„Ha szóba állnál velem, elmondanám, hogy hiányzol” – Egy fiatal nő üzenete az édesapjának
Az alábbi vallomás szerzője azt meséli, az édesapja soha nem tudott az érzelmeiről beszélni, és mindig kicsit elérhetetlen volt számára. „Fiatalon lett apa, és talán nem is állt készen erre a szerepre. Eltávolodtunk egymástól. A terápiám során egyre több dologban ismertem fel, hogy az elakadásaim valamilyen módon hozzá, illetve az ő hiányához köthetők. Szerettem volna, hogy változzanak a dolgok és egy jobb apa-lánya kapcsolatunk legyen. Ám amikor ezeket elmondtam neki, ő támadásnak érezte, hálátlan dolognak tartotta, megsértődött, és azóta nem áll szóba velem.” Pedig mennyi minden van, amit szeretne neki elmondani. Olvasónk, H. S. írása.
Egy apuka szállt fel a buszra a lányával és végigbeszélgették az utat a Markó utcától a Fővám térig. Én pedig hallgattam őket. Figyeltem, ahogy a huszonéves lány lelkesen mesélt a munkájáról, a vőlegényéről, közben az apuka csillogó szemmel hallgatta őt.
Arra gondoltam, hogy én mit mondanék neked, ha itt lennél a mellettem lévő ülésen. Mit mesélnék az elmúlt évről. Apa és lánya leszálltak, én pedig elkezdtem írni egy listát mindarról, amit elmondanék. Ha hagynád.
Elmondanám, hogy eszembe jutsz, amikor brassóit csinálok, vagy ha forralt bort iszom, és akkor is, ha költözéskor még nem került elő a kancsó, és lábasban készítek teát, vagy ha azt az evőkanalat veszem ki véletlenül a fiókból, amiből csak pár darab maradt meg, de emlékszem, hogy te mindig azzal szerettél enni.
Elmondanám, hogy rád gondolok, amikor balatoni bort iszom, vagy ha egy filmben esküvőre készülnek, és az apuka nehezen tudja elengedni a lányát.
Ha szóba állnál velem, elmondanám, hogy hiányzol.
Elmondanám,
… hogy 2022 sem telhetett el költözés nélkül.
… hogy megvettem a telefont, amire évek óta vágytam.
… hogy soha nem volt még ilyen hosszú a hajam, és mennyire örülök neki.
… hogy az ügyfeleim elégedettek a munkámmal, és több ezer emberhez jutnak el az írásaim.
… hogy szerepeltem egy könyvben, amivel kétmillió forintot gyűjtöttünk hátrányos helyzetű gyerekeknek.
… hogy fotózni tanulok, és jó vagyok benne.
… hogy 2022 volt az első év, hosszú idő után, amikor nem voltam Olaszországban, és mennyire hiányzik.
… hogy egy szokásos szűrővizsgálat eredménye megijesztett, de végül nem volt szükség műtétre, és már jól vagyok.
… hogy a legjobb barátnőm (és körülöttem szinte mindenki) férjhez ment és anyuka lett.
… hogy mennyire örülök neki, ugyanakkor időnként mennyire elbizonytalanít, vajon jó helyen vagyok-e. És hogy nem vagyok-e elkésve.
Nem igaz. Ezt nem mondanám, mert nem akarnám, hogy sürgess vagy hogy aggódj. De ha úgy történne ez a beszélgetés, ahogy elképzelem, akkor csak megnyugtatnál: minden rendben, és minden úgy és akkor fog megtörténni, ahogy kell. Elmondanád, hogy nem lehet siettetni a dolgokat, és épp ott tartok most, ahol tartanom kell. Megölelnél, és azt mondanád: nagyon szeretsz és büszke vagy rám.
Elmesélném, hogy a legrégebbi barátnőmnek segíteni próbáltam, de csalódás lett a vége, és megszakadt a kapcsolatunk. Te pedig biztos mondanád, hogy a barátságot nem szabad összekeverni az üzlettel.
Megmutatnám, hogy még mindig sokszor van rajtam az aranykulcsos nyaklánc, és kicsit úgy érzem tőle, hogy itt vagy, akkor is, ha nem. Úgy, ahogy én szeretném.
Elmondanám, hogy próbállak megérteni és elfogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak, és azt is, hogy nehéz az elengedés, de közben évről évre egyre erősebb és magabiztosabb vagyok.
Elmondanám, hogy bármit odaadtam volna a dicséretért. Hogy mindig vágytam az elismerő szavakra, és bármennyit is kaptam, nem volt elég. Mert nem attól jött, akitől a legjobban vártam.
Mesélnék arról, hogy mennyire nehéz elengedni azt, akitől ezt végre megkaptam, akire mindig számíthatok, és valamilyen szinten pótolja a hiányzó részeket. Mert ha valami hiányzik, az ember tudattalanul is azt keresi mindenkiben.
Elmondanám, hogy megijeszt a gondolat: nem biztos, hogy felveszed, ha hívlak, és ha baj van, nem lehetek benne biztos, hogy számíthatok rád. Hogy elszomorít, hogy nincs megjelölve a számod a telefonomban arra az esetre, ha vészhelyzet van.
De az még jobban megijeszt, hogy én sem tudok arról, ha esetleg veled történik valami. Elmondanám, hogy ha kora reggel megcsörren a telefon, és ismeretlen szám hív, az első gondolatom, hogy valami baj történt… Akkor is, ha csak a futár jelzi, hogy nem tud bejönni a kapukóddal.
Elmondanám, hogy rettegek a gondolattól, hogy nem lesz lehetőségünk beszélni többet, vagy hogy akkor fogod másképp látni a dolgokat, amikor már késő.
És elmondanám azt is, hogy mindezek ellenére jól vagyok. Boldog vagyok, és szeretem az életem minden nehézségével és tökéletlenségével együtt. De azért örülnék, ha a része lennél. Ha az akarnál lenni.
A végállomás jelzése zökkent ki a gondolatmenetből. Boráros tér. Már mindenki leszállt, a képzeletbeli beszélgetés pedig véget ért.
Hirtelen eltűntél mellőlem, és nem tudom, fogsz-e még ott ülni velem valaha.
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ peart
