Nyugodtan nyald ki a tálat! – Vegánédesség-receptek nem csak vegánoknak!

–

Le kell szögeznem, nem vagyok vegán, de a férjem az, és környezettudatossági szempontokból amúgy is igyekszünk minél többször vega vagy vegán ételt tenni az asztalra. Ha pedig édességről van szó, szinte kivétel nélkül növényi alapú receptekhez nyúlok, úgyhogy ezekből mutatok most pár olyat, amiből rendszeresen repetázik a családom.

Pihe-puha kalács az ünnepi reggelihez

A békebeli, foszlós, puha kalács olyasmi, amiről sosem tudnék lemondani, így különösen fontos volt, hogy a jól bevált, ezeréves receptemet vegásítsam. Az a helyzet, hogy könnyebben ment, mint gondoltam, sőt,

a vegán verzió szerintem finomabb is, mint az eredeti!

Szóval, a hozzávalók:

½ kiló liszt

3 deci sűrű, konzervkókusztej

3 teáskanál lenmag 6 teáskanál langyos vízbe áztatva (ezt tíz perccel a dagasztás előtt készítsük elő!)

1 zacskó szárított élesztő

ízlés szerint cukor, de a kókusztej miatt eleve édesebb tésztára készüljünk

1 csipet só

Előre mondom, hogy nem vagyok szakértő, csak azt tudom elmondani, én hogyan szoktam csinálni. 

A hozzávalókat bő tíz percig gyúrom, dagasztom. Ami fontos, hogy a kókusztejet fokozatosan adagolom, mert a liszttől is függ, mennyi folyadékot vesz fel, van, hogy nem kell mind a három deci. A lényeg, hogy egy fényes felületű, rugalmas tésztát kapjunk. Ha kész, letakarjuk pár konyharuhával, és hagyjuk duplájára kelni. A kelesztés alatt arra figyeljünk, hogy ne legyen nagyon melegben a tészta, nehogy túl gyorsan keljen (szárított élesztővel ez megeshet).

Amint duplájára kelt, jöhet a következő fázis. Lisztezett felületre tesszük a tésztát, majd elfelezzük. Az egyik felét három egyenlő részre osztjuk, gombócokat formázunk belőlük, aztán letakarva félretesszük őket. A megmaradt részből hengergessünk egy nagyjából ötven-hatvan centi hosszú hurkát, felezzük el, és tekerjük össze spirál alakban. A spirált lisztezzük be picit, majd tegyünk hosszában a közepére egy sodrófát (de egy borosüveg is jó), a lényeg, hogy mélyedést varázsoljunk a spirálra. Jöhet a három gombóc, azokat is sodorjuk hurkákká, és csináljunk egy szimpla hármas fonatot, amit aztán a sodrófa helyére helyezhetünk, csak picit vizezzük be a mélyedést, hogy biztosan összeragadjon a két rész. Ezzel a kalács formázása kész is, tegyük sütőpapírral bélelt, vagy kivajazott, lisztezett tepsibe.

Ecsettel vizezzük be a kalácsot, de csak vékonyan, majd takarjuk le, és hagyjuk kelni legalább fél órát. Közben melegítsük fel a sütőt száznyolcvan fokra. Ha a kalács szépen megkelt, picit megint vizezzük be. Ha szeretnénk, hogy fényes legyen, akkor a vízbe keverjünk egy kis porcukrot is. Már csak a sütőbe kell berakni, és elvileg fél óra alatt meg is sül, de érdemes figyelni. Az egész folyamat alatt ez a tanácsom, már csak azért is, mert nekem ez már rutin recept, de tudom, hogy a konyha hőmérsékletétől és páratartalmától kezdve a hozzávalók minőségén át a saját hangulatunkig hatezer dolog befolyásolhatja a procedúrát, de a végeredmény magáért beszél.

Addiktív mogyoróvajas brownie-muffin

Ez a muffinrecept nem várt sikert aratott, pedig azt hittem, túl étcsokis a végeredmény, de a gyerekeim úgy rákattantak, hogy mire kettőt pislogtam, már alig egy-két darab maradt a tálcán.

Ott kezdődött az egész, hogy végre vettünk egy turmixgépet, miután a két évvel ezelőtti házi nutella – amit karácsonyra csináltam – leégette a régi gépünket. Szóval végre vettünk egy olyat, ami elbír a magokkal, és azóta

ipari mennyiségben gyártjuk és fogyasztjuk a földimogyoróvajat. Hogy mi kell hozzá? Semmi, csak földimogyoró. Tényleg semmi más.

Csak le kell zúzni, turmixolni, és kész is. Ehhez képest érdemes megnézni, mi mindent raknak a bolti mogyoróvajakba, mennyire telepakolják pálmaolajjal, cukorral és mindenféle mesterséges anyaggal. Én egy pici sót szoktam még beletenni, mert mi úgy szeretjük, de még ez sem kell, megállja a helyét magában is.

Na, szóval miután mogyoróvajjal jól el vagyunk látva, mindenbe IS beletesszük: a smoothie-kba, sőt kifejezetten jót tesz az ázsiai ételeknek is. De most desszertekről beszélünk, és azon belül ideje a brownie-muffinra térnem.

Itt most bögrés méréssel írom a hozzávalókat, így könnyebben lehet átszámolni, ha nagyobb mennyiséget szeretnénk készíteni. Ebből a receptből tizenkét kis muffin, vagy nyolc nagyobb jön ki.

Amire szükség lesz:

½ bögre vegán margarin

1 szottyadt banán, villával összetörve

¾ bögre cukor

2 teáskanál lenmag és 4 evőkanál víz összekeverve, tíz perccel korábban beáztatva 

1 teáskanál vanilincukor (vagy vanília aroma, vagy egy rúd vanília)

¾ teáskanál sütőpor

1 csipet só

½ bögre holland kakaópor

¾ bögre liszt

⅓ bögre extra hozzávaló – lehet dió, mogyoró, pisztácia, csokipasztilla, vagy amit csak akartok, én kendermagot használtam

muffinonként 1 evőkanál mogyoróvaj

A sütőt előmelegítjük száznyolcvan fokosra, majd a száraz és nedves hozzávalókat (a mogyoróvajat leszámítva) külön-külön összekutyuljuk, és összeeresztjük a két tábort. Miután csomómentesre szépen összekevertük (ne csináld túl sokáig, mert ha túltolod, akkor a sütőpor kipurcan, és a muffinok nem fognak szépen megemelkedni), kókuszolajjal, vagy vegán margarinnal előkezeljük a muffinformát. A hulladékcsökkentés jegyében nem szoktam papírkapszlikat használni, mert ha szép egyenletesen beolajozzuk a formánkat, akkor nem ragad bele a tészta. Amint a masszát átkanalaztuk, jöhet a mogyoróvaj. Minden muffinra helyezzünk egy kanállal, aztán egy ceruza végével vagy evőpálcikával picit forgassuk bele a masszába, de azért túlzásokba ne essünk. Megszórhatjuk a tetejét is némi extrával, ha szeretnénk – én kendermaggal hintettem meg –, és már mehet is a sütőbe. Nagyjából húsz-huszonöt perc alatt elkészül. Függőséget okoz, előre szólok!

Cukorsokk, vagyis fahéjas csiga

Ha igazi cukortúladagolós édességet akartok, ezt szeretni fogjátok!

A tésztához valók:

1 bögre növényi tej

1 zacskó szárított élesztő

3 bögre liszt

⅟₄ bögre cukor

1 csipet só

⅟₄ bögre kókuszolaj (ha nem akartok kókuszos ízt, akkor a finomítottat válasszátok!)

A tésztát tíz perc dagasztással dolgozzuk össze, majd letakarva hagyjuk kelni.

Közben készítsük össze a tölteléket, amihez ezekre lesz szükséged:

1 bögre cukor

½ bögre dió (elhagyható)

2 teáskanál fahéj

⅟₄ bögre olvasztott kókuszolaj

A száraz hozzávalókat keverjük össze.

A megkelt tésztát nyújtsuk ki téglalap alakúra, és úgy öt-hat milliméter vékonyra. Ecsettel vigyük fel rá a megolvasztott kókuszolajat; ne ijedjünk meg, ha soknak tűnik, a töltelék is magába szívja egy részét, nyugi, jó lesz. Szóval kenjük meg az olajjal, és szórjuk rá a fahéjas keveréket. Tekerjük fel hosszában, és vágjuk fel tizenkét egyenlő részre. Tegyük szorosan egymás mellé a csigákat a kiolajozott, belisztezett, vagy sütőpapírral bélelt tepsibe, majd takarjuk le, és hagyjuk kelni. Melegítsük fel a sütőt száznyolcvan fokosra.

Jön az édes tejes ráadás!

Ehhez negyed bögre cukormentes növényi tej kell, egy teáskanál juharszirup, datolyaméz, vagy vanilin cukor.

A duplájára kelt csigák mehetnek is tíz percre a sütőbe, majd vegyük ki a tepsit, és öntsük nyakon a csigákat az édes tejjel. Mehetnek vissza további húsz-huszonöt percre.

Az igazi cukortúladagolás akkor jön, amikor összekeverünk még egy bögre porcukrot, három teáskanál vegán margarint, egy teáskanál növényi tejet, és az aranyszínű, embertelenül finom illatú csigákra csorgatjuk.

Garantáltan minden és mindenki ragadni fog utána, és az illat napokig emlékeztet majd arra, mennyi kalóriát faltunk be pár óra alatt.

Most jön a legjobb rész!

Ezek a kedvenc téli, ünnepi vegánédesség-receptjeim, de amúgy bármilyen receptet lehet vegánosítani, elég hozzá a Google, vagy akár egy tapasztalt vegán ismerős.

Amit a végére hagytam, az tényleg a legjobb része.

A vegán sütikben az a legeslegjobb, hogy bátran lehet kóstolgatni a nyers tésztát anélkül, hogy a szalmonella réme kerülgetne minket.

Úgyhogy azoknak, akik szeretik kinyalni a tálat, jó pár kacsintással most megsúgom, hogy lehet mindenből picit többet tenni a tésztába, és akkor marad az ilyen élvezetekre is – nem kell aggódni, hogy nem marad a sütihez. Én gyakran élek ezzel a trükkel… De pszt! Ezt csak nektek árultam el.

Szabó Anna Eszter

A képek a szerző tulajdonában vannak