Elfeledett betegségek tombolhatnak újra az elmaradt oltások miatt – miközben a világ csak a Covidra figyel

  –

Elfeledett betegségek, egyenlőtlen esélyek

Tavaly tavaszig Európában már legalább ötven éve – talán a hongkongi influenza óta – nem volt jellemző, hogy a hétköznapi beszélgetés jelentős része az oltás témája köré szerveződjön. A világ más részein azonban az oltottság – illetve leginkább annak hiánya – sosem szűnt meg általános problémának lenni: az UNICEF és a WHO adatai szerint napjainkban közel húszmillió öt éven aluli gyerek nem kapja meg azokat az oltásokat, amelyek Magyarországon például kötelezőek. Így teljesen védtelen olyan betegségekkel szemben, amelyekre már létezik gyógymód.

Az immunizáció a világ egyik legsikeresebb és legköltséghatékonyabb egészségügyi beavatkozása: a kanyaró elleni oltás az ezredforduló óta mintegy 23 millió embert mentett meg a haláltól, a gyermekbénulás okozta paralízisek száma 1988 óta több mint 99 százalékkal csökkent, így a korábban a világon rendkívül elterjedt betegség mára szinte teljesen visszaszorult, és mindössze három országban fordul elő, a globális erőfeszítéseknek köszönhetően pedig a csecsemőket és édesanyjukat veszélyeztető merevgörcs (tetanus) esetében is szignifikáns visszaesést tapasztalhatunk az 1980-as évektől napjainkig.

Miközben azonban a világ a koronavírusra és az ellene védelmet nyújtó oltásokra figyel, úgy tűnik, mintha megfeledkeztünk volna egyéb betegségekről. Pedig…

Az UNICEF és a WHO 2020 novemberében figyelmeztetett arra a némileg abszurd tényre, hogy az elmúlt évtizedek immunizációban elért sikereit súlyosan veszélyeztetik a koronavírus-járvány miatt az alapvető oltási szolgáltatásokban világszerte kialakuló fennakadások.

A lezárások, az akadozó szállítás, és a vírustól való félelem visszavetette, bizonyos helyeken a felére (!) csökkentette az oltottságot A gyermekbénulás és kanyaró elleni oltásokra irányuló programok szünetelnek: csak kanyaró ellen eddig több mint 94 millió gyereket nem oltottak be, ami nem csupán az úgynevezett fejlődő világban, hanem akár az Egyesült Államokban is fenyegethet járvánnyal. A diftéria (torokgyík) Pakisztánban, Bangladesben és Nepálban jelent meg újra. A kolera elleni oltások szállítása 2019-ről 2020-ra felére csökkent Dél-Szudánban, Mozambikban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Etiópiában is – ezzel természetesen fokozva a járvány kitörésének veszélyét.

A humanitárius válság sújtotta területeken – polgárháborúk következtében az etiópiai Tigré tartományban vagy Jemenben, illetve a menekültkrízisből adódóan Bangladesben és Dél-Szudánban – az oltások elmaradása olyan katasztrófákhoz vezet, amelyekkel éppen úgy szembe kell néznie a világnak, ahogy a koronavírus-járvány okozta tragédiákkal.

És a Covid csak ront a helyzeten

De a Covid elleni védőoltások egyenlőtlen elosztása is fokozhatja a válsággócok kialakulását. Egy évvel a világjárvány kitörése után az OXFAM és UNAIDS által koordinált koalíció, a People Vaccine Alliance arra figyelmeztet, hogy

a fejlődő országok nemcsak kritikus oxigén- és orvoshiánnyal küzdenek, hanem olykor gyakorlatilag egyetlen adag koronavírus elleni oltással sem rendelkeznek, szemben olyan nemzetekkel, amik az elmúlt hónapban átlagosan másodpercenként oltották be állampolgáraikat.

A COVAX-program a koronavírus elleni vakcinák fejlesztését és gyártását, illetve az azokhoz való igazságos és méltányos hozzáférést elősegítendő kezdeményezés, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) mellett az epidémiás felkészülést támogató (CEPI) illetve a szegény országokban immunizációt elősegítő szerv (GAVI) vezet.

Mellettük kiemelt szerep jut az UNICEF-nek mind a beszerzés, mind a szállítás és a logisztika terén – a világ legnagyobb oltóanyag-vásárlójaként a világszervezet nélkülözhetetlen tapasztalattal rendelkezik, hiszen évente mintegy kétmilliárd vakcinát szerez be rutin immunizációhoz. A program 92 alacsony és közepes jövedelmű országban, valamint 97 közepes és magas jövedelmű országban igyekszik segítséget nyújtani a vakcinák beszerzésében, szállításában, tárolásában, a világ népességének több mint négyötödét ellátva így. A COVAX-program eredményeként az oltottság az afrikai kontinensen is növekszik. 

Mi közöm nekem ehhez? Sok!

Bármennyire is távolinak és irrelevánsnak tűnik ez most számunkra, valójában nem az. És nem csupán azért, mert – amint arra Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO vezetője rámutatott –: „míg az oltás remény, úgy egyszersmind újabb tégla is lehet az egyenlőtlenség falában”.

Nem kizárólag etikai okai vannak annak, hogy „illik”, sőt szükséges odafordulni a nálunknál kevésbé szerencsésekhez – a morálfilozófiai megközelítéstől ezúttal meg is kímélem az olvasót.

Vannak ugyanis meglehetősen objektív okai is annak, hogy nem szabad megfeledkeznünk tőlünk távoli világok embereiről sem, akik ugyanazzal a problémával, csak olykor sokkal nehezebb körülmények között kényszerülnek megküzdeni.

Egyrészt, amíg nem sikerül mindenhol megállítani a COVID-19 terjedését, addig bármikor előfordulhat, hogy újabb világ körüli útjára indul a pusztító vírus, sőt, olyan mutációk formájában térhet vissza, amely ellen esetleg a már beoltottak sem bizonyulnak védettnek. Másrészt az oltáskészlet monopolizálásakor a gazdag nemzetek nem pusztán többszörös humanitárius katasztrófákhoz járulnak hozzá, hanem a gazdasági hatás is globális.

Egy januárban megjelent tanulmány szerint az ebből következő gazdasági kár legalább olyan súlyosan érinti a tehetős országokat, mint a fejlődő világ tagjait, tekintve, hogy a globalizált világban a világkereskedelem révén gazdaságaink összekapcsolódnak.

A legszélsőségesebb forgatókönyv szerint, amikor a gazdag nemzetek az év közepére teljes oltottsággal bírnak majd, és a szegény országok nagyrészt még mindig le lesznek zárva, azzal a globális gazdaság kilencmilliárd dollárt meghaladó veszteségeket szenved el, ami jóval több, mint Japán és Németország éves össztermelése. A kutatók által legvalószínűbbnek tartott forgatókönyv alapján egyébként, amely szerint a fejlődő országok lakosságuk felét beoltják az év végéig, a világgazdaság még mindig 1,8–3,8 milliárd dollár közötti hiánnyal számol majd.

A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara megbízásából készült tanulmány nem véletlenül jut arra a következtetésre, hogy egyetlen gazdaság sem tud talpra állni anélkül, hogy valamennyi helyre ne jönne.

A több mint egy éve tartó koronavírus-járvány miatt ajánlatos távolságtartás következtében egyes emberekként talán messzebb sodródunk egymástól, a világ valamennyi szegletében tomboló betegség egyszersmind rávilágít arra, hogy az emberiség tagjaiként mégis milyen közel vagyunk: problémáink globális jellegűek. Mint a szövet szálai, úgy kapcsolódunk egymáshoz, így egy-egy krízis, még ha tőlünk földrajzilag távol is történik, hatással lehet – és van – a mi életünkre is. Nincsenek olyan hermetikusan lezárt határok, amelyek megvédenének minket az olyan kihívásoktól, amelyekben a teljes emberiség osztozik. Mint amilyen egy pandémia is. 

„Őszinte meggyőződésem, hogy a tudomány és a béke diadalmaskodik a tudatlanság és a háború felett, a nemzetek végül nem pusztítás, hanem építés céljából egyesülnek, és hogy a jövő azoké, akik a legtöbbet tettek a szenvedő emberiségért” – mondta egykor Louis Pasteur francia mikrobiológus és kémikus, az orvostudomány történetének egyik legfontosabb alakja, a mikrobiológia, az immunológia és a járványtan megalapítója.

Az olyan humanitárius szervezetek, mint az UNICEF és partnerszerei ezen pasteuri hagyomány jegyében dolgoznak nap mint nap, hogy a világ valamennyi gyereke részesülhessen az alapvető védőoltásokban olyan világjárványok idején is, mint amilyen a napjainkban pusztító, és olyanok idején is, amelyek hozzánk, Európába talán nem jutnak el, de milliók halálát követelik. 

És mi a garancia arra, hogy legközelebb nem ütik fel a fejüket nálunk is?

Modla Zsuzsanna

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Riccardo Lennart Niels Mayer