6 remek társasjáték (nem csak) gyerekeknek a nyári szünetre

–

Ahogy korábban, most is kisiskolás- és óvodáskorú gyerekekkel rendelkező kollégáimat hívtam segítségül annak érdekében, hogy a célközönség élményeit is megismerhessük a játékokkal kapcsolatban. Mindenki hazavitt egy-két játékot, kipróbálták őket, majd elmesélték nekem a tapasztalataikat.

1. Mysterium Kids: Kipkop kapitány kincse – A játék, amire bármikor igent mond a szülő is

Amikor több gyerek van a családban, és társasozásról van szó, az egyik legnehezebb feladat, hogy olyan játék kerüljön elő, amit mindenki élvez. Ugyanis gyakran előfordul, hogy ami egy hatévesnek kellő kihívásokkal és izgalmakkal teli játék, az az idősebb tesónak már túl egyszerű és unalmas.

2023-ban az Év játéka díjjal kitüntetett Mysterium Kids: Kipkop kapitány kincse egy olyan gyöngyszem, amivel kapcsolatban ez a probléma nem merül fel.

Ebben a kooperatív, kettőtől hat főig játszható játékban a csapat célja, hogy az elhagyatott házban megtaláljanak minél több kincset, a kutatásban pedig Kipkop kapitány szelleme segít nekik, akit minden fordulóban más játékos alakít. A szellem nem beszél, hanem egy csörgődob segítségével ad útmutatást arról, hogy az adott körben melyik szobában érdemes keresgélni.

Bámulatosan egyszerű szabályokkal dolgozó játék ez, ami hatalmas kreatív energiákat szabadít fel a csörgődobbal való útmutatásnak köszönhetően. Egy parti körülbelül 15-20 perc hosszú, úgyhogy nagyjából a nap bármelyik részébe beilleszthető, hatéves kortól ajánlják, de a nagyobb gyerekeknek és a felnőtteknek is izgalmas kihívásokat rejteget.

A Mysterium Kids: Kipkop kapitány kincsével Szabó Anna Eszter, a tízéves Mór, a hatéves Lenke és Anna férje játszottak együtt, és elmondásuk szerint mindenki nagyon élvezte, nem is álltak meg egyetlen partinál. Anna tapasztalata szerint nagyon könnyen és gyorsan megtanulhatók a szabályok, a rengeteg szobakártyának köszönhetően hatalmas az újrajátszhatósága, a dobbal való útmutatás pedig rengeteg nevetést garantál. Annának külön tetszett, hogy a dobolás előtt az aktuális Kipkop kapitánynak azt kell mondania, hogy „Búú”, amire mindenkinek le kell hunynia a szemét, és csendben kell maradnia.

„Lehet, hogy megpróbálom majd játékon kívül is alkalmazni” – mondta nevetve Anna.

Habár kooperatív játék, Annáék azt tapasztalták, hogy azon azért hajba tudnak kapni a gyerekek, hogy a hat forduló alatt ki alakítsa többször Kipkop kapitányt – naná, hiszen ez a legizgalmasabb része a játéknak. De ezek a kis összezörrenések is kikerülhetők, ha mindenki ugyanannyiszor kerül sorra, összességében pedig nagyon tetszett nekik a játék, ami biztos, hogy sokszor elő fog kerülni a nyár folyamán náluk: „Ez az a játék, amivel ha megkörnyékeznek a gyerekek, bármikor lazán belemegyek, mert negyedóra nettó szórakozás” – mondta Anna.

2. Kluster – a játék, amit bármikor és szinte bárhol elő lehet venni

„Mekkora ötlet!” – ez volt az első gondolatom, amikor elolvastam a Kluster játékszabályát a doboz hátoldalán: mind a két mondatot. A játékot megtanulni ugyanis szuperegyszerű, fél perc múlva már ki is lehet próbálni. A lényeg, hogy igen erős mágneseket pakolgatunk felváltva – egy madzag által határolt területre – úgy, hogy a mágnesek ne tapadjanak össze. Ha összetapadnak, azokat fel kell vennünk a kezünkbe, és az nyer, aki először megszabadul az összes mágnesétől. Ennyi az egész!

Hogy milyen egyszerű nekiállni és milyen könnyű kapcsolódni ehhez az ügyességi játékhoz, jól mutatja, hogy amikor bevittem a szerkesztőségbe, hogy odaadjam Mózes Zsófinak és a kisfiának, a tízéves Koppánynak, mielőtt Zsófi hazavitte volna, két kolléganőm, akik közül az egyik akkor találkozott először a játékkal, gyorsan játszott vele egy kört.

Egy parti három-négy perctől akár negyedóráig is tarthat, tehát hamar lemegy, de lehetetlen csak egyetlen menetet játszani vele. Nagy előnye, hogy egyedül is játszható, a maximum létszám pedig négy fő. Tizennégy éves kortól ajánlják a doboz szerint, de csak azért, mert igen erősek a mágnesek, amiket, ha egy kisebb gyerek lenyel, nagy bajt okozhatnak. Azonban felnőtt felügyelete mellett kisebbek is simán játszhatnak vele szerintem, hiszen a szabályok rettentő egyszerűek.

Zsófi és Koppány ketten játszottak a Klusterrel, és azt mondták, az egyik legjobb ebben a játékban, hogy pörgős, nem kell a másikra várni, és meglepően izgalmas is:

„Nem gondoltam volna, hogy mágneseken lehet izgulni, de kiderült, hogy lehet!” – mondta Zsófi.

A Kluster tipikusan az a játék, amit bármikor és szinte bárhol elő lehet venni, még tökéletesen sima felület sem kell hozzá feltétlenül, hiszen a göröngyös strandtörülköző csak további kihívásokat jelenthet a játékban.

3. Kariba – a nagyon állat!

Még egy egyszerű és nagyszerű játék, amit Zsófi és Koppány próbáltak ki. A Karibában kártyákon lévő állatokat pakolunk le a kezünkből az itató köré, ám nem mindegy, hogy hova mennyit, ugyanis az állatok elijesztik egymást, nekünk pedig az a dolgunk, hogy begyűjtsük őket. Aki a játék végére több állatot gyűjtött be, az nyer.

A Kariba egyik legnagyobb előnye az egyszerűségén túl, hogy kicsi: a pakli dobozostul elfér a zsebünkben, így bárhová magunkkal vihetjük a strandtól az erdőig. Kipakolva sem foglal túl sok helyet, ráadásul szintén gyorsan lezavarható: egy parti nagyjából 15 perc. Muszáj megemlítenem a garfikát is, gyönyörűek a lapok, ráadásul keskenyek – igazi élmény a kezünkben tartani őket. Zsófi is a pakli szépségét emelte ki, illetve azt, hogy jól szórakoztak azon, hogy az állatok elüldözik egymást – tetszett nekik a játék témája.

A Karibát hatéves kortól ajánlják, de azok a kisebb gyerekek, akik már elszámolnak tízig, és tudják, hogy melyik szám kisebb és nagyobb a másiknál, képesek vele játszani, akár egy kis felnőtt segítséget is igénybe véve.

4. Pöttyök – és te megérdemelnéd a jutifalit? 

Kiskutyákra kell pöttyöket pakolgatnunk, hogy teljes foltos mivoltukban pompázhassanak – mondjátok, hogy nem aranyos ötlet! De amilyen édik a kutyusok, olyan szeszélyesek is, ugyanis csak a meghatározott számú pöttyel elégedettek!

A Pöttyök egy izgalmas és szemrevaló, játék, amiben dobókockák pöttyeit gyűjtögetjük és pakoljuk rá a kutyáinkra – mindenféle trükk segítségével. A dobókockák miatt elég nagy szerepet játszik a szerencse is a játékban, azonban a jutalomfalatok segítségével növelhetjük az esélyeinket arra, hogy mi legyünk az elsők, akik „felpöttyöznek” hat darab négylábút.

A Pöttyöket Tóth Flóra kolléganőm és feketeöves társasozó lányai, a tízéves Lana és a nyolcéves Nola próbálták ki, és habár erősen a cicák felé húz a szívük, mivel több macskával is megosztják az otthonukat, mindegyikőjüknek nagyon tetszett a kutyás tematikájú Pöttyök.

Flóra elmondása szerint imádták az aranyos grafikát, és kifejezetten könnyen tanulták meg a szabályokat. Mindhárman erősen versengő típusú játékosok, így nem meglepő, hogy elnyerte a tetszésüket az is, hogy minimálisan lehet szívatni a másik játékosokat. Egyetlen hiányossága van csak a szabálykönyvnek: nem tisztázza egyértelműen, hogy azok a kártyák, amin több kutya is szerepel, azok két külön kutyának számítanak, vagy egynek. A játékot kiadó Gémklubtól azonban hamar választ kaptam az erre irányuló kérdésre: egy kártya egy kutyának felel meg, mindegy, hogy hány eb van rárajzolva.

Flóra szerint egy-két parti után már kiismerték a trükkös kártyákat, aminek hála, sokkal gördülékenyebb volt a játék, és egy kör nagyjából 25 perc alatt lement. „Imádok minden – fél óránál – rövidebb játékot, különös tekintettel azokra, amiknek kevesebb mint öt perc elmagyarázni a menetét.

Ez pont ilyen, szerintem nyáron nagyon fognak pörögni nálunk a Pöttyök” – mondta Flóra.

Ráadásul egyedül is játszható, ami külön előny, a maximum létszám pedig négy fő. Tízéves kortól ajánlják, de a nyolcéves Nolának semmilyen problémát nem okozott a játék megértése, úgyhogy valószínűleg a fiatalabb, gyakorlott társasozók is simán és könnyedén játszhatnak vele. 

5. Darwin nyomában – az igazi családbarát társas

A Darwin nyomában című társasnak már a doboza is szemkápráztatóan gyönyörű, a tartalmáról nem is beszélve. Átlagon felüli minőségűek és szépségűek az alkatrészek, ráadásul a játék is fantasztikus. Egy igazán családbarát társas, amiben állatokat ábrázoló lapkákat kell gyűjtögetnünk tizenkét fordulón keresztül úgy, hogy minél több győzelmi pontot kapjunk a végén. A kalandban felfedezők is segítik a munkánkat, a speciális eszközök és elméleti lapkák segítségével pedig tovább növelhetjük a pontjaink számát.

Kifejezetten békés játékról van tehát szó, azonban ez ne tántorítsa el azokat, akik inkább a konfrontatív játékokat kedvelik: a Darwin nyomábant is Flóra és a lányai próbálták ki, és megtalálták a módját annak, hogyan lehet oda-odaszúrni a másiknak azzal, hogy elhappolják előle azt az állatot, ami hiányzik a készletéből. Ez azonban nincs kódolva a játékba, így aki a békés egymás mellett gyűjtögetés híve, az sem fog csalódni.

Flóra elmondása szerint kellett egy-két bemelegítő kör, mire átlátták, hogy pontosan mi és hogyan fog pontot érni a végén, de ezután gördülékenyen ment a játék.

Flórának annyi hiányérzete azért volt, hogy a felfedezőkről és az állatokról játék közben nem derül ki túl sok információ, ezt azonban pótolja a játék szerzője a függelékben, ahol csodálatos illusztrációk kíséretében bemutatnak minden állatot és szereplőt.

Egy parti nagyjából fél óra alatt megvan, kettő–öt fő játszhatja, és nyolcéves kortól ajánlják.

6. Juharvölgy krónikája: Tavaszi karnevál – a legösszetettebb játék a hatból

A Juharvölgy krónikája: Tavaszi karnevál annyiban kilóg a sorból, hogy ezt nem a gyerekek, hanem én teszteltem. Nem azért, mert nem gyerekeknek való, hanem mert a tesztelőcsapatunkból egyedül én szeretem és ismerem ennek a társasnak az előzményjátékát. Ez a legösszetettebb játék a hatból, és csak olyanoknak ajánlom, akik gyakorlott társasozók. Nekik viszont melegen és szívből!

Ha ismerős a címe, az nem véletlen: a Tavaszi karnevál a Juharvölgy krónikája című társasjáték egyfajta folytatása, azonban nem kell ismerni az első játékot ahhoz, hogy ezzel is tudjatok játszani. Bár kétségkívül megkönnyíti a dolgot, mert sok ismerős elem és mechanizmus visszaköszön az első Juharvölgyből.

Míg a Juharvölgy krónikájában az állatkák vackát kellett felkészítenünk télire, a Tavaszi karneválban – a címe alapján nem lesz meglepő – egy karnevált kell megszerveznünk és megtöltenünk jó programokkal, finomságokkal.

Hat fordulón keresztül gyűjtögetünk, barátokat szerzünk, és az összehordott nyersanyagból mindenféle meglepetéseket készítünk a karneválra – az nyer, aki a legtöbb pontot szerzi a játék végére. 

Ahogy mondtam, sok ismerős elem visszaköszön a Juharvölgyből, azonban a Tavaszi karnevál mégis teljesen önálló játék, ami abszolút más élményt nyújt. Az első nagy különbség, hogy ezúttal nincsenek dobókockák, és csak egy figurával kalandozunk a völgyben. Ami pedig a játék kezdetekor azonnal feltűnik majd annak, aki ismeri a Juharvölgyet is, hogy sokkal szűkebbnek érezzük a lehetőségeinket. Míg az eredeti játékban azt tapasztaljuk, hogy rengeteg erőforrást gyűjthetünk, addig itt az első egy-két forduló pikk-pakk lemegy, és azt látjuk, hogy alig gyűjtöttünk valamit. Ez amiatt van, hogy a köreink számát az határozza meg, hány barátunk van, és ahogy halad előre a játék, annál több lehetőségünk lesz a gyűjtögetésre a barátaink számának növekedésével.

Az első pár szűkösebb kör miatt szerintem a Tavaszi karnevál egy hajszálnyival nehezebb is, mint a Juharvölgy krónikája, de nem számottevően, úgyhogy aki ismeri és szereti a Juharvölgyet, annak ez a játék is menni fog.

Szembetűnő továbbá, hogy a Tavaszi karnevál, ha lehet, még gyönyörűbb, mint a sorozat első játéka. Az illusztráció pazar, az állatkák eszméletlenül aranyosak, a nyersanyagok nagyobbak és nagyon jó érzés kézbe venni őket.

Viszont megvan ugyanaz a negatívum is, ami a Juharvölgy esetében felmerült: a rengeteg különféle, apró alkatrész zseniális élménnyé teszi a játékot, azonban ezúttal is zacskózni kell őket, ez pedig jelentősen megnyújtja az előkészülés és az elpakolás idejét.

Érthető kompromisszum ugyanakkor a zacskós megoldás: a millió apró, egyedi formájú alkatrész miatt amúgy is egy drágább játék a Tavaszi karnevál, ha pedig lenne benne inzert, az csak tovább növelné az árát. 

Ahogy a Juharvölgyet, a Tavaszi karnevált is lehet egyedül játszani, játékosszámtól függően pedig 45–75 perc a játékidő, de az első pár alkalommal ketten is bőven van másfél óra egy parti. Nyolcéves kortól ajánlják, de szerintem csak olyan gyerekeknek lesz jó élmény, akik már játszottak bonyolultabb játékokkal, ellenkező esetben nehéz lehet a szabályok megértése és észben tartása.

Azoknak, akik szeretik a Juharvölgy krónikáját, szívből ajánlom, nem fognak csalódni. Emellett mindenki másnak is szuper élmény lehet, aki nyitott az összetettebb, mégis családi, hosszabb játékidejű társasokra.

Jó játékot és jó nyarat kívánok mindenkinek!

Kiemelt képünk forrása: WMN

Dián Dóri