–

1. Egy állásinterjún nem csak én vizsgázom

Pár mérgező munkahellyel később … A kis Luca ráeszmélt, hogy neki mint munkavállalónak is lehetnek igényei, és erről nem ördögtől való kommunikálni, illetve rákérdezni dolgokra, hiszen nem csupán a munkáltató választ engem, én is választok munkáltatót, munkahelyet, kollégákat, feladatköröket, és a többi… Amikor az állásinterjún arról érdeklődnek, van-e esetleg nekem bármi kérdésem, akkor érdemes élni a lehetőséggel, sőt mi több, előre felkészülni rá.

2. Ha én nem kezdek el félretenni, senki más nem fog helyettem 

Az okosok azt mondják, legyen több hónapnyi fizetésednek megfelelő vésztartalék a számládon, mert sosem lehet tudni, mikor lesz végleg eleged a basáskodó főnöködből vagy az elviselhetetlen munkakörülményekből, és dobbantanál, lehetőleg azonnal. A kocsi is lerobbanhat váratlanul, meg a bojler, meg bármi egyéb, ami le tud robbanni. Ezt a vésztartalékot nem tengerentúli nyaralásra meg dizájnertáskára illik költeni, hanem jó előre meghatározni sürgős helyzeteket, és csakis akkor feltörni azt a malacperselyt, amikor azok valamelyike előáll.

3. Vannak olyan készségeim, amiért igenis ölni tudnának a munkáltatók, vagy legalábbis értékes a munkaerőpiacon

Jó, ha nem is ölni, de mindenesetre értékelni azokat. Furcsa felismerés volt, hogy már nem vagyok pályakezdő – sokoldalú tapasztalatom van, és azzal semmi égbekiáltót nem várok el, ha azt szeretném, hogy ezt értékeljék a mostani vagy a jövőbeli foglalkoztatóim.

4. Nem érdemes halogatni a kellemetlen beszélgetéseket, sőt, jobb elébük menni, és kezdeményezni azokat

Kínos beszélgetések voltak, vannak, lesznek, a felnőttlét egyik ismérve pedig számomra ezeknek a beszélgetésnek a vállalása, legyen az bármennyire is kínos, szívem szerint elodázandó. Még mindig tanulom az asszertív kommunikáció művészetét meg a hibáimért, esetleges gyengeségeimért való felelősségvállalást, de biztos, hogy

elképesztően felszabadító, amikor az ember kimond, lerendez, rákérdez.

Még akkor is, ha ott és az odáig vezető úton nagyon, de nagyon kellemetlenül érezte magát.

5. Érdemes magamba fektetni pénzt, a tanulásnak tényleg soha nincs vége

Meg egyébként időt is érdemes szánni rá. Bármilyen számomra tetszetős továbbképzés, tanfolyam hasznos, bármilyen újonnan elsajátított készség fokozatos kiművelése és begyakorlása hasznos. Sőt, sok esetben hasznosabb, mint kivárni, hogy a pénz a számlámon szépen lassan a biztos elinflálódás áldozatává váljon. Jogsi, spanyol nyelvtanfolyam, mediátorképzés – mi szem-szájnak ingere.

6. A testem és a lelkem a legfontosabb, és nincs az a meló, amiért ezt megéri kockára tenni

De tényleg nincs.

Egy mérgező munkahelynél bármi jobb, még az is, ha nem a szakmámban helyezkedem el.

És mindig lesz olyan hely, ahol elkél két dolgos kéz vagy egy dolgos agy.

7. Pszichológushoz járni az egyik legjobb hosszú távú befektetés

Lásd 5. pont. Azért emelem ki mégis, mert az, hogy magammal és közegemmel jól legyek, mindennek az alfája és az ómegája. Ahhoz pedig, hogy jó döntéseket hozhassak, nem árt ismerni saját magamat, az engem hajtó vágyakat és motivációkat, illetve csak úgy általánosságban a működési módjaimat, az emberekhez való kapcsolódásom milyenségét. Tudom, tudom, pszichológushoz járni még mindig luxusszámba megy, de aki teheti, járjon, mert ezzel nem csupán saját magába, hanem egy jövőbeli egészségesebb társadalomba is befektet.

8. El kell járni a kellemetlen helyekre rendszeresen: fogorvos, nőgyógyász stb…

A rendszeres szűrővizsgálatok tényleg életeket menthetnek.

9. Eszembe kell jusson a következő 30 évem

Most jön az a szomorú tény, hogy (legoptimálisabb esetben is) az életem egyharmadán már túl vagyok, és ebből sok-sok éven keresztül nem voltam önellátó. Most azonban itt az ideje kezembe venni a tervezést: hogy képzelem, hol és miből a következő harmincat? Magánnyugdíj-pénztár, lakástakarék, rendszeres egészségügyi szűrések, meg ehhez hasonló szavak villódznak előttem…

10. Érdemes külföldön élni

Legalább ideiglenesen, legalább kis ideig, mert:

biztos kis szociális háló nélkül kialakítani egy életet egy másik országban, óriási alázatra tanít,

hosszú távon pedig magabiztossá tesz.

11. De-le-gál-ni

Mert nem mindenre jut erőm, időm, és ugye, nem gondolhatom, hogy életem minden egyes feladatának elvégzésére kizárólag én vagyok a legalkalmasabb? Segítséget kérni tehát nem szégyen.

12. Le kell győzni a démonjaimat!

Szép módszeresen, egyesével haladva, amiben segítségemre lehet a 7. pont. Anyám már nem fog bemenni az oviba, kiállni értem, ezért aztán, ha félek valamitől vagy valakitől, nekem kell megküzdeni a mumussal, hívják azt nyilvános szereplésnek, vezetésnek vagy kellemetlenkedő kollégának.

13. Megtanulni kezelni a stresszt

Vagyis elringatni saját magamat akkor is, ha nagy rajtam a nyomás. Vannak persze káros megküzdési módok, mint az ivászat, a droghasználat, és egyéb költséges, romboló pótcselekvések, de itt nem erről beszélünk, ugye. Sport, barátok, meditáció, írás, pszichológus, stb. 

14. Megérteni, honnan jövök

Családfakutatás, idős rokonokkal beszélgetés, online DNS-tesztek, terápiás módszerek, hajrá!

15. Megtanulni, mi áll jól

Mostanra elég időt töltöttem már magammal ahhoz, hogy lássam, milyen forma, szín, minta illik hozzám, legyen szó öltözködésről, kiegészítőkről, sminkről, vagy bármiről, ami a külsőmet úgy prezentálja, ahogy azt belülről önazonosnak érzem.

16. Elfogadni és adni kritikát, visszajelzést

Ha valami jó, azt se felejtsem el szóvá tenni:

az, ha másokat dicsérek, nem foszt meg engem semmitől, sőt. 

17. Érdemes elsajátítanom a nemet mondás művészetét 

Első lépésként igyekszem legyőzni a másoknak való kényszeres megfelelni vágyást, különben állandóan sérülnek majd a határaim, sértett leszek, dacos és keserű.

18. Odafigyelni a bőrömre nem felesleges idő- és pénzkidobás

Fényvédő krém. Fényvédő krém. Fényvédő krém. És nem árt legalább egyszer elmenni egy tanácsadásra, ahol megismerem a bőrtípusomat, és annak megfelelő rutint alakítok ki. 

19. Megtanulni jól főzni

Ez szerintem nemre való tekintet nélkül nagyon fontos, hiszen nemcsak spórolni lehet vele meg egészségesebben étkezni, de

az önellátás és az öngondoskodás egyik fontos alappillére is lehet, ha képes vagy jól és finoman táplálni a saját testedet. 

20. Kevesebb, drágább, de minőségibb

Igen ez áll az alkoholfogyasztástól a ruhákig sok mindenre. A mennyiségi fogyasztás helyett sokkal kifizetődőbb, tartósabb, egészségesebb vagy etikusabb a minőségi fogyasztás. 

21. Érdemes szépen bánni a ruháimmal

Ha már megvettem, hát vigyázok is rá, úgy mosom, gondozom és tárolom, ahogy az neki jó, hogy ne csak én élvezhessem, hanem ha már meguntam, de még mindig jó állapotban tudhatom, akkor a barátaim, az ismerőseim vagy a majdani ivadékaim is.

22. A szexualitásom szabad és változó

A szexualitásra már nem mint fix, stagnáló valamire tekintek, sokkal inkább egy folyamatosan változó, kíváncsi, fluid valamire, ami partnertől, élethelyzettől, életszakasztól, sőt még az éppen aktuális, magammal kialakított viszonytól függően is alakulhat. Ennek önazonos kifejezése pedig rendkívül felszabadító! 

23. Nincs ghostolás

Lásd 4. pont. Néha nekem is erős kényszerem támad, hogy csak úgy, minden magyarázat nélkül eltűnjek a feledés jótékony homályába, de ez már sem a munkában, sem pedig a magánéletben nem elfogadható. Nemcsak csúnya dolog, de amennyiben én is transzparens kommunikációt várok el másoktól, nem marad más, mint szintén azt nyújtani. 

24. Körülvenni magam olyan emberekkel, akik építenek

Nem fér bele, hogy féltékeny, egymás sikereinek örülni nem tudó, saját árnyékát átlépni képtelen emberek alkossák a szűk baráti és ismeretségi körömet.

Léteznek olyan emberek, akikkel közös értékek mentén tudjuk karöltve játszani ezt az élet nevű játékot – és érdemes kivárni, míg megtalálom őket, még akkor is, ha oly kevés is lesz belőlük.

25. Egészséges párkapcsolat 

Lásd 24. pont. Érdemes kerülni a békákat, és addig keresni, amíg valóban olyan ember mellett nem végzem, akivel közös az út, a vállalások, és hát igen, azok a fránya értékek.

26. Nem szégyen az alvást választani

A véget nem érő éjszakázások helyett nem kell röstelleni, ha odafigyelek a testem jelzéseire, és a legnagyobb, legoltáribb mulatság közepén is azt mondom: gyerekek, nekem mára ennyi.

27. Élvezd a folyamatot!

És bízz is benne!

Minden idő. Elsajátítani egy új készséget: idő. Elgyászolni valamit, ami már nem lesz a jelened és a jövőd: idő. Megbocsátani vagy megbocsátást nyerni: idő.

Érdemes ezekben a folyamatokban bízni, különben az ember hajnali háromkor is véreres szemekkel, fogcsikorgatva mered a semmibe.

28. Nem kell azonnal összejönni valakivel

Nyugodtan megengedhetem magamnak, hogy valakit szép lassan és fokozatosan ismerjek meg. A folyamat közben pedig kellő kommunikációval kísérve bármelyik félnek ér kiszállni (a slow dating mozgalomról ITT írtam).  

29. Élvezni a saját társaságomat

Ezzel ugyan sosem volt különösebb problémám, de nem mindig ment ennek a hangos felvállalása.

Egyedül elmenni moziba, étterembe, parkba, nyaralni, és állni a csodálkozó tekinteteket, értetlen kérdéseket.

Végső soron az önmagammal kialakított kapcsolat az egyik, ha nem a legmaradandóbb az életben, miért is ne szánnék rá időt, pénzt, energiát? Call me, önző disznó! 

„Régen bezzeg volt tartásuk az embereknek!” – Tényleg satnyul az emberiség erkölcsi szempontból?

WMN Life – 2023. június 20. – DD

30. Csak élvezni ezt az egészet

Élvezni, hogy itt lehetek, végül is ez egy soha vissza nem térő alkalom itt, a Föld nevű bolygón. Hálásnak lenni minden pozitív vagy negatív leckéért, és nem elfelejteni a sok teendő, harmincas lista meg társadalmi nyomás közepette azt sem, hogy csak simán, teli szájjal örüljek a létezésnek.

Kiemelt képünk a szerző tulajdonában van

Wilson Luca