–

Mivel mindig is ábrándos lélek voltam, aki szívesen merül el a fantáziájában, plusz nehezen ülök meg hosszú ideig a fenekemen, finoman szólva sem én voltam az osztály stréber éltanulója. Utólag visszanézve a jegyeimet úgy látom, a teljesítményemmel nem volt semmi gond, nem buktam meg soha, az a pár fizika és kémia kettes pedig… na bumm. Édesanyám azonban nálam sokkal borúlátóbb volt e téren, szó mi szó, igencsak aggasztotta a jövőm. Úgyhogy nálunk visszatérő fenyegetés volt, hogy kapjuk össze magunkat a húgommal, mert ha így folytatjuk, akkor nem lesz belőlünk más, mint túróárazó. (Fiatalabb olvasók kedvéért: gyerekkoromban a közértben külön ember volt arra rendszeresítve, hogy egy pisztolyszerű szerkezettel, az úgynevezett árazógéppel rányomkodja a termékekre az árukat apró, fehér matricán – nos, ő az a bizonyos túróárazó.) 

Ez a túróárazással való fenyegetőzés pedig részben valósággá vált a sors furcsa fintoraként: a testvérem, Sári később jó darabig dolgozott a Danone marketingeseként, azaz lényegében túróárazó volt… szóval óvatosan ám, mit lebegtetünk be szülőként! De azért nekem sem kell panaszkodnom, azt hiszem, manapság már az anyukám is elégedetten szemléli a karrierem alakulását, és a könyvbemutatóimon is ott szokott csápolni. 

Ám nem én vagyok az egyetlen, akinek a zord jövője miatt a szülei nem győztek aggodalmaskodni. A barátnőim legutóbb, amikor ez szóba került, elmesélték, náluk hogy hangzott a szülői dörgedelem:

az egyiknél cipőfelsőrész-készítő volt a rossz tanulás miatti zsákutca, a másiknál pedig még csak nem is feltételezték, hogy önállóan dolgozni fog, nyilvánvaló volt, hogy semmire sem fogja vinni az életben, és még a szomszéd Karcsika sem lesz őt hajlandó feleségül venni (hogy ez miért volt akkora büntetés, azt sajnos nem tudom).

Egyébként ők is többdiplomás felnőtté cseperedtek, akiknek megbecsült munkájuk van, és ráadásul még boldog házasságban is élnek. De azért nagyon furdalt a kíváncsiság: vajon más családokban is dívott ez a fajta fenyegetőzés? Úgyhogy meg is kérdeztem erről az oldalam közönségét, íme, egy válogatás az ő válaszaikból:

1.

„Nem a szüleim, hanem a gimis franciatanárom fenyegetése volt, akivel kölcsönösen utáltuk egymást: mások koszos haját fogod mosni (azaz fodrász leszek). Ő mondta azt is, hogy úgysem vesznek fel egyetemre, de ha mégis, tagadjam le, hogy ő tanított. A kiváló minősítésű francia–magyar szakos tanári diplomám megszerzése után néhány évvel az utcán összefutottunk. Mézesmázosan gratulált.” (Andrea)

2.

„Nekem mindig azt mondták a gimiben, hogy sose viszem semmire, sőt, a Corvinus nyílt napra is felesleges elmennem, úgyse vesznek fel. Ma az ELTE mellett a Corvinus a másik alma materem, ahova vendégelőadónak is többször meghívtak. Vállalkozó lettem végül, már hét éve vezetem a cégem, és valószínűleg többet keresek, mint a kedves volt tanáraim összessége.” (Virág)

3.

„Kislány koromban, ha nem akartam tanulni, mondta az apukám: még utcaseprő se lesz belőled! Végül könyvtáros lettem.” (Aranka)

4.

„Vizesnyolcas, mondta anyám, majd részletesen elmagyarázta, hogy a bolti inasoknak reggel nyolcas alakban kellett felseprés előtt vízzel fellocsolniuk a padlót. Ennek nyilván nem volt igazi veszélye. Viszont volt egy gyűlölt magyartanárom gimiben, aki állandóan azzal riogatott, hogy majd olyan háziasszony leszek, aki az egész életét pormacskák kergetésével fogja tölteni. Később voltunk nála érettségi után szerenádozni, és a hófehér, makulátlanul tiszta lakásában eszméltem rá, hogy valójában saját magáról beszélt.” (Stitch Budapest)

5.

„Nekem apukám azt mondta, hogy vagy nagyon sokra viszem, vagy kurva leszek, nincs középút. De ha tanulok, akkor hotelben is b**hatok, ha nem, akkor csak az utcán. De akárhogy lesz, ő szeretni fog. Végül vegyészmérnök és műszaki menedzser lettem, és most optimalizáló szoftvereket készítünk a világon több helyre.” (Boglárka)

6.

„Utcaseprő! Úgy látom, ez igen népszerű volt az anyukáink körében. Vicces módon Amerikában, ahol élek, a kukásokat remekül fizetik. MBA-m van, egy nagy környezetvédő szervezetnek dolgozom.” (Zsuzsanna)

7.

„Nekem azt mondták, hogy ha nem tanulok, mehetek könyvesbolti eladónak, és állhatok majd egész nap az én visszeres lábaimmal. Tízéves voltam, nem volt visszeres a lábam. A genetikára céloztak.” (Judit)

8.

„Vízhordó leszek a kőműves mellett az építkezéseken. Csak mert latinból volt egy négyesem év végén az ötösök mellett.” (Erna)

9.

„Nekünk az egyetemen emlegették fel rendszeresen szakmánk értelmetlenségét hangsúlyozva, hogy buktacukrozók leszünk, másra úgysem lesz majd jó a diplománk. Azért szerintem erre jó néhányan rácáfoltunk.” (Ági)

10.

„Nálunk az aszfaltfényesítő szakember volt a fenyegetés. Közgazdász lettem.” (Mónika)

11.

„Fizikatanár mondta gimiben: mehetsz majd libákat terelni! Milyen kedves, ugye? Mindig le is fagytam, amikor engem kérdezett, ami minden egyes órán megtörtént. Most sales manager vagyok a londoni Four Seasonsnél.” (Krisztina)

12.

„Ha így folytatod, kabinosnő leszel, mondták, bármit jelentsen is… Ez akkoriban a gyerekkori rézf*szú bagoly upgrade-elt verziója volt számomra. (Ps.: nem lettem kabinosnő. Még.)” (Paula)

 

13.

„Nekünk a nővéremmel azt mondták, mehetünk majd dobozolni a paprikagyárba (Szegeden nőttünk fel). Ő diplomás festő lett, én cukrász.” (Hajna)

14.

„Ha nem tanulok, akkor kapok egy fürdőruhát és mehetek kocsit mosni, aztán majd X. Y. (osztálytárs neve) ki fog integetni a Merciből. Gyógypedagógus vagyok, autizmus szakirányon végeztem másoddiplomán, előtte tanulásban akadályozottak pedagógiáját és pszichopedagógiát tanultam.” (Dorka)

15.

„Sosem voltam igazán rossz tanuló, de a becsúszott hármasokért, kettesekért, nagy ritkán egyesekért meglebegtették előttem az utcaseprő vagy kukás pályát általános iskolában. Ehhez képest kitűnőre érettségiztem, majd két, szintén kitűnően teljesített diplomát szereztem. Most gazdasági vezető vagyok.” (Dóra)

16.

„Engem azzal fenyegettek, hogy fókaslagozó leszek. Ami azért is vicces, mert az egyetem mellett dolgoztam az állatkertben, ahol valóban slagoztam a fókákat. Tökre szerettem, imádom az állatokat, és a fókaslagozás ideális munka lenne nekem továbbra is, végzettségem szerint ugyanis állatbiotechnológus lettem.” (Zsófi)

17.

„Nekem és két barátnőmnek az általános iskola igazgatónője mondta nyolcadikban, hogy vagy kurvák, vagy kmk-sok leszünk (azaz közveszélyes munkakerülők) azért, mert egyszer elmentünk egy koncertre és másnap lógtunk az iskolából.” (Fűszeres Eszter) 

Ilyen egy Fedél Nélkül-árus egy napja: A legpompásabb az, hogyha reggel még felébredek

WMN Life – 2023. március 7. – INK

18.

Ahogy a bevezetőben már említettem, volt ennek a diskurzusnak egy szomorúbb vonulata is. Mint oly sokunkat, azokat az egykori gyerekeket is a kukás/bolti eladó – egyébként tisztességes, fontos – szakmával fenyegették, akik aztán tanárok lettek. Többen is azt írták ezzel kapcsolatban, hogy ma már valószínűleg boldogabbak lennének egy kukás fizetésével…

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Penny Tweedie

Fiala Borcsa