Hol húzódik a határ ihlet és plágium, hasonlóság és másolás között? – Ed Sheeran ügyeiről
A dalszerző-énekes karrierjét perek szegélyezik – de vajon jogosan?
Nagyot ment a médiában Ed Sheeran kifakadása, hogy amennyiben elveszíti a legújabb plágiumperét, örökre felhagy a zenéléssel. Aztán ugyanilyen nagyot ment az is, hogy Ed Sheeran megnyerte a pert, és alaposan meg is ünnepelte az ítéletet. A rajongók megkönnyebbültek, az utálkozók meg gúnyolódni kezdtek, hogy nem lett volna túl nagy veszteség akkor sem, ha másként ér véget a történet. Az egészből talán az a legizgalmasabb kérdés egyébként, hogy hol húzódik a határ hasonlóság és másolás, ihlet és plágium között – erre pedig még most, a mesterséges intelligencia korában sem lehet egzakt választ adni. Ed Sheeran ugyanakkor – minden szimpátiánk mellett is – az a művész, akivel szemben gyakorlatilag folyamatosan plágiumot kiáltanak. (Tegyük hozzá: számos más előadó is van így ezzel, például a Led Zeppelinnek is szép archívuma van a világ bíróságain.) Csepelyi Adrienn írása.
–
Amióta világ a világ, szükségünk van a hasonlóságra mint olyanra.
Az ismerős megnyugtat, otthonos érzést kelt bennünk – ezért is van, hogy olyan jólesik egy-egy dalt akár már az első hallás után is dúdolgatnunk például a rádió előtt.
Arra ugyanakkor nagyon nehéz világos választ adni, honnantól számít lopásnak valami, és meddig tart az, ahol még csak inspirációként tekinthetünk egy másik dalra. Még nehezebb a kérdés, ha egy bombaslágerről és egy – annak a vádak szerint alapjául szolgáló – „ismeretlen” dalról van szó, hiszen az ember rögtön azt kezdi fejtegetni, mekkora esélye van annak, hogy a világsztár előadó hallotta azt a dalt, amelynek lenyúlásával később megvádolták.
Nos, erre se egyszerű a válasz: egyrészt sok előadó társproducerekkel és -dalszerzőkkel dolgozik, akiknek az a munkájuk, hogy minél tájékozottabbak legyenek – így akár egészen marginális előadókat, stílusokat, korszakokat ismerhetnek betéve. Másrészt pedig arra is ismerünk példát, hogy bebizonyítható, a világsztár igenis hallotta/hallhatta a dalt, ami aztán később, ha nem is szándékos lopás útján, de markánsan felfedezhető a saját slágerében.
Az egyik legismertebb példa erre a Led Zeppelin 1971-es, „Stairway to Heaven” című száma, amelyről sokan állítják, hogy a rocktörténet legszebb dala – sokan meg, hogy kőkemény lenyúlás. A Spirit együttes 1968-as, „Taurus” című dalát Planték ugyanis jó eséllyel hallhatták, amikor együtt léptek fel a zenekarral.
Mutatom a hasonlóságot:
Ugye, milyen nehéz nem hasonlónak hallani?
Csakhogy akkor érdemes belenézni ebbe a videóba is, amely megmutatja, a komolyzenében hány helyen fedezhetjük fel ugyanezt az akkordmenetet:
Hát, ezzel nem kerültünk közelebb a megoldáshoz.
Ed Sheeran se tudja, mi az, hogy lopás
És ez nem is meglepő. Hiába számolgatunk ugyanis hangjegyeket, hiába mérünk tempót és állapítunk meg hangnemet, ritmikát, stb., valószínűleg sosem lesz arra tökéletes megoldásunk, hogy megállapítsuk, mi fér bele és mi nem.
Mert mi van, ha a „lopott” verzió jobb, mint az „eredeti”? Mi van, ha minden dalhoz tudunk találni egy-egy komolyzenei példát? Akkor mit sem ér a popzene? Nincs értelme már új dalokat írni? Aligha hiszem, hogy ilyesmit kijelentene bárki. Így aztán marad, ami van: az alkalmankénti csörte a bíróságon.
Amíg ugyanis egy-egy hangminta esetében egyértelműen megállapítható (még ha el is torzítják az eredetit), hogy honnan származik, a plágium sok esetben szürkezóna. Nemritkán egy-egy előadó (vagy a vele dolgozó producer) saját magától plagizál: ha egy dal nagyon pörög, simán lehúzható róla még egy bőr, kicsit átfazonírozva. Ezért van, hogy sokan azon gúnyolódnak egy-egy bandával kapcsolatban, hogy annak minden száma ugyanolyan. (Nickelback-rajongók, szevasztok!)
No de nézzük, melyek voltak Ed Sheeran legnevezetesebb ügyei!
Photograph – 2017
A Martin Harrington-Thomas Leonard dalszerzőpáros (akik Kylie Minogue-tól a Backstreet Boysig számos előadóval dolgoztak) hat éve 20 millió dolláros kártérítést és a jogdíjak arányos megfizetését követelte Ed Sheerantől. Állításuk szerint a Photograph című dalban ugyanis van egy rész, ami a duó Amazing című, a 2012-es X-Faktor-győztes Matt Cradle által előadott számának refrénjét másolja.
Harringtonék perirata szerint Sheeran slágere és az ő 2009-es daluk refrénje 39 hangjegynyi egyezést mutat.
Shape of You – 2018
A Sami Switch művésznéven ismert előadó azzal vádolta meg Sheerant, hogy az ő Oh Why című dalából használt fel egy részletet legnépszerűbb slágere, a Shape Of You refrénjéhez. Noha a bíró egyetértett abban, hogy a két dalban felfedezhető némi hasonlóság, a lopás tényét nem lehet megállapítani, hiszen az ilyesmi „nagyon gyakori a popzenében”.
Ez volt az a per egyébként, amelyben Sheeran részletesen kifejtette, hogy amennyiben valakitől valóban felhasznál valamit, akkor kreditálja is az illetőt.
A Shape Of You esetében az eredeti szerzőkön (John McDaid és Steven McCutcheon) túl a TLC „No Scrubs” című dalának szerzői is részesülnek a befolyó jogdíjakból – ez pedig világosan mutatja Sheeran jóhiszeműségét és átláthatóságát.
Thinking Out Loud – 2023
A 2014-es dal miatt Sheerant Marvin Gaye Let’s Get It On című dalának társszerzője, Ed Townsend örökösei perelték be. Noha a polgári perben megállapítást nyert a hasonlóság, végül nem ítélték meg a kért hatmillió dollár kártérítést (plusz a további jogdíjakat) az örökösöknek.
Sheeran, noha ünnepelt az ítélet után, valószínűleg nem lehet felhőtlenül boldog, hiszen a lajstrom már így is elég hosszú. Kérdés, ez elmond-e bármit az ő alkotói vagy előadói kvalitásairól. A rajongók és a számok szerint nem. Igazságot meg tegyen, akinek ez a munkája. Már ha tud…
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Michael M. Santiago / Staff
