Újabb Covid-hullám a láthatáron, ami ellen még mindig csak oltással tudunk védekezni – Biológus szakértő jelenti
Egyre több tudományos bizonyíték utal arra, hogy a föld északi féltekéjén az idei őszi–téli szezonra ismét megugrik a Covid–19-megbetegedések száma. Az utóbbi időben korábban soha nem tapasztalt gyorsasággal láttak napvilágot a SARS-CoV-2 omikron variánsának új változatai, amik sikerrel cselezik ki az immunrendszert. A vírus viselkedése nagyon megváltozott az elmúlt két évben, és a folyamatosan csökkenő immunitásunk is fogékonyabbá tesz minket a fertőzésre, különösen a hidegebb hónapokban. Tuboly Eszter biológus, biobankár vendégcikke.
–
A 2021 vége felé történő felbukkanásától számítva az omikron törzs futótűzként terjedt szerte a világon, és mostanra már több száz alvariánssal képviseltette magát. Jelenleg a BA.5. nevű változat az uralkodó világszerte, amelyre példátlan genetikai változatosság jellemző.
Ezek a fertőzések hasonló, a korábbi törzsekkel szemben enyhébb klinikai kimenetelt, az immunmenekülési potenciálban, az immunrendszer elkerülési képességében jelentősen eltérő eredményeket mutatnak, és ezeket a változókat a regionális elhelyezkedés is jelentősen befolyásolja. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) SARS-CoV-2-vírusfejlődéssel foglalkozó tanácsadó csoportja legutóbb október 24-én ülésezett, hogy megvitassa az omikron jelenleg keringő változataira vonatkozó bizonyítékokat, valamint azt, hogy hogyan alakul a vírusfejlődés a lakossági immunitás tükrében az egyes földrajzi régiókban.
Továbbra is megfigyelhető az a trend, miszerint Európában azok az omikron-alváltozatok jelennek meg, illetve terjednek el pár hónapos késéssel, amelyek Afrika déli részéről, az Egyesült Államokon keresztül utaznak az öreg kontinensre.
A két legújabb, szoros megfigyelés alatt álló variáns a BA.5 BQ.1 és BQ.1.1 fedőnevet kapta, és az ezekhez köthető fertőzések októberben az Egyesült Államokban az esetek már több mint 16 százalékát tették ki, világszerte pedig egyelőre 6 százalékos arányban fordulnak elő.
Ráadásul számos, eddig nem ismert mutációt hordoznak, amelyek által úgy tűnik, hogy az eddig megismert vakcinák által nyújtott védelem csökkenhet ellenük, ám jó hír, hogy a súlyos betegség kialakulását érdemben nem befolyásolják.
Gondoljunk bele abba, hogy a vírusnak nem érdeke megölni a gazdaszervezetét, hiszen egy olyan organizmusról beszélünk, amely önmagában nem életképes. Fennmaradási stratégiájának fontos része, hogy minél hatékonyabban terjedjen egyedről egyedre, kijátssza az immunrendszer támadásait, és ezeket mutációk olyan kombinációjával érje el, amely a fertőzött szervezet enyhe, vagy tünetmentes állapotát idézi elő. Ebben kulcsfontosságú a többszörös, egymást átfedő változások felhalmozása a tüskefehérje (egyben az oltóanyagok támadási célpontja) egy adott részén, az úgynevezett receptorkötő-doménen, amelyet a fertőzést blokkoló vagy semlegesítő antitestek célba vesznek.
A Covid–19-betegséget okozó vírusnak az első felbukkanása óta lassan három éve volt arra, hogy ebbe az irányba fejlődjön, s mostanra úgy tűnik, megtalálta a nyerő stratégiát – amire természetesen nagyban rásegít a társadalom „pandémiás fáradtsága”, a jelenleg tapasztalható ignorancia is, hiszen a társadalmi dinamika már gyakorlatilag visszatért a járvány előtti szintre, az emberek sokszor már enyhe tünetekkel sem izolálódnak, nem hordunk már maszkot, nem végzünk teszteket.
Az első becslések alapján feltehető, hogy az őszi–téli hullámok mérete hasonló lesz az eredeti BA.5-ös hullámokéhoz, legalábbis ami a fertőzések számát illeti. Amit nehezebb megjósolni, az a kórházi kezelésekre gyakorolt hatás.
A kutatók szerint a lakosság oltásból és korábbi fertőzésekből eredő immunitásának felhalmozódása valószínűleg alacsonyabb szinten fogja tartani a kórházi felvételeket, mint a korábbi Covid–19-hullámok idején, de hogy mennyire alacsonyan, az még nem világos. Fontos hangsúlyozni, hogy még egy viszonylag visszafogott Covid–19-hullám is megterhelheti a kórházakat, amennyiben hihetünk az előrejelzéseknek, és az influenza, amelyet az elmúlt két télen alig regisztráltak, ebben a szezonban erőteljesen visszatér az életünkbe.
De a tudomány álláspontja szerint az úgynevezett harmadik generációs oltóanyagok – amelyek csak a vírus tüskefehérjéjének előállításához szükséges nukleinsav-molekulát juttatják be a szervezetbe (mint az mRNS, vagy a vektorvakcinák) – továbbra is hatékony védelmet nyújtanak a betegség súlyos lefolyásával szemben.
Mindemellett annak a valószínűsége sem elhanyagolható, hogy az idei évben sokan akár többször is kapcsolatba kerültünk ezekkel az újabb vírustörzsekkel anélkül, hogy tüneteket mutattunk volna. Ezek a tavaszi–nyári hónapokban történt „láthatatlan” események feltehetően előidézték a lakosság erős immunitását az idén, újabb oltások felvétele nélkül is.
Ennek fényében az előrejelző modellek (mint amilyen az Egyesült Államokban működtetett COVID-19 Scenario Modelling Hub) szerint az idén egy viszonylag nyugodtabb Covid–19-hullámra számíthatunk, amennyiben a védőoltás-erősítő kampányok is felgyorsulnak a következő hetekben, hiszen a kevésbé ellenálló immunrendszerrel élő érzékeny populációknak feltétlenül javasolt a negyedik dózis – még ha az új vírusvariánsok már jóval gyorsabban mutálódnak és másként viselkednek is, illetve olyan gyorsan követik egymást, hogy nem állnak rendelkezésre nagy elemszámú tanulmányok az egyes verziók pontos, megbízható elemzéséhez.
De mivel a forgalomban lévő vakcinák még nem az omikron-változatok antigénjeire, hanem az eredeti vírusváltozatra épülnek hatékonyan, ezért most már érdemes várni az omikronokra kifejlesztett legújabb generációs, kétkomponensű vakcinákra. Ezek az mRNS-vakcinák családjában lesznek hamarosan elérhetők, és a már bevált vírus mRNS-szakasz mellett egy másik mRNS-szakaszt is hordoznak, amely megegyezik a vírus új mutációi után átíródó mRNS-sel.
Szeptemberben már Magyarországra is megérkezett az első ilyen, bivalens vakcinaszállítmány, és reméljük, hogy nemsokára útjára indítják az oltási kampányokat is ezekkel a készítményekkel.
A gyermekkorúak bivalens vakcinával történő oltásával kapcsolatban még a szakhatóságok is egymástól eltérő ajánlásokat fogalmaznak meg. Ami biztos, hogy esetükben rövidebb időszakot fognak javasolni a szakemberek az emlékeztető dózisok között, mint felnőtteknél: 4 hónap várakozás helyett 2 hónapot, vagy 12 hetet, illetve ők alacsonyabb hatóanyagdózist kaphatnak, mint a felnőttek. Elképzelhető, hogy évenkénti emlékeztető oltást fognak javasolni náluk, amely az influenzaszezonok beköszönése előtt lesz esedékes. Az ajánlások persze folyamatosan változnak, ezért a tervezett beadatás előtt érdemes a szakhatóságok honlapján tájékozódni, és természetesen az orvosainkat, a hazai szakembereket is megkérdezni, akik naprakész tanáccsal fognak szolgálni.
Tuboly Eszter
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Ekaterina Goncharova
