„Válaszolj, szupersztár! Áldozat volt-e a kínhalál?” – Így lett világhírű a rockopera

–

„Nagy ég, ez Ő volt, Őt vitték vérben ott, És én leszek majd ezért is az átkozott!”

Tim Rice dalszövegíró jó ideje forgatta a fejében az ötletet: Jézus történetét valójában Júdás szemszögéből kellene elmesélni. Ám amikor a zeneszerző Andrew Lloyd Webberrel (akivel annak idején együtt álmodták meg a József és a színes, szélesvásznú álomkabát című darabot) támogatókat keresett a projektjükhöz, minden londoni producertől ugyanazt a választ kapták: ez a világtörténelem legrosszabb ötlete, felejtsék is el, de rögvest. Így a páros kénytelen volt a színpadra tervezett ötletükből egy két részes, 87 perc hosszúságú demolemezt készíteni.

Igen ám, de a műfajváltás miatt pár dolgot alakítaniuk kellett az eredeti koncepción, így lett az egész mű jóval feszesebb, energikusabb, modernebb, rockosabb, fiatalosabb – ezek a változtatások kétségkívül jót tettek neki. A végeredmény hatalmas sikerként robbant, így mire 1971-ben a Broadwayn debütált a darab, a dalokat már mindenki kívülről fújta. (Következő közös projektjüknél azonban Rice és Webber szakított a bibliai témával, és inkább Evita életét dolgozták fel.)

„Jézus, mondd, hová tűnt, aki volt, zsanna-hé zsanna, hó, bukott sztár!”

Azonban a szupersztár Jézus fogadtatása nem volt egyöntetűen pozitív. A Broadway előadását maga Webber is utálta, azt állítva, hogy az túlságosan nyers és vulgáris lett. Billy Graham evangélista prédikátor blaszfémnek és szentségtörőnek minősítette, felháborította ugyanis, hogy a feltámadás már nem szerepel a darabban. „Ha nincs feltámadás, nincs kereszténység sem” – állította. De voltak, akik ennél extrémebb módon fejezték ki nemtetszésüket: 1974. január másodikán a darabból készült filmet játszó Buenos Aires-i mozit felrobbantotta egy szélsőséges csoport, 1973. május 2-án a Buenos Aires-i Teatro Argentinót gyújtották fel miatta, az alkotókat pedig sokan antiszemitának bélyegezték.

Ezzel együtt a Broadwayn több mint 700 előadást ért meg a darab, és három Tony-díjra is jelölték. A Vatikáni Rádió is lejátszotta a demoalbumot Webber, Rice és néhány vallási vezető megjegyzéseivel kísérve, a pápa szóvivője pedig figyelemre méltónak és fontosnak titulálta a művet. Az 1973-as filmes feldolgozást egy privát vetítésen VI. Pál pápa is megtekintette, aki kedvezően fogadta a rockoperát, és úgy nyilatkozott, hogy az minden bizonnyal sok embert fog a kereszténységhez vonzani. 

„Ez a feltüzelt bagázs azt hiszi, itt a Messiás”

A Jézus Krisztus szupersztár megközelítése valóban rendhagyó, hiszen a kétségek és dilemmák között őrlődő Júdás szemszögéből mutatja be az egész világ által ismert történetet.

Júdás figuráját Bob Dylan 1964-es With God On Our Side című számának egyik sora ihlette, mely így hangzik: „Vajon Isten Júdás oldalán állt?” Ez volt az, ami becsípődött Rice-nak,

aki úgy érezte, a Bibliában ábrázolthoz képest Júdás sokkal komplexebb, intelligensebb figura kellett hogy legyen.

„Válaszolj, szupersztár! Áldozat volt-e a kínhalál?”

Minden kreatív ember ismeri azt a pokolian nyomasztó érzést, amikor elfelejt egy remek ötletet csak azért, mert nem jegyezte fel azon melegében, mondván, ez annyira klassz, úgyis emlékezni fog rá. Segítek: nem fog. Vagy legalábbis nem mindig, és annál kevés bosszantóbb dolog van. Főleg – és ezt tapasztalatból mondhatom – mert egy ötlet onnantól lesz csak igazán ígéretes, a szerzője szemében minimum slágergyanús és világsikerre joggal apelláló, ha az ember az utolsó morzsáig elfelejtette. Nos, a világ majdnem szegényebb lett egy címadó slágerrel, Webber ugyanis a Jézus Krisztus szupersztár című dalt, amikor először eszébe jutott a tökéletes dallam, azon melegében el is felejtette, csak annyi rémlett neki, hogy volt egy ötlete – ami most nincs.

Aztán 1969 egyik szép napján épp a londoni Fulhalm Roadon baktatott, amikor újra beugrott neki a dallam, ám ezúttal már nem bízta a véletlenre. Gyorsan beszaladt a helyi olasz étterembe, ahol kapott egy darab szalvétát, majd arra firkantotta le az azóta klasszikusnak számító dalt.

„És annyi férfi volt már énvelem, Ő mindnél többet ér, több bárkinél!”

Webber egészen véletlenül talált rá a Mária Magdalénát alakító Yvonne Ellimanra. Eredetileg egy dzsesszénekest hallgatott volna meg, akit Pilátus szerepére nézett ki, amikor a színpadon feltűnt a tizenhét éves hawaii lány, akiről azonnal látta, nála tökéletesebbet nem fog találni. Egy másik érdekesség:

Jézus szerepére John Travolta is jelentkezett, aki ekkor még csak tizenhét éves volt.

Végül nem ő alakíthatta Isten fiát, de azért szerencséje volt, Robert Stigwood producer megjegyezte a tehetséges fiút, és három évvel később szerepet ajánlott neki a Szombat esti lázban.

„Mind véremből ittatok, testemből ettetek itt! Legyen majd az emléktek ez a perc és kép!”

A film főszereplét alakító Ted Neeley színpadon is rengeteget játszotta Jézust… ami azt illeti, fél évszázadon át. (Egyébként a feleségét is a forgatáson ismerte meg, szóval simán lehet, hogy csak nem akarta neki elárulni, a valóságban nem ő a názáreti.) De hogy Jézus egyáltalán nem öregszik, azt az is bizonyítja, hogy itthon Sasvári Sándor is 37 éven keresztül alakította a 33 éves Krisztust. Utolsó alkalommal április 7-én, nagypénteken bújik Isten fiának bőrébe, nyilatkozta Facebook-oldalán.

„Rossz útra vitték, azt hitte, fontos, de örüljetek, korbácsot kap itt most”

A filmnek az a jelenete, amelyben Jézust harminckilencszer korbácsolják, olyan valósághű és egyúttal borzalmas lett, hogy azt állítólag Ted Neeley édesanyja képtelen volt végignézni a forgatáson.

A musicalnek számos feldolgozása született, többek között létezik heavy metal verzió is.

Végezetül egy kis pikáns részlet Péter apostollal kapcsolatban: az őt alakító színész, Paul Thomas, később felnőttfilmekben vált igen sikeressé rendezőként – és a kamera másik oldalán is.

Forrás: ITT, ITT

Kiemelt kép forrása: Getty Images / Bettmann / Contributor

Fiala Borcsa