy ha szeretnék a nyugdíjas éveinkkel, a gyerekeink felnőttkorával kapcsolatban előre gondolkodni, akkor egyáltalán, merre indulhatunk el.
„Csak kezdjük végre el, mert dumálni bárki tud” – tipikus Vilmama-tanács, imádom.
Én első lépésként digitális irányba indultam el. A netbankomban vagy az appon szépen tudom követni a bevételeket és kiadásokat, hiszen szinte kizárólag bankkártyával fizetünk mindenhol, így mindennek nyoma van. Ez persze még csak a rendszerezettségen segít, de első lépésnek megteszi, hogy képben legyünk. Utána már könnyebb meghatározni, mi az az összeg, amit havonta félre tudnánk tenni.
Itt és most élünk, ezzel gazdálkodunk
Az biztos, hogy ez a pár óra, amit Vilmával töltöttem, hogy életről és pénzről beszélgessünk, óriási ajándék volt számomra. Valahogy kinyitotta a perspektívákat, és segített szembenézni azzal, ahogy szervezzük az életünket.
Igen, albérletben lakunk, és még soha nem voltunk négyesben nyaralni a gyerekekkel. Igen, nagyon nehéz tervezni, elérni, hogy ne hónapról-hónapra éljünk. Igen, válságból-válságba csúszunk.
De mi itt és most élünk, ha változtatni szeretnék, akkor csak magunkra számíthatunk, ha egyről a kettőre szeretnénk jutni.
Nem várhatok arra, hogy majd egyszer a világ úgy forog, hogy nekünk egyszer csak majd könnyebb lesz. Válságok voltak, vannak és sajnos várhatóan lesznek is.
Addig pedig, amíg bele nem jövök a precízebb, átgondoltabb tervezésbe, mindenesetre bevetem a boszorkányos praktikáimat is. Legalább van valami, amit én taníthattam meg Vilmának. Ezen aztán végképp ne múljon a bőség…
Nézzétek meg beszélgetésünk harmadik, befejező részét:
A cikk megjelenését az OTP Bank támogatta.