Kedves politikusok, legyetek szívesek, ne csináljatok díszletet, kampányeszközt a gyerekekből (a sajátjaitokból se)!

–

„Nézd, milyen szép családja van!”
„Milyen édesek, ahogy ott állnak ünneplőben!”
„Aki szereti a gyerekeket, rossz ember nem lehet.”
„Mennyire jó fej, sorba áll velük a menzán.”
„Mindig szakít időt az unokáira.”
„Ő is olyan, mint mi!”
„Látszik, hogy odafigyel rájuk, hiszen még a hivatalba is meghívta őket!”
„Rájuk is van gondja, ezeknek a gyerekeknek ez nagy élmény.”

A gyerekek képei, a róluk szóló történetek mindig is megindították a közönséget. Felkapjuk a fejünket, ha róluk van szó – így vagyunk összerakva. A gyerekek cukik, a gyerekek védelmezőit, barátait szeretjük, a személyes sztorik érdekesek.

Nem meglepő, hogy a gyerekek ilyen gyakran szerepelnek a politikusok posztjaiban, politikai hirdetéseken, rendezvényeken. A népszerűség forintjai fillérre, ez esetben pedig szavazatokra válthatók.

Ahogy azonban élesedik a szavazatokért vívott küzdelem, joggal tarthatunk attól, hogy ez egyre intenzívebb lesz, úgyhogy beszéljünk a gyerekek szerepeltetéséről, politikai célú használatáról kicsit higgadtan, anélkül, hogy egy-egy konkrét esetet kiragadnánk.

Milyen formái lehetnek a gyerekek politikai használatának?

A gyerekek sokféleképpen válhatnak politikai célok eszközévé. Egyik leggyakoribb formája, amikor politikusok gyerekekkel fotózkodnak, vagy velük szerepelnek egy nyilvános eseményen – legyen szó akár egy új épület átadásáról, vagy egy iskolai látogatásról készült riportról. Ha a gyerekek a felvételeken felismerhetők, de nem tudtak önkéntes és tájékozott beleegyezést adni a részvételükhöz, például az életkoruk miatt, az akkor is gond, ha a szülők egyébként beleegyeztek abba.

Nincs rendben, ha gyerekeket szerepeltető műsort szerveznek egy politikai rendezvényre, hogy szórakoztassák a látogatókat vagy színesebbé tegyék a programot, ahogy az sem, ha lehetővé teszik, hogy megszólaljanak, de korlátozzák, hogy mit mondhatnak el a gyerekek. Látszatot keltenek azzal, ha mondatokat adnak a szájukba egy kampányfilmhez, vagy ha csak olyan fiatalokat engednek be egy fórumra, akik számukra kedves intézményekbe járnak.

A gyerekek szerepeltetése vagy bevonása akkor is sértheti a gyerekjogokat, amikor egy politikus a saját gyerekét vonja be a kampányába.

Ha róluk posztol a nyilvános oldalain, ha bulvárlapban számol be a közös nyaralás részleteiről, ha a saját lakásában forgat, hogy bemutassa egy napját és a hétköznapi, emberi oldalát, betekintést adva a gyerek intim terébe. A gyerekét használja akkor is, ha ott kampányol, ahol szülőként van jelen, vagy ha velük példálózik egy politikai program nyilvános bemutatásánál. A politikusok gyerekeinek is ugyanolyan jogaik vannak, mint minden gyereknek.

Másképp sértik meg a gyerekek jogait, amikor a gyerekeket szólítják meg a politikusok, például engedik, hogy politikai hirdetések ugorjanak fel a mesék között, ha mesefigurákkal, a gyerekeket különösen megszólító vizuális elemekkel operálnak.

Visszaélés az is, ha a cukiságfaktorra játszva, az óvodás gyerekek kérdéseit összegyűjtik egy sajtóanyaghoz, de a kamaszok vagy diákképviseletek kérdéseinek nem adnak ilyen teret. A gyerekek használatát jelzi, ha a politikusok (vagy a csapatuk) találják ki ezeket a kérdéseket, vagy úgy mutatnak be egy kezdeményezést, mintha az a gyerekek ötlete lett volna. Az is példa a befolyásolására, ha logóval ellátott ajándékokat küldenek gyerekeknek vagy a családjaiknak.

A gyerekek anélkül is politikai célok eszközévé válhatnak, hogy a politikusok valójában kapcsolatba kerülnének velük. 

Nem egy konkrét gyereket, hanem a gyerekeket mint csoportot sérti, ha a velük kapcsolatos fokozott érzékenységre építve, ürügyként használják őket, és az ő védelmükre fognak más célú intézkedéseket.

Súlyosan visszaél a gyerekek jogaival, ha őket teszik meg a politikai játszmáik törésvonalának, mesterséges politikai vitát gerjesztenek, nettó ideológiai kérdéssé butítanak egy szakmai kérdést, és annak árán akarnak politikai előnyhöz jutni, hogy a gyerekekkel vagy egy csoportjukkal szembeni előítéleteket, gyűlölködést keltenek. 

Mi a gond ezzel?

Egyrészt tárgyiasítja a gyerekeket, és díszletet, kampányeszközt csinál belőlük. A gyerekek is emberek, akiknek méltóságát és jogait tisztelni kell. Az, hogy hatékony mozgósítóerejük van, könnyebben hozzáférhetők és befolyásolhatók, nem teszi elfogadhatóvá a használatukat.

A gyerekek a saját életükben kompetens személyek, akiknek a véleményét figyelembe kell venni a róluk szóló döntésekben.

A gyerekek képeinek megosztása sértheti a gyerekek magánéletét, és mint minden gyerekekről megosztott kép, növeli a gyerekek digitális lábnyomát, így kevesebb lehetőségük marad arra, hogy saját maguk alakítsák a róluk kialakuló képet.

Önmagában már ez is kiszolgáltatottá teszi őket, és növeli a bullying kockázatát, de a politikai töltete miatt ez hatványozottan igaz. 

A gyerekek politikai használata rosszat tesz a gyerekek ügyének is. Azt a látszatot kelti, hogy figyelnek a gyerekekre, elhitetik, hogy valami jó dolog történik, de ha nincs valódi program mögötte, csak a kommunikáció szintjén foglalkoznak vele, vagy ha nincs összhangban az, amit mondanak és amit csinálnak, az csak illúziókeltés, álszentség, és elvonja a figyelmet a valódi problémáktól. Lehet, hogy azt akarják velük üzenni a választópolgároknak: fontosak a gyerekek, de közben épp rajtuk gázolnak át. Ez pedig nemcsak a Gyermekjogi Egyezménnyel, de a nemzeti jogszabályokkal, választási törvénnyel és a választási bizottság etikai kódexével is ellentétes. Ha a népszerűség és a politikai meggyőzés fontosabbá válik, mint a gyerekek védelme (akikért megbízásuk szerint szintén dolgoznak), az erős intő jel.

Tegyünk tisztába néhány kérdést:

1. Használat

Nem a gyerekek politikai részvétele a probléma, hanem a gyerekek politikai használata. A kettő nem ugyanaz. Nagyon fontos, hogy a gyerekek részt vehessenek a közügyekben, a politikai életben, és megértsék a demokrácia, a képviselet jelentését, és akár saját kezdeményezéseik, felszólalásaik révén, akár a döntéshozók hívására, befolyással lehessenek ezekre a döntésekre. A politikai pártok ifjúsági szervezeteiben, aktivistái között is vannak 18 éven aluliak.

Nem a politikától és még csak nem is a pártpolitikától kell félteni őket, hanem a manipulációtól és a kihasználástól.

A gyerekekkel való politikai visszaéléseknek is vannak bizonyára fokozatai, ami miatt fontos lenne legalább bizonyos minimumszabályok betartása. Az óvodáskorú gyerekek még biztosan nem értik, hogy mibe vonták be őket, de a 13 éven aluli gyerekek sem lehetnek jelen önállóan a közösségi médiában. Ugyanakkor a gyerekek egyenkénti védelme és a gyerekek mint közösség jogainak védelme egyaránt fontos. Ha a politikai kommunikáció olyan normát erősít, amibe belefér, hogy a gyerekeket ürügyként használják, az további jogsértéseknek ágyazhat meg.

2. Hatás

Továbbá, ahogy a visszaélések (különösen a képmásokkal való visszaélések) más formáinál is jellemző, nem mindig látszódik vagy érződik azonnal annak hatása. Feltételezhető, hogy először a szerepléssel járó vagy a fontos emberekkel való találkozást kísérő izgalmat, büszkeséget és elismerést élik át a gyerekek, és nem kívánt következményeit csak évek múltán tapasztalják. Ezért óvatoskodásnak tűnhet, mondván, hogy „mi baja lenne egy csoportképből”, de az internet nem felejt, a megelőzés nehézsége pedig éppen az, hogy csak arról kapunk visszacsatolást, ha az elmaradt.

3. Szándék

Nem feltételezem, hogy a gyerekek használatát mindig minden esetben a választópolgárok tudatos manipulációja, a gyerekek megvetése vagy a rosszindulat vezérli. Sokszor csak nem gondolnak bele abba a politikusok vagy kampányszervezők, hogy ez hogyan hat a gyerekekre. Ha kampányuk során meg is sértik a gyerekek jogait, attól még nem vádolhatók automatikusan azzal, hogy semmibe veszik a gyerekeket.

Lehetnek számukra nagyon fontosak, csak régi, rossz szokásokat követnek, ráadásul a politikusok szakmai életének, a tevékenységüknek része, hogy reprezentálnak, és különböző csoportok képviselőivel találkoznak. De ma már többet tudunk, érzékenyebbek vagyunk, és nemcsak a kampányeszközök köre bővült, hanem a visszaéléseké is.

Ezzel együtt, a tudatosság hiánya vagy a tájékozatlanság nem mentesíti a politikusokat a felelősségük alól, ezért lenne fontos segíteni őket abban, hogy eljussanak hozzájuk a gyerekek politikai kampányokba bevonásáról szóló anyagok (például EZ), vagy hogy a gyerekek bevonása esetén konzultáljanak egy gyerekvédelmi felelőssel. 

Fontos, hogy a gyerekek politikai használatára pártoktól, politikai nézetektől, a politikusok nemétől és korától függetlenül látni példákat. Nagyjából kiüresedne a politikai paletta, ha ez kizáró ok lenne, de vitathatatlanul fontos üzenettel bír arról, hogy ki mennyire érzékeny, tudatos és tart lépést a jogszabályok és gyermekjogi szemlélet által támasztott követelményekkel. Ezért is van szükség a politikai pártok, kampánystábok etikai kódexeinek, magatartási szabályainak felülvizsgálatára, belső fegyelmére és a tevékenységüket felügyelő bizottságok következetes fellépésére.

Mikor van baj?

Akkor, ha nem azért találkoznak a politikusok a gyerekekkel, vagy teszik őket a kampányuk részévé, mert kíváncsiak rájuk és a véleményükre, mert építenének a tudásukra, egyedi nézőpontjukra, vagy hogy hangot adjanak annak, hanem azért, mert aranyosak, figyelmet, szimpátiát remélnek általuk.

Akkor, ha a gyerekek nem értik a politikai kampány, az esemény, a szereplés célját, üzenetét és benne saját szerepüket, nem látják át annak menetét és következményeit.

Akkor, ha nincs lehetőségük ezt átgondolni, ebben segítséget kapni, határozott igent vagy nemet mondani rá. 

Akkor, ha a hozzájárulásuk nem visszavonható, vagy nem tiszta, milyen lehetőségek vannak, ha sérelmeznek valamit.

Akkor, ha nem szabályozzák és rögzítik tisztán a felhasználás feltételeit és a beleegyezésüket. 

Akkor, ha nem mondhatják el a gyerekek őszintén a véleményüket, vagy olyan dolgot képviselnek, amit nem értenek, ami nem a sajátjuk.

De az sincs rendben, ha hiányoznak azok az intézkedések, amelyekkel megelőzhető, hogy a szereplés során vagy utána kényelmetlen helyzetbe kerüljenek, és nem tudják, hova fordulhatnak ez ügyben.

Akinek fontosak a gyerekek, az tiszteletben tartja a jogaikat. Jó úton vagyunk afelé, hogy ciki legyen a gyerekeket használni arra, hogy valaki lájkokat vagy szavazatokat gyűjtsön. Akár már ebben a választási ciklusban is.

Németh Barbara

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Hill Street Studios