–

Nem gyerekek, de nagyon fiatalok

Bár az ukrán újoncok nem tartoznak ebbe a kategóriába, érdemes beszélni arról, hogy világszerte gyerekek ezreit toborozzák és használják fel fegyveres konfliktusokban. Az UNICEF adatai szerint csak 2005 és 2020 között több mint 93 ezer kiskorúról bizonyosodott be, hogy katonaként szolgál, de a tényleges számuk ennél jóval magasabb lehet. Az sem ritka, hogy nyolcévesen, vagy annál is fiatalabb korában lesz valaki fegyveres csoport tagja. A gyerekkatonaként emlegetett serdülők a kizsákmányolás és a bántalmazás kiterjedt formáitól szenvednek: bevetik őket kémként, őrként, hírnökként, vagy öngyilkos küldetések résztvevőjeként is. Vannak, akiket szolgaként dolgoztatnak, sokan közülük, különösen a lányok, nemi alapú erőszaknak vannak kitéve. 

A gyerekek egy részét erőszakkal veszik rá, hogy katonák legyenek: elrabolják, megfenyegetik, vagy manipulálják őket, míg mások kétségbeesésből csatlakoznak, mert csak így látnak esélyt a túlélésre. A szegénység, az oktatási lehetőségek hiánya, a családtagok halála vagy szétszóródása rendkívül kiszolgáltatottá teszi a gyerekeket. A jelenségben szerepet játszó további tényezőket tárt fel például az a kutatás is, amelyben 53 olyan személlyel készítettek mélyinterjúkat, akik 18 éves koruk előtt jelentkeztek fegyveres erőkhöz (ők úgy élték meg, hogy önkéntesen, de valójában elég sok kényszerítő faktor volt jelen a helyzetükben). 

A beszámolókból kiderült például, hogy a fiatalok gyakran a bántalmazó családjuk elől menekülnek a seregbe, ráadásul általában nem él reális kép a fejükben arról, mit jelent katonának lenni.

Vagy ellenkezőleg, nagy hagyománya van a felmenőik között ennek a pályának, így egyrészt szégyent hoznának a férfi rokonaikra, ha nem ragadnának fegyvert, másrészt nem feltétlenül ismernek egyéb alternatívákat. Ugyanakkor a vizsgálat fontos tanulsága volt, hogy bármennyire is vakmerők a tinédzser fiúk, igazából nagyon kevesen keresik a harcot. A legtöbben belesodródnak a háborúba: a tankok elérik a lakhelyüket, ők pedig igyekeznek megvédeni az otthonukat, a közösségüket. 

Nagy-Britanniában 15 év 7 hónaposan lehet jelentkezni 

2018 júniusában nagy port kavart az a toborzókampány, amelynek keretében a brit hadsereg „hópelyheket” [nagyon érzékeny emberekre használt szleng kifejezés], „szelfifüggőket”, „iskolai osztályok bohócait”, „telefonos zombikat” és „milleniálokat” buzdított, hogy csatlakozzanak a soraikba. A plakátokat a Facebookon is közzétették, és utólag fény derült rá, hogy a védelmi minisztérium által szerződtetett cég a három legalacsonyabb társadalmi-gazdasági csoportba tartozó fiatalokat célozta meg a hirdetésekkel, ami komoly etikai dilemmákat vet fel. Azt a benyomást kelti, hogy egy nyugat-európai országban is az emberek szegénységére, az előrejutási és pénzkereseti lehetőségeik korlátozott voltára apellálnak, hogy fegyveres szolgálatra bírják őket. Ráadásul a brit hadseregben 16 éves kortól el lehet kezdeni a kiképzést, ami ellen tiltakozásukat fejezték ki a gyerekekkel foglalkozó szakmai szervezetek, orvosok, pszichológusok. Részben az ő kutatásaikból tudjuk, milyen speciális kockázatokat hordoz a fiatalabb katonákra nézve a háború. 

Forrás: British Army

Testileg és lelkileg is sebezhetőbbek

Minél fiatalabb egy katona, annál nagyobb valószínűséggel kerül frontvonalbeli szerepkörbe, így annál nagyobb valószínűséggel hal meg, vagy szerez fizikai, illetve pszichés sérüléseket. Egy tanulmány azt találta, hogy

a harcban résztvevő tinédzsereknél hétszer nagyobb valószínűséggel alakul ki poszttraumás stressz-zavar (röviden PTSD), mint az idősebb katonáknál.

Nagyobb kockázatnak vannak kitéve az önkárosítás, az öngyilkossági kísérletek, valamint szenvedélybetegségek, különösen az alkoholizmus szempontjából is. Ezek a problémák összefüggnek a harci traumákkal, az elszigetelődéssel, a visszailleszkedési nehézségekkel.  

„A táborban nem én voltam »a« beteg lány. Végre önmagam lehettem újra!” – Interjú a Bátor Tábor jegyespárjával

WMN Life – 2022. március 19. – KAd

 

Az átélt borzalmak, a halálos veszély megtapasztalása a pszichés működést összezavarja, megakasztja. Később valahányszor felélénkül a személyben az emlék – akár egy hang, egy íz, egy illat, egy mozdulat, egy gondolat hatására –, ugyanaz az állapot jön létre érzelmileg, illetve a testi reakciók szintjén is, mint ami az eredeti helyzetet jellemezte. Az illető nem tudja kontrollálni az emlékbetöréseket, azok a legváratlanabb pillanatokban jelentkezhetnek, ő pedig a hatásukra újra harcol, menekül vagy lefagy. Állandó készenlétben van, apróságokra is olyan viselkedéses választ ad, ami békeidőben egyáltalán nem megfelelő, sőt, néha kifejezetten destruktív. A PTSD további tünete lehet, ha valaki rémálmoktól szenved, képtelen visszaemlékezni eseményekre, elkerül helyszíneket, témákat, ingereket, rengeteget szorong, vagy éppen teljesen közönyös, tompa, senkihez nem tud kapcsolódni, senkiben nem tud megbízni. 

Nehezebben teljesítenek parancsot

A tinédzserek különös sebezhetősége miatt a szakemberek azért lobbiznak, hogy Nagy-Britanniában emeljék fel a hadseregbe való jelentkezés alsó korhatárát, illetve összességében is alaposabban mérjék fel, kit engednek a seregbe. Az Ukrajnában jelenleg dúló háború azonban nem teszi lehetővé a kiválasztás ilyesfajta „luxusát”: mióta február végén kihirdették a hadiállapotot, nem hagyhatják el az országot a 18 és 60 év közötti, hadköteles korú férfiak. Sokan közülük mindössze pár napos felkészítés után vesznek részt ütközetekben, ami jelentősen csökkenti a túlélési esélyeiket.

Ugyanis a kiképzés célja alapból „nemcsak” a hadászati ismeretek elsajátítása, hanem az is, hogy a harci viselkedés automatikussá váljon, azaz pánikhelyzetben, mindenféle külső és belső körülmény dacára kivitelezhető legyen. 

A kiképzés során bizarr és szörnyű dolgok válnak új, de korlátozott normalitássá, hiszen mindenféle forgatókönyvvel számolnak a katonák. Ráadásul azt is megszokják, hogyan mondjanak le az autonómiájukról, hogyan fókuszáljanak a parancsok teljesítésére, és zárjanak ki minden mást. Ez egyrészt lehetővé teszi az összehangolt cselekvést, másrészt átmenetileg feloldja az egyéni felelősség kérdését – ami persze szintén vezethet katasztrófákhoz, amikor maga a parancs igazságtalan még háborús viszonylatokban is, és az egyén közbeavatkozására lenne szükség ahhoz, hogy minimum enyhíteni, jobb esetben elkerülni, leállítani lehessen a károkozást. A tréningek során az állományban lévő katonák elsajátíthatják, hogyan legyenek többé-kevésbé úrrá a pillanatnyi szorongásukon, illetve hogyan tegyék félre a későbbi elszámoltathatóságtól való rettegésüket.  

Amikor friss szülőként a teljes korábbi életed elveszni látszik – Ez ránthat ki a monoton időtlenségből

WMN Life – 2022. március 18. – TF

 

Biológiai hátrányaik vannak

Egy éles bevetés persze mindig más, mint egy hadgyakorlat: nem lehet előre megmondani, hogy egy katona milyen reakciókat fog mutatni, amikor valódi ellenséggel találja szembe magát. Hozzá képest viszont még kevesebb esélye van egy képzetlen fiatalnak, hogy boldoguljon egy véres összecsapásban. Ráadásul az önkontrollfunkciói sem elég érettek ahhoz, hogy a hirtelen impulzusait, késztetéseit gátolni tudja. Annak, hogy a fiatal katonák kevésbé tudják fegyelmezni magukat, biológiai okai is vannak.

Noha a nagykorúvá válást sok kultúra a 18. életév betöltéséhez kapcsolja, fontos tudni, hogy körülbelül 24 éves korunkig érik még a homlokunk mögött található prefrontális kéreg. 

Ez az az agyi terület, amelynek az önszabályozásban, a rugalmasságban, a tervezésben, az indulatok kezelésében, a viselkedések legátlásában van szerepe – így ezek azok a funkciók, amelyek a serdülő/fiatal felnőtt korosztályban sokszor akadoznak. A kamaszok kockázatkereső viselkedéséhez persze a társas környezet észlelt elvárásai is nagyban hozzájárulnak. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a 25 év alattiak nagyobb valószínűséggel isznak, követnek el gyorshajtást, karamboloznak, verekednek, vagy szexelnek védekezés nélkül, mint az idősebbek. Ezt sokan kifejezetten a tesztoszteronszint emelkedéséhez kötik, és egyfajta fiatalhím-szindrómáról beszélnek, ugyanakkor lányoknál szintén megfigyelhető a jelenség. Mindez ahhoz vezethet, hogy a fiatalok egyrészt befolyásolhatóbbak, másrészt nagyobb eséllyel cselekszenek hirtelen indulatból, anélkül, hogy felmérnék a tetteik hosszú távú következményét.  

Kérdés, mihez és kihez térhetnek majd vissza

Azt is lényeges hangsúlyozni, hogy az emberi agy serdülő- és fiatalkorban még rendkívül alkalmazkodóképes, a külső tapasztalatok fényében folyamatosan tökéletesítgeti áramköreit. Azok a sejtkapcsolatok, amelyeket sokat használ a személy, megerősödnek, míg a többi összeköttetés fokozatosan megszűnik – ezt a folyamatot nevezi a szakirodalom „metszegetésnek”, amelynek az a célja, hogy a legoptimálisabb funkcionális gyarapodás jöhessen létre.

A baj az, hogy azok a képességek és megküzdési mechanizmusok, amelyek háborúban jó szolgálatot tehetnek, békeidőben rendszerint szörnyen ártalmasak. 

Mivel a harcban vagy parancsot teljesít az ember, vagy a pillanatok törtrésze alatt hoz döntést életről és halálról, az elme sok esetben felfüggesztheti az önreflexiót, drasztikusan korlátozhatja az empátiát, megtanulhatja figyelmen kívül hagyni a személy érzelmeit (például félelem), és szükségleteit (a kényelmet, a biztonságot, a meleget, az alvást). Míg a harcokból kikerülve az idősebb katonák nagyobb eséllyel tudnak visszatérni a békebeli viselkedési mintákra, addig egy 18 éves fiúnak nincsenek kialakult felnőttkori idegi kapcsolatai, amelyekre támaszkodhatna. 

  

A legközelebbi szerettei, hozzátartozó pedig, akik támogathatnák a háború utáni visszailleszkedését (bár tartanánk ott!), valószínűleg szintén traumatizáltak lesznek, gyászolni fognak. Ezért is lesz – ahogy most is – nagy szükség pszichológusokra, barátokra és megértő emberekre, akik segítik ezeknek a srácoknak folytatni valahogyan az életet.   

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/MARCUS YAM / LOS ANGELES TIMES