Az igazi férfi kemény, bátor. És idő előtt lerobban, meghal
Sokan azt gondolják, nem minden fiú válik igazi férfivá. Ki kell érdemelni, hogy férfinak nevezhesd magad, de el is lehet veszíteni ezt a címet. Férfinak lenni ugyanis bizonytalan státusz, amit újra és újra meg kell erősíteni azzal, hogy megmutatod, milyen kemény, bevállalós, tökös, kompetens vagy. Gyorsan vezetsz, bírod az italt, egyedül oldod meg a problémáidat, és akkor sem futamodsz meg, ha verekedni kell. Ezt a hiedelemrendszert a kutatók bizonytalan férfiasságnak (precarious manhood) nevezték el arra utalva, hogy a férfiak maszkulinitása ebben a megközelítésben nem eleve adott, hanem valami, amit fenyegetés érhet, ezért bizonyítani kell. Ilyesfajta nézetek minden országban megtalálhatók, de egy új tanulmány szerint nálunk különösen jellemzők, és ez súlyosan veszélyezteti a magyar férfiak egészségét, életkilátásait. Milanovich Domi írása.
–
A férfiak rosszabb egészségi állapota jól dokumentált jelenség. A nők átlagosan négy évvel tovább élnek világszerte, mint a férfiak, és ez a nemi különbség minden országban fennáll.
Számos tanulmány leírta, hogy a férfiak átlagban kevésbé hajlamosak segítséget kérni, és nem annyira vonódnak be egészségmegőrző viselkedésekbe, mint a nők (a saláta, a jóga, az önismeret még mindig „buzis”), viszont gyakoribb körükben a kockázatkeresés, a fizikai agresszió, a szerhasználat.
Mit ad hozzá a tudásunkhoz ez a friss kutatás?
Joseph Vandello (Dél-kaliforniai Egyetem) és munkatársai tanulmánya több okból is érdekes. Az egyik, hogy nem egyéneket vizsgáltak: nem azt nézték meg, hogy egyes emberek mennyire tartják saját magukat férfiasnak, hogyan teljesítenek a nemi szerepeknek való megfelelésben, és ez miként függ össze az egészségükkel kapcsolatos szubjektív értékeléseikkel.
Helyette azt igyekeztek megragadni, hogy különböző országokban mennyire elterjedt a bizonytalan férfiasság, mint nézet, és ez a kulturális hiedelemrendszer miként hat az ott élő férfiak egészségére, annak országos szintű, objektív mutatóira. A tanulmány további erőssége, hogy 62 nemzet körében végeztek felméréseket, tehát végre nem csak nyugati, tanult, iparosodott, gazdag és demokratikus (WEIRD) társadalmak tagjairól bővült a tudásunk (a tudomány torzításairól ITT írtam korábban).
Közös ügy, a nőknek is van felelősségük benne
Elsőre talán meglepő lehet, de Vandello és kollégái nemcsak férfiakat, hanem nőket is megkérdeztek a férfiassággal kapcsolatos nézeteikről. Mivel általában a nők a gyerekek első számú gondozói akár a családról, akár az intézményes nevelésről van szó, fontos szerepet játszanak abban, hogy milyen hiedelmeket, nemiszerep-elvárásokat ad át az egyik generáció a másiknak. A férfiasság bizonytalan voltával kapcsolatos meggyőződést pedig gyakran a nők is magukévá teszik.
Korábbi kutatások kimutatták például, hogy egyes nők hajlamosak felértékelni, romantikusnak tartani a férfiak kockázatvállaló viselkedését, illetve rendre megbüntetik a hagyományos nemi szerepüket megsértő férfiakat laboratóriumi kísérletekben.
A férfiasságot bizonytalannak tekintő nők nagyobb eséllyel kérdőjelezik meg azoknak a férfiaknak a férfiasságát, akik maszkot húznak a Covid idején, salátát esznek steak helyett, vagy meghátrálnak egy verekedés elől. Az tehát, hogy a nők mit gondolnak a maszkulinitásról, fokozhatja a férfiakra nehezedő nyomást, hogy igazi férfiak, és ily módon vonzók legyenek.
Sok családban ráadásul a nők egyfajta egészségügyi navigátorként is funkcionálnak: nem feltétlenül önszántukból, sokkal inkább azért, mert a gondoskodás a nekik rendelt princípium. Ők otthon a szakácsok, rajtuk múlik, mennyire egészségesen táplálkozik a család, illetve ők intézik a logisztikát, szervezik a szűrővizsgálatokat, az orvosi konzultációkat a gyerekeiknek, a férjüknek is. Korántsem mindegy tehát, mit gondolnak a férfiasságról, mennyire kritikusak ezen a téren, vagy automatikusan átveszik az igazi férfi keménységéről, sebezhetetlenségéről szóló kártékony társadalmi üzeneteket.
Fényévekre Nyugat-Európától
A kutatásban 2018 januárja és 2020 februárja között 62 nemzet 33 417 főiskolai hallgatóját kérdezték meg nemi hiedelmeikről és attitűdjeikről. Egy egyszerű, négy tételből álló mérőeszköz segítségével mérték fel, hogy a világ különböző országaiban mennyire támogatják az emberek azt az elképzelést, hogy a férfiasság bizonytalan társadalmi státusz. A kijelentések azt közvetítették, hogy a férfiasságot nehéz kiérdemelni („Más emberek gyakran megkérdőjelezik, hogy egy férfi »igazi férfi-e«”; „Néhány fiúból sosem lesz férfi, mindegy, mennyi idős”), és könnyű elveszíteni („Egy férfinak elég könnyű elveszíteni a férfi státuszát”; A férfiasság nem biztos – el lehet veszíteni”).
A 62 országból Magyarország a 11. helyen végzett a tekintetben, hogy mennyire erősen tartják magukat a bizonytalan férfiassággal kapcsolatos nézetek.
Holtversenyben voltunk Oroszországgal, nálunk jobban csak Libanonban, Horvátországban, Japánban, Kazahsztánban, Ghánában, Ukrajnában, Nigériában, Iránban, Albániában és Koszovóban osztották azt a véleményt, hogy a férfiasság elveszíthető.
Ez viszont, ahogy alább látni fogjuk, rendkívül veszélyes, hiszen ha valaki azt éli meg, hogy a férfiasságát állandóan veszély fenyegeti, akkor, hogy a státuszát védje, hajlamos lehet más társadalmi csoportokat, például nőket, LMBTQ-embereket leértékelni, vagy agresszív, kockázatvállaló magatartást mutatni.
Ott tartunk tehát, hogy a kutatók megkapták azokat a pontszámokat, amelyek jelzik, hogy az egyes nemzetekre (legalábbis főiskolai hallgatóik egy részére, ahogy azt a szerzők is hangsúlyozzák) mennyire jellemzők a férfiasság bizonytalan voltával kapcsolatos meggyőződések. Ezután Vandello és csapata más vizsgálatokból, már létező statisztikákból kibányászta, hogy ezekben az országokban mennyit dohányoznak, isznak, drogoznak a férfiak, mennyire gyakran érintkeznek mérgező állatokkal (például pókokkal, medúzákkal, kígyókkal). Arra is kerestek adatokat, hogy a férfiak milyen gyakran halnak meg tüdőrákban, májzsugorban, közlekedési balesetben, fulladásban, mekkora a várható élettartamuk, illetve hogyan alakul az egészségben eltöltött éveik száma.
Éveket számít, milyen kultúrában élsz
Ahogy az várható volt, minél erősebb volt a bizonytalan férfiasságba vetett hit az országban, annál gyakoribb volt a férfiak egészségkárosító, illetve kockázatvállaló magatartása, valamint gyakrabban fordult elő a körükben májzsugor, közlekedési baleset.
Ami viszont igazán megdöbbentő, hogy a férfiak átlagosan 6,69 évvel kevesebbet éltek, és 6,17 évvel kevesebb időt töltöttek egészségben azokban az országokban, köztük hazánkban is, amelyekben a férfiasság bizonytalan voltával kapcsolatos hiedelmek magasak voltak. Ez az összefüggés még akkor is fennmaradt, amikor statisztikailag számításba vették a nők várható élettartamát, az ország általános fejlettségét, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a nemi egyenlőségre vonatkozó eltéréseket.
Mindez azt jelenti, hogy egy magyar férfi átlagban öt-hat évvel korábban meghal, és öt-hat évvel korábban lerobban, mint egy nyugat-európai férfi. Ez elképesztően szomorú. És nemcsak azért történik, mert düledezik az egészségügy, vagy kevés a pénz. Hanem azért is, mert ebben az országban folyamatosan bizonyítani kell, ki mekkora férfi.
Sokan, köztük politikusok is, a legelemibb identitásukban érzik fenyegetve magukat, mert hisznek abban, hogy a férfiasságukat, definiálják bárhogy is, elvehetik tőlük. Ez a frusztráció pedig gyakran a náluk alacsonyabb státuszú embereken, nőkön, gyerekeken, kisebbségi csoportokon csattan.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Cavan Images