–

Ez a tubus nem az a tubus!

Amióta egyszer fogat mostam bőrradírral, tudom, hogy reggelente nem árt kétszer megnézni, az ember mit hova ken, nyom vagy fúj. És a kommenteket elnézve, ezzel nem vagyok egyedül…

„A fogkrémem és az arctisztító készülékemhez használt zselé tök ugyanolyan színű tubusban van. A többit a tisztelt olvasó fantáziájára bízom…” (Orsi)

„Narancslét önteni a kávéba tej helyett.” (Anna)

„Sót raktam a kávémba. Azóta csak tejet teszek bele. (Zsuzsi)

„Ilyet már nekem is sikerült csinálnom, csak másnak. Soha többé nem kért tőlem kávét. (Éva)

„Dezodorral fújtam be a hajamat lakk helyett.” (Kati)

via GIPHY

Aztán mégis előfordul, hogy a műveletnek már csak előrehaladott állapotában vesszük észre a bakit. Például Bőd Titanilla sportújságíró munka közben is képes alkotni:

„Igyekszem elkerülni, hogy korán kelljen kelni; felesleges, úgysem lennék produktív. Képes vagyok kora reggel felszállni közlekedési eszközökre, és elmenni A-ból B-be, de másra nem nagyon. Viszont nyilván vannak olyan események, ahol nem lehet kilencig aludni…

Így öntöttem le egy pjongcsangi sajtóközpontban az instant tésztát forró víz helyett kávéval, majd szépen el is vittem a gépemhez, és vártam, hogy elteljen az öt perc. Kicsit különös illata volt, de még ez sem volt gyanús, csak, amikor belekóstoltam…

Amúgy egyáltalán nem iszom kávét. (Titanilla)

via GIPHY

Állj! Itt az FBI! Igazolja magát!

Megfigyeléseink szerint kétféle biztonsági őr és ellenőr létezik: aki maga is annyira álmos reggel, hogy észre sem veszi, ha bambulunk – és az, aki kellő humorral kezeli a szerencsétlenkedéseinket.

„Egyik reggel bérlet helyett a munkahelyi belépőmet mutattam fel a metróban. De az ellenőr sem lehetett a topon, mert elfogadta…” (Nikoletta)

„Én egyszer a kozmetikai törzskártyámat mutattam fel első ajtós buszon, amire az van írva: »LOVE YOUR BODY« – a sofőr köszönte szépen, és haladtunk tovább.” (Réka)

„Szolgálati igazolványt felmutatni a boltban belépéskor, aztán a belépőkártyát (szintén mágneses végül is) húzogatni a bankterminál előtt, egyre mérgesebben...” (Suzy)

„Egyik este annyira fáradt voltam, hogy hazafelé a metrónál az ügyvédi igazolványom mutattam meg az ellenőrnek a bérlet helyett. Mondjuk, nem szólt semmit, de nem is a szokásos faarccal nézett.” (Adrienn)

via GIPHY

„A belépőkártya-BKV-bérletes tok-bankkártya hármasnál bármit használok ahelyett, amit épp kellene.”  (Hinda)

„Munkahelyi portán céges belépő helyett BKV-bérletet mutattam. Együtt nevettünk a biztonsági őrrel, amíg előkotortam a belépőt.” (Kriszti)

„Én ilyenkor mondom, hogy FBI!” (Enikő)

„A személyimmel én is próbáltam már fizetni, de sajnos sosem sikerült még.” (Angéla)

„A kocsikulccsal akartam hívni a liftet és kábé fél percig nyomogattam bosszankodva a slusszkulcsot a liftajtó felé tartva, hogy mi lehet a gond?” (Kocsis M. Brigitta)

Felöltöztem, mehetünk!

Csak felkelsz, felkapod magadra az előző este kikészített ruhákat… Aha, álmodban!

„Bementem a papucsomért. És a macskát hoztam ki…” (Enikő)

„Egyszer egy jól sikerült buli után hajnalban nagyon álmosan (is), sikerült a pizsamanadrágom egy szárába dugni mindkét lábam. Szerencsére közel volt a fürdőszoba ajtaja, így csak azt fejeltem le, nem a padlót… És nem estem le a lépcsőn se… Másnap úgy néztem ki, mint akit éjjel jól megvertek, nehezen hitte el bárki, hogy ezt egyedül csináltam magamnak…” (Zsu)

„Múzeumpapucs – az volt, ami miatt anno nagyon röhögtek rajtam. A lábamon maradt, és a harmadik gyalogátkelőnél vettem észre. Gondoltam is: nahát, milyen vidámak az emberek, hát persze, péntek van, lehet bulizni…” (Eva)

„Gyerekzokni a hűtőben. Erre nem találtam magyarázatot.” (Anikó)

via GIPHY

Hová is tettem a mit is?

Istenem, ha a hűtők és a kávéfőzők mesélni tudnának…

„Reggeli után nem a vajkrémet, hanem a szemüvegemet raktam vissza a hűtőbe.” (Fruzsina)

 „Amikor egy elegáns mozdulattal lecsapod a mosogatószer kupakját, és nem érted, miért folyik még mindig a víz a csapból…” (Zoltán)

„Állandóan a hűtőbe teszem a kajámat melegedni a mikró helyett…” (Florentina) 

Szentesi Éva: Egy összeköltözés részletei

WMN Life – 2021. szeptember 27. – SzÉ

 

„A hűtőben keresem a reggeli kávémhoz a cukrot, és utána a hűtőbe akarom visszatenni. (Tiszta 22-es csapdája: az agyműködésem beindításához szükséges kávé elkészítése agyműködést igényel(ne).” (Zsuzsanna)

„A férjem korán indult dolgozni, a kutya sem mondta, hogy keljek fel, de én megtettem! Bezártam utána az ajtót, és ugyanazzal a mozdulattal beraktam a kulcsot a hűtőbe. Dél körül találtam meg – és csak én lehettem, aki ezt tette.” (Erika)

„Múltkor álltam a mikró előtt reggel, és kerestem benne a tejet. Hosszasan néztem, és nem értettem, mit is keresek most. Majd miután a tejet kiöntöttem a kávéhoz, bögréstül visszaraktam a hűtőbe. Gondoltam, megmelegítem.” (Emese)

 „Ébren is szintet léptem, amikor a mosogatógépet próbáltam beindítani – gyufával” (Paksi Erzsi)

„Nem rakok a kávégép alá bögrét.” (Eszter)

„A kotyogós kávéfőzőt feltettem a gázra víz nélkül…” (Éva)

„Pont indultam otthonról, amikor hívott a barátnőm. Pakolásztam szépen a cuccaimat a táskámba, miközben beszéltünk, majd kábé tíz percen át kerestem, hol lehet a telefonom. Amin beszéltünk, ugye, közben.” (Boglárka)

via GIPHY

„Elegáns mozdulattal a levett zoknit a klotyóba dobtam…” (Kriszta)

„Én meg a szemeteskukába.” (Dorottya)

Annamária kommentje azonban mindent visz (és az is, hogy bevállalta):

„A vécére ülve levettem a bugyim, bedobtam a kagylóba, és rápisiltem.”

Kiskutyám, miért is indultam?

Sokunk reggeli rutinjának egyik első programpontja a kutyasétáltatás. Szóval szegény négylábúak gyakran kénytelenek végigasszisztálni, amíg valamelyest kitöröljük a csipát a szemünkből, és felmérjük, merre vagyunk arccal. Már, amikor sikerül…

 „Az egyik barátnőm kutya nélkül ment kutyát sétáltatni. Jót nevettem. Aztán nemrég, mire lejutottam a háromévessel az utcára, előttem az üres pórázzal, akkor jöttem rá, hogy otthon hagytam a kutyát.” (Zsuzsanna)

„Mentem már vissza háromszor pórázért, amikor harmadszorra is visszaértem, nyakörv sem volt rajta. Ilyenkor türelmes ám nagyon, látja, hogy nem állok a helyzet magaslatán.” (Anna)

via GIPHY

„Egyszer én a fotelben alvó kutyámra hittem, hogy egy usánka, s megragadtam, hogy feltegyem a fogasra… Azt már nem tudom ki ijedt meg jobban: én vagy a pincsi… Rendszeresen elfelejtek cipőt felvenni hajnalban, otthoni papucsban indulok kutyát sétáltatni, és az is gyakori, hogy elfelejtek új kávékapszulát tenni a kávéfőzőbe, aztán meg nem értem, mitől olyan csapnivaló a kávém!” (Szilvia)

„Ma reggel férj is, eb is álmos volt… a kutya épp nagyot ásított, férj pedig a szájába tette a hámot. Mindketten csodálkoztak, férj azon, hogy rövid lett a hám, nem tudja összekapcsolni. A kutyus meg azon, hogy zablát kapott póráz helyett.” (Susanne)

„Rövidlátó vagyok, nem is kicsit, úgyhogy az ágytól a kontaktlencséig tartó utam általában tele van meglepetésekkel. A kutyám fekete, az első szőrszáltól az utolsóig, és random helyeken alszik. Tegnap éjjel láttam, hogy a szőnyegen rakott magának fészket, hívtam, hogy beadjam az esti gyógyszerét, de semmi válasz – pedig egyébként első szóra pattan. Értetlenül közeledtem hozzá a gyógyszerrel, bosszankodtam, amiért a füle botját se mozdította, még beszéltem is hozzá. A kutya közben a lábamnál némán gyanakodva csóvált… Reggelente ugyanennek az inverze is gyakori: azt gondolom, hogy a kanapé szélén ott a pulcsim, odanyúlok, hogy felvegyem, és nini, a kutya. Ilyenkor is kölcsönös a meglepődés.” (Eszter)

 

És van egy minden kategórián kívül eső kommentünk is, amit viszont kár lenne kihagyni, úgyhogy ezzel zárom a gyűjtést:

„Félálomban mérgesen beszélek a férjemmel, mert álmomban rosszaságot csinált. Le kell csúsznia egy-két kávénak, mire kitisztul a méreg, oszlanak a sötét felhők…” (Gabriella)

Csepelyi Adrienn gyűjtése

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/morgan23