A kínai cowboy, aki texasibb lett a texasinál – A Bruce Wang-sztori
A minap nehéz napunk volt. Nem voltunk egy hullámhosszon, valami front is garázdálkodott körülöttünk, mindenkinek fájt valamije, szóval a gyerekek sikeres elaltatása után égető szükségét éreztük annak, hogy kikapcsoljuk az agyunkat. Megindult a nyűglődés persze, hogy akkor mit nézzünk, úgyhogy rábíztuk magunkat a YouTube algoritmusára, és lecsekkoltuk, mit ajánl. Amikor megláttuk a kínai cowboy szókapcsolatot, már tudtuk, hogy nem kell tovább keresgélnünk. Igen, jól láttad: kínai cowboy. Isteni történet, elmesélem. Szabó Anna Eszter írása.
–
A kínai cowboy jobb, mint a kínai főiskolás
Bruce (eredetileg Shibo) Wang a vadregényes hegyvidéken, dél-nyugat Kínában született, egy ötmilliós, Kunming nevű metropoliszban. Texasba ment főiskolára, ahol arra jutott, hogy ha tényleg el akar vegyülni az ottani kultúrában (márpedig nagyon szeretett volna), akkor az akcentust is magáévá kell tennie. Nem nagyon találta eleinte a helyét ebben a hazájától teljesen eltérő környezetben, ahol ráadásul még ki is lógott a sorból. De amint megvilágosodott, hogy cowboy szeretne lenni, céltudatosan haladt az álmai felé.
Gondolta, a kínai cowboy akkora képzavar, amivel – ha zavarba is hozza az embereket, mégis inkább érdeklődést vált ki, semmint ellenállást. Igaza is lett, többek szerint texasibb, mint sok helyi.
De nem szaladok ennyire előre, hiszen idáig el is kellett jutni.
Hogy lesz egy kínai fiúból hamisítatlan cowboy?!
Nos, tévéműsorokból tanulta meg a tipikus déli, azon belül is a texasi akcentust, cowboykalapot, csizmát vett, és a főiskola elvégzése után felkeresett egy igazi cowboyt, James Cruzt, egy szarvasmarha-ranch tulajdonosát, hogy legyen a mentora.
Cruz a videóban elmondja, hogy a telefonban Wang hamisítatlan texasi akcentussal beszélt, holott tudott róla, hogy ázsiai, ezért nem is értette először, mi történik, nem erre számított.
A fiú elszánt volt, mindent meg akart tanulni a farmon: lovagolni, marhákat terelni, amit csak kell. Cruz nevetve meséli, hogy a fiúnak „az első nap után annyira fájt mindene, hogy azt hitte, orvost kell hívni hozzá”.
De Wang nem adta fel, kitartott, és mindent megtanult. A videóban úgy lóg a cigi a szájából a ló hátán ülve, mintha tényleg mindig is ezt csinálta volna. Laza, vagány, pont úgy, mint a filmeken a cowboyok.
„Szeretek cowboy lenni, aki azt sugározza, hogy milyen kemény csávó ebben a kegyetlen világban.”
Azonban itt nem állt meg, folytatta tanulmányait, szociológiát, médiakommunikációt tanult (jelenleg épp a doktoriján dolgozik), úgyhogy szépen lassan már nem is a cowboyság csínját-bínját tanulmányozta, hanem magát a kultúrát, és azt is, ahogy hozzá viszonyulnak.
Elindította saját YouTube-csatornáját, ahol arra buzdítja az embereket, hogy tanulják ők is déli akcentust, kövessék a példáját. Ekkor figyelt fel rá az Al Jazeera és megcsinálták vele azt a riportot, amit azon a bizonyos estén mi is megnéztünk.
Déli akcentussal a rasszizmus ellen
Az egyik legizgalmasabb pillanata az volt a filmnek, amikor a riporter (aki szintén kínai származású) arról kérdezte, hogy tapasztalt-e rasszizmust. Wang elmesélte, hogy eleinte berakták az okostojás, stréber skatulyába, ami gyakori skatulyája az ázsiaiaknak, és ami egyébként a helyi redneck-társadalomnak pont az ellentétje (rednecknek a vidéki amerikaiakat szokás nevezni, akik jellemzően tanulatlanok, rasszisták, helyi suttyókként is emlegetik őket – a szerk.).
De a déli akcentus (a kínai helyett) más megvilágításba helyezte őt, máris nem az ázsiaisága volt a lényeg, hanem az, hogy mégis miért és hogyan lett belőle igazi cowboy?! Úgy küzdött valójában tudattalanul a rasszizmus ellen, hogy csinált egy duplacsavart.
A riporter egy ponton átváltott az anyanyelvére, és arról kérdezte Wangot, hogy más embernek érzi-e magát, ha kínaiul beszél.
Érdekes volt látni, ahogy megváltozik egy pillanat alatt, amikor kínaiul beszél és mondja is, hogy ilyenkor máshogy érzi magát, hiányzik a hazája. Itt már újra angolul beszél, de
a hangja elcsuklik, amikor belekezdene abba, hogy milyen volt gyerekként Kínában. De végül nem mond semmit. Az elérzékenyülése viszont így is pont eléggé beszédes.
Ez a történet az identitásról szól
Persze első hallásra egy izgis, „kisszínes” sztori ez, nem több, mosolygunk, „jaj de jópofa”, aztán lapozunk tovább. De ha belegondolok, (én, aki két évig éltem Berlinben, és mégsem tanultam meg németül, illetve nem merültem el az ottani szokásokban): vajon milyen lehetett ennek a fiúnak sok ezer kilométerre a hazájától, egy drasztikusan más kultúrába belecsöppenni? Óriási teljesítmény, hogy rátalált valami kapaszkodóra, ami átsegítette azon az időszakon, amin én nem tudtam átlendülni. Nekem túlságosan hiányzott a családom, az otthonom, nem tudtam és nem is akartam beépülni. Wangnak olyan mértékben sikerült, hogy nemcsak elfogadta a helyi cowboyközösség, de barátilag veregetik a videóban a vállát, mondván: ő kenterbe ver számos tősgyökeres, sok generációs cowboyt is.
Wang beépült, pont úgy, ahogy szeretett volna. Ha neki sikerült az Egyesült Államok legmaradibb környékén asszimilálódnia, akkor azt hiszem, bárhol, bárkinek sikerülhet.
Kiemelt kép: Bruce Wang YouTube
