Hét szuper társasjátékot ajánlunk kicsiknek és nagyoknak gyereknapra
Teszteltük, beváltak!
Ha engem kérdeztek, már az is bőven elég indok egy új társas kipróbálására, hogy péntek van. Vagy szombat, vagy vasárnap, vagy hétfő… – nem folytatom, értitek. Most viszont, hogy május utolsó vasárnapja közeleg, ami történetesen gyereknap, előhúzhatunk a kalapból még egy okot, ennek örömére pedig ajánlok is nektek hét szuper gyerek- és családi társast. Na, nem csak úgy hasra ütésszerűen: mivel már 26 éves vagyok, és saját gyerekkel sem rendelkezem egyelőre, ezért a célcsoport tagjai siettek a segítségemre: az ötéves L., a hétéves N., a kilencéves M. és a szintén kilencéves L., velük teszteltük a játékokat, valamint anyukáikkal: Szabó Anna Eszterrel és Tóth Flórával – egy maratoni társasdélután keretében. Dián Dóri írása.
–
Bár nincs túl nagy tapasztalatom a gyerekekkel való társasozásban (értsd: semmi), mert egyelőre nincsenek a környezetemben óvodás és kisiskolás emberkék, annyit azért tudok, hogy pár év korkülönbség is sokat számít, ha közösen játszható térsasokról van szó. Ami egy ötévesnek izgalmas, az egy pár évvel idősebb gyereknek már unalmas lehet, ami pedig a nagyobbaknak élmény, az a kisebbeknek lehet túl összetett.
Úgy válogattam tehát, hogy az alábbi társasok között legyenek olyanok, amik az óvodás korosztálynak is megfelelőek, de az iskolások se unják, valamint komplexebb családi játékok is vannak a listán, amik a nagyobbaknak jelentenek kihívást.
1. Concept Kids
Kezdjük a legegyszerűbb játékkal, ami azonnal összerázta a négyfős brigádot. A Concept Kids valójában barkochba, csak azzal a csavarral, hogy nem a gyerekeknek kell kitalálni, mire gondolnak, hanem húzni kell egy kártyát, amin egy állat szerepel, és nem kérdezz-felelek módon kell rájönniük a többieknek, hogy melyik állatka szerepel a képen, hanem az adott játékos adja meg a paramétereket egy nagy, színes tábla segítségével. Utalni lehet az állat méretére, színére, mintájára, lakhelyére, végtagjainak számára, természetére és arra is, hogy mivel táplálkozik. Amint minden jelölő a helyén van, indulhat a találgatás. Többféle módon is lehet vele játszani: a felnőttek adnak nyomokat a gyerekeknek, vagy fordítva, de úgy is, hogy körbemegyünk, és mindig az húz kártyát, aki épp soron következik. Lehet kompetitív a játék, ha azt jelöljük ki, hogy az nyer, aki a legtöbb állatot találja ki, de lehet kooperatív módon az is a cél, hogy minél több állatot találjunk ki együtt. A kék keretes kártyák könnyebben kitalálható állatokat tartalmaznak, a piros kereteseken pedig egzotikusabb élőlények szerepelnek. 2–12 fő játszhatja, a kreativitást és az összefüggések felismerését fejlesztő társasjáték négyéves kortól.
2. Miénk a vár!
A trolloknak pedig, ha ügyesek vagyunk, csak a lekvár marad a Miénk a vár! című kooperatív társasjátékban: A játékosok közös célja ugyanis, hogy megvédjék a várukat, amiket folyamatosan ostromolnak a zöld lények. Ezek nem átallnak trükkökhöz folyamodni azért, hogy bevegyék az erődünket. A maximum négyfős csapatnak össze kell dolgoznia a győzelem érdekében, és egyesével kell visszazavarniuk a trollokat a barlangjukba kártyák segítségével. Ezt úgy tudják megtenni, hogy a játéktáblán található mezőkön különböző szimbólumok vannak, és ha van olyan kártyájuk, amin az az ábra található, amilyen mezőn egy troll is áll éppen, akkor sikerült elkapnia az egyik betolakodót.
A nagyon egyszerű szabályoknak köszönhetően a kisebbek is hamar megértik, hogy mi a feladat, és a nagyobbaknak is rejt izgalmakat, ugyanis folyamatosan nyomulnak előre a zöld lények, és résen kell lenni, nehogy elérjék a várunkat.
A könnyed, izgalmas és rövid társas mellett további plusz pont, hogy egyedül is lehet játszani négyéves kortól.
3. Nem én voltam!
A vinnyogva röhögések játéka a Nem én voltam!, de ezzel a tematikával nem is csoda: a játékosok feladata ugyanis, hogy bebizonyítsák, nem az ő kiskedvencük pottyantott a szőnyegre. Ehhez nincs más dolguk, mint elég gyorsnak lenniük, mert aki leghamarabb csapja le középre a megnevezett kisállatok közül az övét, az vádolhat meg egy másik állatkát a következő fordulóban. Az adott kör vesztese egy kakit ábrázoló zsetont vesz maga elé, és akkor van vége a játéknak, ha valaki előtt összegyűlik három kakakupac – ő lett a vesztes, mert valóban az ő állatkái potyogtattak a szőnyegre. Aki előtt a legkevesebb „szeretetcsomag” gyűlt össze, az a nyertes, de mindez valójában nem számít: a feszített koncentráció és a gyorsaság miatt olyan flow-ba kerülnek a gyerekek, hogy bárkihez is kerül a kör végén a kaki, annak nagy röhögés a vége, és már indul is a következő forduló. Hatéves kortól ajánlják, de az ötéves L. is nagyon ügyesen boldogult a nagyobbak társaságában, és mivel egyszerűek a szabályok, én bátran ajánlom négy–öt éveseknek is. Kicsit lassabb lehet így a játék menete, de az biztos, hogy továbbra is nagyon jó mókában lesz része a három–hat játékosnak.
4. Álomház
Kanyarodjunk rá a családi játékokra, amik a fentiekhez képest kicsit komplexebbek, de a tapasztalat szerint a kisebbeknek is élvezhetők némi felnőtt segítséggel. Az Álomház lényege, hogy be kell rendeznünk álmaink otthonát úgy, hogy az ne csak szép legyen, de praktikus is. A parti tizenkét fordulóból áll, és a legjobb, hogy ezalatt mindenkinek kész lesz a háza attól függetlenül, hogy megnyeri-e a játékot, vagy sem.
A grafikája gyönyörű, nincs két egyforma szobakártya a pakliban, és minden rajzon találni valami vicces utalást vagy részletet.
A berendezés különböző szempontok szerint történik, egyes szobák több pontot érnek, ha bővítjük őket, valamint segítőket, extra pontot érő dekorációkat és lapokat is gyűjthetünk. A játék közbeni békés hangulatot garantálja, hogy csak a legvégén, a pontok összeszámolása során derül ki, ki lett a nyertes. Álomszép játék kettő–négy játékos részére hétéves kortól.
5. Takenoko
A fenti, könnyed játékok után ez volt az első, ami a hét és kilenc éveseket alaposan megdolgoztatta. A Takenoko története szerint a kínai császár egy pandát ajándékozott a japán császárnak, mi pedig a japán császár kertészének vagyunk a segítői, és a célunk, hogy különböző feladatokat teljesítsünk a közös, egyre bővülő játéktáblán. Bambuszokat kell növesztenünk, bővítenünk a kertet, és jól kell lakatnunk a pandát is. Mindenkinek saját, titkos céljai vannak, ezek elérését pedig igencsak megnehezíti, hogy közös játéktéren dolgozunk – tehát a bambuszt, amit növesztgetünk, a másik rögtön meg is etetheti a pandával, ha az a feladata. Mindezt pedig különböző feltételek nehezítik, és még az időjárás is bekavarhat a terveinkbe. Az első játék alkalmával a könnyebbség kedvéért a különleges feltételeket és az időjáráskockát nem használtuk, de még így bőven tartogatott kihívásokat a játék a nagyobbaknak – az ötéves L. ebbe a komplexebb szabályok miatt már nem igazán tudott becsatlakozni, ami nem csoda, hiszen a társast nyolcéves kor felett ajánlják. A többiek viszont nagyon élvezték, hogy keresztbe tehetnek egymás terveinek, és a gyönyörű grafikájú lapkák, a toronyban épülő bambuszok, valamint a cuki panda és kertészfigura pedig teljesen elvarázsolta őket.
Azt még elárulom, hogy a játékok egy részét a társasdélután előtt előteszteltük ketten a barátommal, és a Takenokora csavarodtunk rá a legjobban, ketten is nagyon élvezetes, és nem csak a gyerekeknek tartogat kihívásokat.
6. Fedőnevek: Disney
Ha ismeritek a Fedőnevek című társasjátékot, akkor van egy jó hírem: ha a Disney-s változatot választjátok, nem kell a szabálykönyvet bújnotok, ugyanis a szabályok megegyeznek az alapjátékkal – annyi csavar van csak a dologban, hogy szavak helyett most Disney-s képeket kell összekapcsolnotok. Ha nem ismeritek az év játéka (Spiel des Jahres)-díjjal is kitüntetett társast, a lényeg röviden: adott 4×4 (a nehezebb verzióban 5×5) Disney-képes kártya az asztalon, amikre a kétfős csapatokba rendeződött játékosoknak egyetlen szóval kell utalniuk, hogy a csapattársuk rájöjjön, melyik kártyá(k)ra céloz. Annak érdekében, hogy a mi csapatunk nyerjen, érdemes egyszerre több kártyára is utalni azzal az egy szóval, tehát alaposan végig kell gondolnunk, hogy mi lehet a közös bennük, és olyan tippet adnunk, hogy az a csapattárunknak is egyértelmű legyen. Ugyan a szabályok nagyon egyszerűek, a játék maga bőven tartogat kihívásokat még úgy is, hogy a képek miatt kicsit könnyebb közös pontokat találni. Ez az a játék, amit az első pár körben igencsak nehéznek érez az ember,
de amint összehangolódtak a játékosok, és megtanultak a másik fejével is gondolkodni, parádés partik kerekednek ki belőle.
Ketten, hárman és akár nyolcan is lehet játszani, de négyen a legjobb, és amint rákaptok az ízére, garantáltan nem álltok meg egy körnél! Nyolcéves kortól ajánlják, amit érdemes betartani, mert tényleg nem egyszerű a feladat, viszont a nagyobbaknak a szókincset, a kreativitást és az asszociációs készséget alaposan megdolgoztató és fejlesztő játék.
7. 7 csoda: Építészek
A 7 csoda méltán az egyik legnépszerűbb társasjáték: minden létező díjat bezsebelt ez a kártyaválasztásos (draftolás) játék, amiben a játékosok felépíthetik a világ hét csodáját, fejleszthetik a haderejüket, jeleskedhetnek a tudományokban, kereskedhetnek, és céheket alapíthatnak. A hatalmas sikernek köszönhetően, több kiegészítő és kétfős verzió is megjelent a 7 csoda sorozatban, aminek egyik eleme az Építészek verzió is. Ez a 7 csoda könnyebb, pörgősebb, családi verziója, amiben egyetlen csodát kell megépítenünk. Az egyszerűsítésnek hála, fiatalabbak is játszhatják, már nyolcéves kortól ajánlják (míg a komplexebb 7 csodát a tíz évnél idősebbek élvezhetik igazán). Szerintem nagyon jó húzás volt az alkotók részérről, hogy ténylegesen felépül előttünk az öt elemből álló, gyönyörűen megrajzolt csodánk, és a leegyszerűsített játékmenetnek hála, akár több kört is játszhatunk egymás után, 20–25 perc alatt ugyanis meg is vagyunk az építkezéssel. Kettő–hét fő játszhatja ezt a taktikai gondolkodást fejlesztő játékot, és minden felállásban jól működik, nem emelkedik meg drasztikusan a játékidő a több résztvevő miatt.
Mindenkinek jó társasozást kívánunk a kis segítőimmel!
Kiemelt képünk a szerző tulajdonában van