„Minden gyerek szavának és érzéseinek hitele van!” – Bemutatjuk a SzuperWMN-díj első civil jelöltjét

–

116 111 – A Kék Vonal

Ezen a számon már 1993 óta segítőkész, felkészült szakemberek és képzett önkéntesek hallgatják meg a szomorú, magányos, elkeseredett, krízisben lévő, segítséget kérő gyerekeket, fiatalokat. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ugyanis pontosan azzal a céllal jött létre, amivel azóta is – igaz, egyre bővülő portfólióval és platformokon – foglalkozik: jelesül, hogy a gyerekek problémáit teljes anonimitás megőrzése mellett meghallgassa, és ítélkezésmentesen segítse őket együttérzéssel, együtt gondolkodással, megoldókulcsokkal, kapaszkodókkal, vagy akár némi jövőkép felmutatásával. 

Az összes náluk dolgozó szakember, önkéntes elsősorban abban hisz, hogy a hozzájuk bármilyen gonddal forduló gyerekeket partnereknek kell tekinteni – olyanoknak, akik az élethelyzetüket jobban mesélik el, mint esetleg a szüleik, abból az egyszerű okból, hogy a saját szorongásaikat, fájdalmaikat, félelmeiket ők maguk élik meg… sokszor egyes-egyedül. 

A szervezet története közel harmincéves múltra tekint vissza ugyan, de a missziójuk – miszerint

a gyerekeket meg kell hallgatni, ha bajban vannak; segíteni kell nekik, és a felnőtteket is támogatni kell abban, hogy erre képesek legyenek –

ugyanaz maradt. A Kék Vonal munkatársai, önkéntesei tehát azért dolgoznak, hogy a gyerekek hangja eljusson oda, ahol valódi odafigyelést, elfogadást és a bajban segítséget kaphatnak.

A munka, ami sosem ér véget

Mindezek összefogója, szakmai vezetője a hihetetlen nyugalmat sugárzó Reményiné Csekeő Borbála, aki azért saját bevallása szerint képes lobbanékony is lenni. Az elkötelezett segítő tevékenység mellett ő maga is örömmel végez önismereti munkát, és nap mint nap érzi is ennek szükségességét. Az ELTE-n végzett pszichológus-pszichológia tanárként, majd szupervizor képesítést is szerzett. Ha ez nem lenne elég, még okleveles pár- és családterapeutaként, valamint pszichodráma-vezetőként is tevékenykedik. A szervezet szakmai vezetése mellett sem engedi el az eredeti célt: igyekszik heti négy-öt órát maga is a lelkisegély-szolgálattal, telefonálva, csetelve, vagy gyerekek e-mailjeire válaszolva tölteni. Pedig még annyi dologgal foglalkozik mellette!

A megismeréséhez érdemes visszaugrani az időben huszonegy évet, amikor Bori még egyetemistaként jelentkezett önkéntes ügyelőnek az alapítványhoz, és azon kapta magát, hogy „ott ragadt”. Egyre többet vállalt a feladatokból, és mellette folyamatosan képezte is magát. Aztán másfél év korkülönbséggel megszülettek a gyerekei, és amikor 2007-ben úgy érezte, hogy már a kisebb gyereke mellett is képes dolgozni, fokozatosan visszatért a Kék Vonalhoz. Az alapító, dr. Javorniczkyné Flaskay Éva egyre jobban bevonta őt az összes munkafolyamatba, és

tulajdonképpen kinevelte Borit az egyik utódjának, lévén hogy nyugdíjba készült, és biztos, jó kezekben akarta tudni a „gyermekét”.

Egészen biztosan sikerült is, hiszen, ahogy Bori fogalmaz: a „hagymahéj-szerkezetű” alapítvány belső magjában rajta kívül még a szintén nagyszerű Táler Orsit hagyta meg ügyvezetőnek, és Papp Zsuzsannára bízta a kuratórium elnöki székét. Ennek a hagymának a közepén egyébként négy nő és egy férfi tartja a frontot, azaz a héjakat össze. Hozzájuk szorosan tapad a legkülső burokig minden egyes héj, hogy egy tökéletesen felépített egészet alkossanak. Állandó megbízással az éjszakás ügyelők és az önkéntesek közvetlen támogatását biztosító ügyeletvezetők, illetve képzett önkéntesek dolgoznak azon, hogy a nap huszonnégy órája valóban annyi legyen, és a telefon másik végén vagy a csetszobában mindig várja a gyerekeket, fiatalokat egy rájuk figyelő, a gondjaik iránt érdeklődő hang. Ők, az éjszakások, tízen vannak állandó váltásban, és szintén tízen vannak a nappali ügyeletvezetők, némi átfedéssel a két csoport között. A nappali műszakban azonban az ügyeletvezetőkön túl több mint hatvan önkéntes teljesít szolgálatot, szigorú beosztás szerint. Arra is gondoltak, hogy minden műszakváltásban legyen olyan „zsilipelő” egy óra, amelyben fedi egymást az ügyeletvezetők munkaideje, egyrészt azért, mert – ahogy Bori fogalmaz –

egy gyerekkel a beszélgetés hosszát nem határozhatja meg a munkaidő,

másrészt pedig sokszor jóleshet megbeszélni az újonnan érkezőkkel a kérdéseket, kibeszélni az esetleg felgyülemlett feszültséget, vagy csak csendben, együtt meginni egy kávét.

Bori mellett tehát rengeteg ember áll és dolgozik a nap huszonnégy órájában az év minden napján, úgyhogy az ő bemutatása elválaszthatatlan a hagyma összes héjának megmutatása nélkül. Fontos hangsúlyozni, hogy

ezek az elkötelezett, önkéntes segítők, ügyelők az élet bármely területéről érkezhetnek, nem alapvetés a pszichológusi végzettség: itt ugyanis nem terápia zajlik, hanem értő és megértő beszélgetés,

amelyben, ha kell, természetesen tudnak ajánlani a fiataloknak olyan helyeket, ahol mélyebben is foglalkoznak a problémájukkal.  

A csapat nem konkrét pszichológiai munkára, hanem értő, segítő beszélgetésekre hivatott

De ez nem azt jelenti, hogy minden előzmény nélkül bárki felveheti a telefont és mondhat bármit, bárhogy! Az alapítvány és személyesen Bori is óriási hangsúlyt helyez arra, hogy a jelentkezők közül kiszűrje azokat, akik alkalmasak ilyen jellegű munkára, majd többféle képzés és vizsga után eleinte csak hospitálva, azaz egy másik ügyelő mellett kezdhetik el a munkát, hogy aztán lassan „védőháló nélkül”, egyedül is helytállhassanak. 

Bori feladatai közé tartozik még – többek között – a munkatársak és önkéntesek már említett képzése, támogatása, illetve a projektaktivitásokban való részvétel, tréningek, workshopok tartása. A gyermekvédelem és a szociális ellátás területén dolgozókat és a pályakezdő pszichológusokat szupervizorként is segíti.

Ezen túl fontos feladatának tartja az együttműködést minden, a gyerekeket támogató, gyerekjogokokat védő szervezettel, iskolákban dolgozó szakemberekkel, tanárokkal – és általában a gyerekjóléti háló összes résztvevőjével.

A telefonos és online szolgáltatásokon túl pedig munkatársaival karöltve igyekeznek minél több gyerekkel személyesen is találkozni iskolákban, táborokban, vagy akár családi rendezvényeken.

Az alkalmazkodás éve

Nem meglepő módon a 2020-as év még ezt a jól bejáratott rendszert is próbára tette, ahogy Boriék fogalmaznak: az alkalmazkodás évévé vált. A veszteségek, bezárások, korlátozások számukra is új feladatokat hoztak, hiszen a személyes, prevenciós programok online térbe kerültek, ők maguk sem tudtak mindig a központi irodából dolgozni, egyeztetni. Emellett alkalmazkodniuk kellett ahhoz, hogy hiába van már a kiskamaszoknak is saját telefonjuk, ha az egész család otthon van, számukra is nehezebb telefonálni, és intim, komoly témákról beszélgetni. Nem csoda hát, hogy ezzel egyidőben megnőtt a halkabb, diszkrétebb csetes megkeresések száma – így gyorsan reagálva az alapítvány oldalát mobilról könnyebben elérhető platformmá alakították. Egyébként mindenkinek, szülőknek is érdemes felkeresni az oldalt, annyi fontos és érdekes cikk, videó, szakmai anyag található ott.

Visszatérve 2020-ra és az azzal járó lelki terhekre, Boriék statisztikái szerint könnyen érthető fordulat az előző évek trendjéhez képest, hogy 2020-ban a család témája megelőzte az addig vezető helyet elfoglaló párkapcsolati problémákat, és egyéb kortárs kérdésköröket, amikkel felkeresték őket.

Több mint 5200 gyerek és fiatal kért segítséget a családjával kapcsolatban, ami 600 beszélgetéssel több, mint egy évvel korábban.

Több lett a konfliktus, nagyobb lett a feszültség a családokban, mint a korlátozások előtt. Több gyerek kezdett aggódni a család anyagi nehézségei miatt is, de a valós és lehetséges veszteségek, illetve a kortársaktól való elkülönülés okozta szorongások aránya, és az abból fakadó konfliktusok száma is megnőtt. 

Az egyik legszomorúbb statisztika szerint pedig a családokat érintő beszélgetések között szinte minden napra jutott olyan segítségkérés is, ahol az erőszak is megjelent.

Szomorú tapasztalat, hogy a tizenévesek mindennapjainak része a bántás, az elhanyagolás, a megalázás, és a szexuális abúzus is. Szexuális bántalmazás miatt 156 esetben, fizikai bántalmazás miatt 359 konzultációban kértek segítséget. 

Az említett tapasztalatok hatására Boriék egyre keményebb harcba szállnak a fizikai abúzus és az online bántalmazás ellen is. Eddig is több olyan projektet valósítottak meg ugyan, amelyek kifejezetten azt szolgálták, hogy a pedagógusoknak olyan óravázlatcsomag és kézikönyv készüljön, amely segít az iskola falain belülre, illetve akár az online oktatás keretei közé bevinni a cyberbullying, a szexting, a grooming és egyéb netes veszélyek témakörét, de mostanában még erősebben fókuszálnak az ezzel kapcsolatos kommunikációra, illetve segítő szakemberek képzésére és a figyelmeztető jelek felismerésére.

Talán ők tudják a legjobban, hogy az aktuális bántalmazási, a gyerekek jogait sértő jelenségek milyen valós sérüléseket okoznak a gyerekekben. Bori szavaival élve: „Minden gyerek szavának és érzéseinek hitele van, az érzésekkel ugyanis nem lehet vitatkozni.” Meg kell érteni őket és harcolni a végtelenségig, mert a gyerekek biztonsága a felnőttek közös felelőssége. Ennek a harcnak pedig nemcsak az a célja, hogy egyre több hiteles hang szóljon a gyerekeket érő bántalmazásról, a bennük dolgozó szorongásról, hanem hogy elejét véve ezeknek, a gyerekkor igazán felhőtlen lehessen minden gyerek számára.

Bori pedig láthatóan nem adja fel a harcot.

Marossy Kriszta

A három civil döntős közül a szerkesztőség választja ki a győztest, a közéleti jelöltekre azonban ti voksolhattok. A szavazás már megkezdődött – ÍME, A SZUPERWMN 2021 KÖZÉLETI JELÖLTJEI.